„Magyarország biztonságát a NATO, a megbízható magyar tagság garantálja. (…) Értékeinket és biztonságunkat ma már nem a hagyományos fenyegetések veszélyeztetik. (…) Védelempolitikánk kiemelt feladata, hogy felkészüljünk az új típusú biztonsági fenyegetésekre, és szövetségeseinkkel együttműködésben, sikerrel vegyük fel a harcot velük
szemben.”
A NATO-tagságunkkal valóban egy olyan szövetségi rendszer tagjává váltunk, amely a korábbiaknál nagyobb biztonságot garantál hazánknak, de az utóbbi nyolc év honvédelmi vezetése nem nagyon vette figyelembe, hogy emellett a szövetségeseink elvárják az ország védelmi képességeinek fenntartását is. Miközben a NATO ajánlása szerint nemzeti össztermékünk két százalékát kellene honvédelemre fordítanunk, az elmúlt években ez a részesedés alig haladta meg az egy százalékot. A csatlakozás örve alatt viszont a Magyar Honvédségnél óriási leépítés indult el haderőreform címén, hogy később eladhassák a katonai objektumokat és a hadrendből kivont fegyverek, illetve harci eszközök ócskavas áron kerülhessenek a szocialistákhoz közel álló fémkereskedőkhöz. Ezzel szemben a honvédelmi fejlesztésekre szánt források nyolcvan százalékát a mai napig a Gripen vadászgépek költségei viszik el. A nemzetközi terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek elleni harc jegyében ugyanakkor több száz katonánkat küldtük Irakba és Afganisztánba, és ezek a missziók évente csaknem hétmilliárd forintjába kerültek az adófizetőknek. A magyar katonák ezekben a külföldi alakulatokban kiválóan helytálltak, de erőn felül kellett teljesíteniük a felszereléseik hiányosságai miatt, miközben az itthon szolgálók létszáma fokozatosan csökkenni kezdett a laktanya-felszámolások eredményeként. Ennek az lett a következménye, hogy a honvédségnél az alapfeladatok ellátása is veszélybe került, például egyre nagyobb erőfeszítést jelent a katasztrófavédelem támogatása.
„A sorkatonai szolgálat megszüntetését és az önkéntes, hivatásos honvédség felállítását a kormányzati ciklus végéig fokozatosan megvalósítjuk. (…) A hivatásos honvédségre történő átállással egyidejűleg új illetményrendszert vezetünk be, amellyel elkezdődik a bérek közelítése a NATO-átlaghoz.”
A sorkatonai szolgálatot a Medgyessy-kormány valóban megszüntette, és önkéntes, hivatásos haderőt hozott létre. Az SZDSZ nyomására rohamtempóban megtett intézkedés azonban azt eredményezte, hogy a fürdővízzel együtt kiöntötték a gyereket is, vagyis megszűnt az általános hadkötelezettség fenntartásához szükséges nyilvántartás. A hivatásos honvédségre áttérve nemhogy nem közelítették a katonák bérét a NATO-átlaghoz, hanem a jövedelmek reálértéke folyamatosan csökkent. Utoljára ugyanis az Orbán-kormány adott mintegy hetvenszázalékos béremelést a katonáknak, azóta jelentős fizetésemelésben a honvédség nem részesült. Az életkörülmények folyamatos romlása pedig nagyarányú elvándorláshoz vezetett a hadseregnél, a szerződéses katonák alacsony (bruttó 100-120 ezer forintos) kezdő fizetése ugyanakkor megnehezítette az utánpótlás toborzását.
„…befejezzük a haderő átalakítását oly módon, hogy a hivatásos haderő megfelelő szervezetben, jobb képességekkel és felszereltséggel védelmezze hazánk szuverenitását (…) és találja meg azokat a képességeket, amelyekkel a magyar haderő érdemben tud hozzájárulni a szövetség által elhatározott missziók teljesítéséhez.”
