Az országgyűlési választásokon egyéni jelölt lett a XI. kerületben. Hogyan érzi magát az új szerepben, milyenek az esélyei?
– A XI. kerület a legnépesebb a fővárosban, hozzávetőlegesen 140 ezer ember lakik itt. A jelöltségem tehát olyan, mintha a hatodik legnagyobb magyarországi városban indulnék. A 16. körzetben, Kelenföldön és Albertfalván, ahol jelölt vagyok, ráadásul eddig sosem nyert fideszes képviselő. Ezért ez nagy feladat és kihívás. Megkezdtük a munkát, bízunk benne, hogy a kelenföldi és az albertfalvai polgárok nagy többségben a változásra fognak szavazni.
– Molnár Gyula, az ön szocialista választási ellenfele már ismert személyiség a kerületben, hiszen jelenleg a városrész polgármestere, a fővárosi MSZP erős embere. Szoros eredményre számít?
– Most nem polgármestert választunk. A tét, hogy ez a választókerület hogyan tud bekapcsolódni az országos változásokba. Parlamenti választás lesz, reményeink szerint új kormány alakul, amelynek új célkitűzései vannak, és ezek érintik a Kelenföldön és Albertfalván élő embereket is. Nagy jelentősége van például az Orbán Viktor által ígért zöld bank programnak, amely viszsza nem térítendő támogatással segít a lakótelepeken élők körülményein. A huszonhétezer kelenföldi és albertfalvai lakásból húszezer panel, és az itt élők számára komoly nehézséget jelent a rezsiköltségek kifizetése. Nyilvánvaló viszont, hogy nem- csak a panellakásban élőkkel, hanem mindenkivel törődni kell, hiszen az első és a legfontosabb az ember. Jelenleg a budai gyermekes családoknak nincs lehetőségük arra, hogy helyben elláttathassák a gyermekeiket. Fontos lenne tehát egy gyermek-egészségügyi központot létrehozni a 16. választókörzetben. Szükség van arra is, hogy a kelenföldieket bekössük Budapest vérkeringésébe. A Lágymányosi híd megépülése óta az ígéretekkel ellentétben egy méterrel sem hosszabbították meg az 1-es villamos pályáját. Ha megválasztanak, azon leszek, hogy ez a járat végre átjöjjön Újbudára. A gazdaság, a kis- és középvállalkozások szempontjából, az egészség, a munkahelyteremtés szempontjából is jelentős változásokra van szükség azért, hogy újra jó legyen magyarnak lenni. Ezt pedig a következő polgári kormány tudja majd elérni.
– A sajtó mostanában többek között azoktól a botrányoktól hangos, amelyek a Honvédelmi Minisztériumhoz és intézményeihez köthetők. Letartóztatták a Zrínyi egyetem rektorát, és korrupció gyanújával őrizetbe vettek több volt minisztériumi vezetőt, magas rangú katonatisztet. A KDNP katonapolitikai szakpolitikusaként mi a véleménye ezekről az ügyekről? Hogyan lehetne hatékonyabban harcolni a korrupció ellen?
– Egy biztos: a honvédség és a Honvédelmi Minisztérium szigorú, hierarchikus rendben működő intézmény. Ha egy ilyen intézményen belül valahol korrupció gyanúja merül fel, akkor gyorsan ki kell derülnie. Ennek a kormánynak a tevékenysége arról lesz hírhedt, hogy körüllengte a korrupció gyanúja. Gondoljunk csak a BKV-botrányra, a MÁV korrupciógyanús ügyeire vagy a Zuschlag-ügyre, a Hunvald-ügyre. Egy következő kormánynak a korrupcióval szemben határozottan és keményen fel kell lépni. Ez a jelenlegi kabinetnek vélhetően azért nem érdeke, mert a kormánypártok is érintettek lehetnek. Példátlan, hogy az államfő azért hívat be egy minisztert a Sándor-palotába, hogy korrupciós ügyekről érdeklődjön, mint ahogyan az Szekeres Imre esetében megtörtént.
– Pedig a honvédelmi miniszter az utolsó feladatszabó értekezletén azt mondta, hogy a volt kelet-közép-európai szocialista országok közül Magyarország hadereje a legmodernebb, annyit fejlesztettünk.
