Helyre kell állítani a honvédség becsületét

Négyezer önkéntes tartalékos csatlakozását várja a honvédséghez Hende Csaba leendő honvédelmi miniszter. A politikus szerint – aki maga is tartalékos honvéd ezredes – ehhez mindenekelőtt vissza kell állítani a honvédség tekintélyét, amelyen sokat rontottak a Honvédelmi Minisztériumnál és intézményeinél leleplezett korrupciós ügyek. A honvédelmi tárca következő vezetője elmondta: a korrupcióellenes küzdelem részeként a kormány elvonja a katonáktól azokat a közbeszerzési feladatokat, amelyek nem a haza fegyveres védelmével kapcsolatosak, a szaktárca cégeinek egy része pedig átkerül az állami vagyon kezelésére kijelölt Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fennhatósága alá. A kijelölt miniszter korszerű tankokkal látná el a honvédséget, és új vontatott ágyútarackokat is beszerezne a tüzérség számára, miközben az országvédelem mellett fontosnak tartja az afganisztáni misszió megerősítését is.

„Testközelben” a honvédséggel. Elődjével ellentétben Hende Csaba nem volt létszám feletti ifjú korában a sorozáson. Miniszteri felkérése a harmadik „találkozása” a Magyar Honvédséggel. Először 1978 augusztusában vonult be Kalocsára az ottani páncéltörő tüzérekhez egyetemi előfelvételis katonaként, ahol letette a katonai esküt. Mint mondja, ez ma is köti és kötelezi, bajtársának érzi a Magyar Honvédség minden egykori és jelenlegi katonáját. A politikus emlékei szerint tizennyolc éves, leendő joghallgatóként persze inkább megrázónak mondhatók az első katona élményei, de sok boldog pillanat is volt akkori életében. Együtt szolgálhatott például a színészhallgatóként behívott Rátóti Zoltánnal vagy Rudolf Péterrel. Jelenleg tartalékos honvéd ezredes, amit annak köszönhet, hogy 1991 és 1994 között a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnökeként részt vett az új honvédelmi törvény kidolgozásában, amelyet egyetlen ellenszavazattal – 99 százalékos többséggel – sikerült elfogadtatni a parlamenttel. Az első Orbán-kormány idején igazságügyi államtitkárként aktív részese volt a NATO-csatlakozással kapcsolatos alkotmánymódosításnak. Ezekért a teljesítményekért az Antall-kormánytól és az Orbán-kormánytól is magas katonai kitüntetést kapott.

