Házunk tája

Egy barátom hazajött Argentínából, és azt mondja, a déli országban a boltban minden áru argentin. A zöldség, a konzervek és a hús is természetesen. Utóbbival kapcsolatban elképzelem, amint valaki bepróbálkozna egy ügyes kis uruguayi marhaimporttal. Először lasszón vezetnék végig a pampán, aztán otthagynák valahol. Ehhez képest Magyarországon a csíkos multi, ahol a legkisebb is számít (nekik), éppen most készül lesöpörni a hazai termékeket a polcokról, kivéve bizonyos zöldségeket. Itt jegyzem meg, ezzel már eddig is volt egy kis gikszer, felemelt a kedves vevő egy hálónyi fokhagymát, oszt a következőt olvasta rajta: forgalmazza: X. Y., Makó, származási hely: Kína. Kevés ennél jellemzőbb cetli létezik a magyarországi viszonyok leképezésére.
A nagyapja forog a sírjában, akár a családi szőlő harminc ezüstös euróra váltásának esetében, és még mindig nincs bojkott. Pedig ahol ez nem éri el az össztársadalmi ingerküszöböt, ott valóban „nagy a baj”. Az már csak hab a tortán, hogy a Tesco Szlovákiát jelölte ki regionális központnak. Na most el lehet azon hülyéskedni, hogy legfeljebb rászokunk a sztrapacskára, de egy felelős kormány részéről a helyes válasz a következő (soha nem gondoltam volna, hogy még ezt is nekem kell megtanítanom, lenne jobb dolgom is, például csúszik a metszés, és a fokhagymát is el kellene lassan dugdosni, közben meg-megállva Lao-cét olvasgatva): köszönjük szépen, aranyos gyerekek vagytok, és akkor holnaptól ti meg adót fogtok fizetni, amúgy is ideje volt. Legfeljebb elhúznak Vietnamba rabszolgamunkahelyeket teremteni, de nincs olyan szerencsénk. Ja, és még egy kis útadót nekik, tekintettel arra, hogy észak felől újabb abúzus éri az utakat a kamionoktól, a Dunát meg már hazavágták. Környezetvédelmi szempontból amúgy is az egyik legaggályosabb szegmens az áruházláncok működésével kapcsolatban, hogy a lobbiérdekeket kiszolgálva görcsösen ragaszkodnak a közúti szállításhoz. A távolság, amit az élelmiszer megtesz az előállítótól az asztalig, jelentősen megnőtt, holott a helyben termelt, friss és szezonális zöldségek és gyümölcsök fogyasztása nemcsak egészségesebb, de jelentősen csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását is. Ennek felismeréséhez azonban szemléletváltásra van szükség. És először nem is a multik tudatát kell módosítani, hanem a sajátunkat. A tudatos fogyasztó ugyanis nem veszi meg télen a ki tudja, honnan iderángatott, EU-kolhoz-szabvány méretű, színű és szagú, tökéletesen íztelen és éretlen paradicsomot, hanem kimegy a piacra, és kifosztja a Pista bácsi savanyú káposztás hordóját, a „háztáji” gazdaságok érdekében. Ha ez megvan, tologathatják ide-oda a nejlondisznót meg a gumicsirkét, míg bele nem zöldülnek.