– Nem tudom, mit értett ezalatt, a tények ugyanis mást mutatnak. Ha azt nevezzük modernizációnak, hogy megszüntettük a hagyományos fegyvernemeket, és ezek eszközeit kivonják a rendszerből, az a legjobb indulattal is csak féligazság. Miközben ugyanis megszüntettek alakulatokat, és olyan fegyvernemi kultúrákat számoltak fel, amelyek az ország védelme szempontjából fontosak voltak, nem vásároltak szinte semmit ezek helyett. Az Állami Számvevőszék is megállapította, hogy az előző években közel 800 millió forintot költöttek el olyan katonai objektumokra, amiket a korszerűsítés után bezártak. Azt sem lehet mondani, hogy rendkívül takarékosan gazdálkodtak volna. Egyszerre volt jelen a honvédség életében a pénztelenség és a pazarlás, ami megengedhetetlen.
– Hogyan lehet kilépni ebből az állapotból? Lehet tartani például a honvédelmi tárca 300 milliárdos költségvetését egy következő kormánynak?
– Sajnos a jelenlegi kormányzat olyan gazdasági helyzetbe hozta az országot, hogy első lépésben valószínűleg nem költhetünk annyit a honvédségre, mint amenynyi szükséges lenne, hiszen a feladatokat rangsorolni kell. Nyilván most a gazdaság beindítása, az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjak, a szociális intézmények fenntartása, az emberek életminőségének javítása a legfontosabb. Ettől függetlenül a biztonság garantálására szükség van. A közbiztonságra is áldozni kell, 3000-3200 új rendőr kell, rendőrőrsök felállítását, körzeti megbízotti rendszert és mezőőrök szolgálatba állítását tervezzük. Azt is tudjuk azonban, hogy a Magyar Honvédség már évek óta alulfinanszírozott. A NATO-tagországok sereghajtói között szerepelünk a GDP-arányos költségvetést illetően. Én viszont úgy látom, hogy ha volumenében nem is, de a költségvetés belső szerkezetéből adódó átalakításokkal lehetnek olyan fejlesztési források, amelyekkel érdemi elmozdulást érhetünk el a Magyar Honvédségnél.
– Konkrétabban?
– A NATO által elfogadott irányelv az a költségvetés belső szerkezetének kialakításakor, hogy a személyi kiadásokra a források 40 százaléka, a működési és dologi kiadásokra a 30 százaléka, a felhalmozási, fejlesztési célokra pedig szintén a 30 százaléka fordítható. Ehhez képest a magyar honvédelmi költségvetésből jelenleg a személyi kiadásokra mintegy 48 százalékot, a fejlesztésre 13,9 százalékot szánnak, az utóbbi 90 százalékát ráadásul a Gripen-törlesztés viszi el. A HM apparátusában, intézményeinél és a honvédségnél teljes átvilágításra lesz szükség, hogy tisztán lássuk, hol folynak el a pénzek fölöslegesen. A pazarló rendszereket fel kell számolni, és hatékonyabbá kell tenni a működést. Célkitűzésünk ugyanakkor az önkéntes tartalékos rendszer kiépítése.
– Ha már a katonák társadalmi megbecsülését említette, mennyiben érzi elismertnek a munkáját az a szerződéses katona, akinek havonta bruttó százezer forintból kell megélnie?
– Természetesen számunkra nagyon fontos az ember, a katona. Ezt az is bizonyítja, hogy az Orbán-kormány időszakában emelték utoljára tisztességes mértékben a katonák illetményét, átlagosan 70 százalékkal. Ha azt szeretnénk, hogy tanult, képzett emberek jelentkezzenek hivatásosnak, szerződésesnek, akkor nyilván meg kell nyerni ezeket az embereket. Kulcsfontosságú lesz az elkövetkező időszakban egy életpályamodell megalkotása, hogy akik érdeklődnek a katonai hivatás iránt, világosan lássák: ha jól dolgoznak, tisztességesen helytállnak, akkor mennyi idő múlva juthatnak el a céljukhoz jövedelemben, rendfokozatban és beosztásban is.
– A tubesi radar ügyét újratárgyalják, ha kormányra kerülnek?
– Újra kell tárgyalni. Én többször is úgy nyilatkoztam ebben a témában, hogy a pécsi emberek véleményét, akaratát figyelembe kell venni. Azt hiszem, az elmúlt nyolc év azt bizonyítja, hogy a honvédelmi tárca nagyon rosszul kezelte ezt a helyzetet. Meg kell nézni a szerződést, miben állapodott meg a NATO-val a minisztérium. Magyarország nem túl nagy, de 93 000 négyzetkilométernyi területen biztosan találunk olyan helyet, ahol meg lehet építeni a lokátorállomást.
origo.hu
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!
