Furcsa hála. Ellentmondásos helyzetet produkált a lengyel elnök halála Litvániában. Tbiliszi után Vilnius is úgy döntött, hogy a főváros központjában utca elnevezésével örökítik meg Lech Kaczynski nevét. Csakhogy a litván törvények értelmében, amely ellen két nappal a tragédia bekövetkezte előtt zajlott látogatásán maga Kaczynski is felemelte a szavát, a lengyel neveket csak litvánosítva lehet leírni. A város vezetői még a tragédia árnyékában is normálisnak tartják, hogy a tiszteletük jeleként az elnökről elnevezett utca neve ne Kaczynski, hanem Kacinskis legyen. Lengyelország vilniusi nagykövete mindezt rossz viccnek tartja, s értetlenül áll az előtt, miért ne lehetne Kaczynski nevét lengyelül feltüntetni. (S. G.)
Többször is idézték a napokban Lech Kaczynski Katynban elmondani tervezett beszédét. A Moszkva irányában mindig kemény néhai elnök, hitet téve a történtek teljes kivizsgálása mellett, arról kívánt szólni, hogy „Katyn a lengyel történelem fájdalmas sebe, amely évtizedeken át mérgezte a lengyelek és oroszok közötti kapcsolatokat, ezért mindent meg kell tenni azért, hogy a katyni seb behegedjen.” Kaczynski úgy vélte, hogy „a két nép ezen az úton halad, s erről nem szabad letérni”. Az elhunyt államfőtől búcsúzva Stanislaw Dziwisz krakkói érsek mellett Bronislaw Komorowski ügyvivő államfő is utalt arra, hogy Kaczynski szavai végrendeletként is értelmezhetők. Hasonló szellemben nyilatkozott Lech Walesa is, azon reményének adva hangot, hogy a tragédia segít leépíteni az előítéleteket, Donald Tusk kormányfő pedig orosz kollégája meghívására már a tragédia előtt három nappal Katynban tett konkrét lépéseket a közeledésért. A varsói kormányzó elit tehát érezhetően váltani szeretne, s ezt a szándékát a gyász pillanataiban is megerősítette.
Ezzel párhuzamosan az együttérzés példátlan hulláma söpört végig Oroszországon, s rendkívüli érzékenységet mutatott a szomszédos ország gyásza iránt az ország két legfontosabb vezetője is. Vlagyimir Putyin a tragédia után rögtön a helyszínre utazott, Dmitrij Medvegyev pedig előbb tévényilatkozatban fordult a lengyel néphez, majd az európai légi káoszon is áttörve, krakkói főhajtásával igazolta az orosz nyitás szándékának komolyságát. Annak fényében pedig különösen felértékelődik e tett, hogy Sarkozy nagyon hamar lemondott az útról, az otthon ragadt Obama pedig a temetés idején golfozni ment. Mindezt megfejelve az orosz elnök a helyszínen Katynt Sztálin és néhány követője bűnének nevezte. Putyin tavalyi gdanski, majd nemrégiben elhangzott katyni beszéde, vagy Andrzej Wajda Katyn- filmjének oroszországi bemutatása után ezek a szavak is alátámasztották, hogy az orosz fél a korábbinál nagyobb érzékenységgel közelít a történelmi múlthoz.
A tragédiák valóban gyakran hoznak közelebb egymáshoz embereket és népeket is. Ez azonban az elemzések szerint legfeljebb az érzelmi alapot teremtheti meg a közeledéshez. Ez sem kevés, ám fontosabb ennél, hogy mindkét oldalon határozott politikai akarat rajzolódik ki a közelmúltban különösen feszültté vált kapcsolatok normalizálására. E közeledési folyamatba robbant bele a tragédia, amely az első jelek alapján nem fékezi, inkább katalizálja az újrakezdést.
A túlzott optimizmustól persze mindenki óv, hiszen például a két ország érdekei azért továbbra is több ponton ütköznek, hatalmas előrelépésként könyvelhetjük azonban el azt is, ha az érzelmileg túlfűtött viszonyban felülkerekedik a higgadtság és a pragmatizmus. Elemzők felhívják a figyelmet arra is, hogy mindez érezhető hatással lehet az Európai Unió és Oroszország utóbbi időben „lefagyott” viszonyára.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!