Az utóbbi nyolc év kormányai folyamatosan azt ígérték, befejezik a haderő reformját, a honvédség szervezeteinél pedig folyamatosan azt remélték, hogy végre valóban befejeződik az a leépítés, amelyet ezen a címen hajtottak végre a seregnél. Az Állami Számvevőszéknek a honvédelmi tárcával foglalkozó legutóbbi jelentése külön fejezetben emeli ki, hogy számos esetben olyan objektumokat zártak be a honvédségnél, amelyekre az előző években komoly összegeket költöttek, így több száz milliós vagyonvesztés következett be a szervezetnél. A minisztériumi vízfej csökkentésében és a szerkezeti átalakításokban viszont csak a Gyurcsány-kormány idejében történt némi előrelépés. Létrehozták az összhaderőnemi parancsnokságot, a hadkiegészítő parancsnokságok helyett három országos toborzóközpontot alakítottak ki, a szaktárca és intézményeinek apparátusa is csökkent, de még mindig aránytalanul nagy létszámú maradt ahhoz képest, hogy hányan szolgálnak az alakulatoknál. A NATO-nak felajánlott képességeink is hagynak kívánnivalót maguk után. Vannak jól kiképzett gyorsreagálású erőink és kommandósaink, akik közül egyelőre nem sokan vesznek részt műveletekben, illetve könnyűlövészeink, akik közül legfeljebb néhány század vethető be külföldön anélkül, hogy ne veszélyeztetnénk az itthoni feladatokat, valamint egy víztisztító alakulatunk, amely még nem sok helyen kamatoztathatta a képességét.
„Magyarország nem lehet pusztán a kollektív biztonság fogyasztója, ezért mintegy ezer fővel tartósan szerepet vállalunk a NATO, az EU, az ENSZ békefenntartó műveleteiben…”
A Magyar Honvédség valóban ezer fővel vesz részt a nemzetközi missziókban, de mint már említettük, a körülményei miatt erőn felül teljesít. A külszolgálaton lévő katonáink felszerelése ugyanis lényegesen elmarad nyugat-európai társaikétól, ami a háborús térségekben megkérdőjelezi a katonáink aktív részvételét. A missziók ugyanakkor létszámgondokat okozhatnak az itthoni feladatok ellátásánál, hiszen az ezerfős külszolgálat folyamatosan további kétezer katonát köt le Magyarországon. A misszió ugyanakkor a hivatásos és szerződéses katonáink egyedüli lehetőségévé vált arra, hogy tisztességes jövedelemhez jussanak, és éles helyzetekben is kipróbálják a tudásukat. A külföldi szerepvállalás szövetségesi kötelesség is, de az utóbbi nyolc év kormányai ezekkel a vállalásokkal kompenzálták, hogy nem tudtuk teljesíteni a NATO egyéb elvárásait.
„Üzembe helyezzük a 3D-s radarokat, amelyek nemcsak hazánk légterének teljesebb ellenőrzéséhez nyújtanak információkat, hanem szövetségeseink munkáját is segítik.”
Az elmúlt nyolc évben megoldhatatlan feladat elé állította a kormányt és a honvédelmi minisztereket a Magyarországra telepítendő radarok ügye. A honvédelmi létesítmények esetében a minisztérium saját maga adhat engedélyt a biztonsági szempontból elengedhetetlen létesítmények felhúzására. Ezt azonban az elmúlt két választási ciklus tárcavezetői úgy értelmezték, hogy nem kell társadalmi egyeztetés. A három modern lokátor együttműködésével funkcionáló rendszer két állomását (Bánkút, Békéscsaba) gond nélkül meg is tudták építtetni a NATO által felajánlott csaknem hárommilliárd forintos keretösszegből, de a harmadik radar esetében nagy ellenállás bontakozott ki a civilek részéről. A bíróság legutóbbi döntése értelmében új eljárásra kötelezték a Honvédelmi Minisztériumot, így az engedélyeztetési folyamatot elölről kezdheti az idén megalakuló új kormány.
„Rendszerbe állítjuk a Gripen vadászrepülőket (a MiG-ek egyidejű kivonása mellett), melyek hazánk légterén kívül is részt vehetnek a légtérellenőrzésben.”
A Gripen vadászgépek beszerzéséről ugyan még az Orbán-kormány írt alá szerződést, de ezt a Medgyessy-kabinet 2003-ban úgy módosította, hogy csaknem negyvenmilliárd forinttal növelte a költségeket. A Gripenek ugyan hadrendbe álltak, de a pilóták kiképzésének lassúsága miatt a mai napig nem vehették át levegő-levegő feladatkörben a készültséget. A „Griffek” mellett tehát egyelőre még hadrendben maradt a MiG–29-es vadászgépek hadra fogható része is. Nem sikerült teljesíteni azokat célokat sem a svéd gépekkel, amelyek miatt a Medgyessy-kabinet módosította a beszerzésükről szóló szerződést. Nem képesek például a levegőben utántölteni a gépeket, és így jelenleg nem telepíthetők külföldön, emiatt szó sincs arról, hogy Magyarországon kívül bárhol is részt vehetnének a légtérellenőrzésben.
„Korszerűsítjük a mobilitást és mozgékonyságot biztosító kommunikációs és közlekedési eszközparkunkat.”
Az utóbbi nyolc év egyik legnagyobb kudarca volt a norvég Kongsberg-rádiók beszerzése, amellyel a honvédség kommunikációs képességeit kívánták javítani. A tízmilliárdokat felemésztő vásárlás után ugyanis kiderült, hogy a készülékek egy része nem működik megfelelően, ezért az is előfordult, hogy a katonáknak a saját mobiltelefonjaikat kellett használni egyes gyakorlatokon. Információink szerint a norvég rádiók helyett a missziókban a katonáink ma is inkább amerikai készülékeket használnak. A honvédség megállapodott Rába katonai járművek vásárlásáról is, de ezeket azóta szintén csak korlátozott mértékben rendelte meg és használja a hadsereg. Afganisztánban például egy darabig használt német terepjárókkal járőröztek a katonáink, ma pedig az amerikaiaktól lízingelnek páncélozott HMMWV terepjárókat.
„Modernizáljuk a páncélozott szállító járműveinket.”
A Magyar Honvédség BTR páncélozott harci járműveinek modernizációját szinte minden évben megígérték az elmúlt nyolc évben a honvédelmi miniszterek, de sokszor azzal kellett szembesülniük, hogy nem maradt pénz erre a programra. Végül 66 eszközt mégis sikerült korszerűsíteni, a milliárdos felújítás részeként azonban csak kisebb fejlesztéseket hajtottak végre, és a szükség szerinti javításokat végezték el. A járművek egy részébe például beépítettek éjszakai irányzékot, biztosították a BTR-ek füstgáz elleni védelmét, beszereltek ivóvíztárolót, és bekenték az eszközöket úgynevezett csúszásmentes bevonattal is, de ez szakértők szerint nem nevezhető igazi modernizációnak. A BTR-eket ráadásul a honvédség csak ritkán tudja használni az afganisztáni műveletekben, hiszen alkalmatlanok a járőrözésre, és konvojkísérésre is csak korlátozottan alkalmazhatók.
„Az önkéntes, hivatásos haderő profeszszionalizmusát növeljük a jobb kiképzés biztosításával, felszereltségük javításával, elismertségük fokozásával. Az irányítási rendszer korszerűsítésével felszabaduló erőforrást a működés feltételeinek javítására fordítjuk.”
A Magyar Honvédség jól működő kiképzőközpontjaiból hármat az utóbbi nyolc évben bezártak, jelenleg csak Szentendrén működik ilyen. Ennek nyomán számos tapasztalt kiképzőtiszt is távozott az állományból vagy nyugállományba vonult, ami nagy veszteség a hadseregnek. A tisztikar tartásának, szaktudásának köszönhetően azonban a nehézségek ellenére is kiválóan képzett katonák szolgálnak a honvédségnél. Pedig a felszereltség sem sokat javult, a katonák golyóálló mellényeinek, sisakjainak nagy része nem éri el a nyugati színvonalat, a Kalasnyikov gépkarabélyok megújítására pedig elvetélt program indult. A katonák társadalmi elismertsége valóban magas, de ezen sokat rontott, hogy az utóbbi hetekben bebizonyosodott: a szaktárcánál dolgozó karriertábornokok körében is mindennapos a korrupció. Az irányítási rendszer korszerűsítése pedig számos helyen inkább növelte a káoszt. A Katonai Légügyi Hivatal megszüntetése például jelentős megtakarítások helyett inkább ahhoz vezetett, hogy ma már szabadon repkedhetnek idegen katonai felderítő repülőgépek a légterünkben a honvédelmi miniszter tudta nélkül.
origo.hu
Baloldali hazugságok az áram áráról: itt a Patrióta leleplezése!