Amikor beszélgetünk, éppen katonák százai teljesítenek szolgálatot a gátakon. Ez mindig így van, amikor katasztrófahelyzetbe kerül az ország, az emberek többségében azonban ez manapság valahogy mégsem tudatosul. Ráadásul egyre kevesebb egyenruhás tud részt venni a homokzsákok cipelésében. Hogyan lehetne szorosabbá tenni a kapcsolatot a honvédség és a civil társadalom között?
– Ma az a legnagyobb gond, hogy a sorkatonaság megszüntetésével a társadalom elszakadt a honvédelem ügyétől. Ráadásul a honvédség folyamatos leépítésével olyan képességek is minimálisra zsugorodtak, mint a katasztrófák elleni védelem, pedig ez a szervezet alkotmányos és a honvédelmi törvényben rögzített alaprendeltetéseihez tartozik. Ennek ellenére a mostani árvíz sújtotta területeken – még ha kisebb erőkkel is – ott vannak a katonáink, és az emberek életét, otthonaikat, jószágaikat és egyéb javait mentik. Jelenlétükkel is fokozzák a veszélyben lévők biztonságérzetét. A jelenlegi helyzeten lehet javítani a honvédség létszámának növelésével, amelyben nagy segítség lehet az önkéntes, tartalékos erő felállítása. Az erről szóló hatályos országgyűlési határozat négyezer önkéntes tartalékos rendszerbe állítását teszi lehetővé, ennek ellenére jelenleg mindössze tizenöt fő a honvédség tartalékosainak létszáma.
– Minek köszönhető ez? A jogi háttér, úgy tudom, már adott ahhoz, hogy valaki a munkája mellett tartalékos katona is lehessen.
– A pénzügyi és szervezeti feltételei sajnos még mindig nincsenek meg egy svájci vagy amerikai típusú kiegészítő erő felállításának. Kérdés, hogy vajon mi a feltétele annak, hogy a munkaadó mindig elengedje a kiképzésekre a tartalékosokat, és hogy a civilek szívesen is vállaljanak ilyen szolgálatot. Ez anyagi kérdés is, de nem csak az. Az Egyesült Államokban és Svájcban például nagy becsben tartják a tartalékos katonáskodást. Svájci barátom szerint náluk alig van esélye valakinek arra, hogy például egy bankban vezető beosztásba kerüljön, ha nem tartalékos katona. Amerikában pedig maga az elnök a Fehér Házban tűz kitüntetést a mellére annak a munkáltatónak, aki támogatja, hogy az alkalmazottai a nemzeti gárdában szolgálhassanak.
– Ha már a honvédség tekintélyénél tartunk, ön szerint mennyit ronthatott ezen az utóbbi időkben a honvédelmi tárcánál és egyes háttérintézményeinél leleplezett súlyos korrupció, és hogyan lehet megakadályozni, hogy a későbbiekben ilyen ne fordulhasson elő?
– Kétségtelenül folt esett a mundér becsületén. Sajnos a korrupciós ügyekben a honvédelemért felelős szervezetek több eleme is érintett a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektorától kezdve a Honvédelmi Minisztériumig. Nem tudjuk elkerülni azt, hogy ezeket az eseteket a lehető legalaposabban ne tárjuk fel, ne vizsgáljuk ki és ne kezdeményezzük az érintettek felelősségre vonását. Az utolsó szó persze az igazságszolgáltatásé. Nem fogunk szemet hunyni semmilyen bűnös tevékenység vagy szándék fölött. Enélkül ugyanis nem érhetjük el, hogy a nemzet újra büszke lehessen a katonáira, ahogyan az volt évszázadokon át. A Magyar Honvédség ugyanis olyan intézmény, amely egyszerre testesíti meg a haza szabadságát, függetlenségét és a bajtársiasságot, a férfibecsületet, a virtust. Ezt a tekintélyt helyre akarom állítani, és meg is fogom erősíteni.
– A korrupciós ügyek nagy része szakértők szerint abból is adódik, hogy a közbeszerzések jelenlegi rendszere nem működik. Különösen igaz lehet ez a katonai célú megbízásokra. Ezen nem kívánnak változtatni?
– A leendő kormány határozott szándéka, hogy teljes mértékben átalakítja, sok tekintetben központosítja a beszerzések rendszerét. Ennek az új közbeszerzési rendszernek a részleteit most dolgozza ki a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. Természetesen a haditechnikai eszközök beszerzése továbbra is a Honvédelmi Minisztérium felügyeletével zajlik majd, de Fellegi Tamás miniszter úrral egyetértettünk abban, hogy a katonák környezetéből száműzzük azokat a közbeszerzéseket, amelyek nem a haza fegyveres védelmével kapcsolatosak. A katonának tisztességes ellátás kell, a járandóságait mindenkor meg kell kapnia, azt soha, senkinek sem szabad megcsorbítani. A magyar honvéd nem szenvedhet hiányt semmiben, amire a szolgálatának ellátásához szüksége van. Nem járja, hogy az alakulatok penészes kenyeret, romlott felvágottat és konzervet kapnak, mint ahogyan arról az önök lapjában is olvashattunk. Ezen feltételek előteremtése a kormány feladata. Ehhez meg kell és meg lehet találni a legcélszerűbb rendszert.
– A katonai célú közbeszerzések jelentős része a Honvédelmi Minisztérium vagyonkezelésében lévő cégeken keresztül folyik. Ezek közül egyedül a HM EI Zrt. tartozik a jelentős nagyvállalatok közé, de nemrég ennek a társaságnak a vezérigazgatóját is őrizetbe vették vesztegetés gyanújával. Fenntartható ez az állapot? Mi a terve a szaktárca cégeivel?
– Megvizsgáljuk ezeknek a társaságoknak a működését mind a törvényesség, mind a célszerűség szempontjából. A vizsgálat lezárása után döntünk arról, hogy melyik cég az, amelyiket változatlan formában működtetünk majd tovább, és melyik társaságot tartjuk meg átalakított formában. A szaktárca társaságainak egy része viszont biztosan átkerül az állami vagyon kezelésére feljogosított Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fennhatósága alá. Ma azonban még nem tudjuk, melyek ezek.
– A válságot követően a takarékosságot várhatják el a kormánytól, a NATO-nak tett ígéreteink szerint azonban már rég a nemzeti össztermékünk csaknem két százalékát kellene honvédelemre fordítanunk. Milyenek lesznek a költségvetési lehetőségek?
– A NATO prágai csúcsértekezletén valóban a GDP 1,8 százalékának honvédelmi felhasználását ígértük, ma azonban a nemzeti össztermék 1,1 százalékát fordítjuk csak ilyen célra. Ráadásul ennek a költségvetésnek is csupán egy hányada tekinthető a honvédelmi büdzsé részének. Az is tény, hogy az országot sajnos válságos gazdasági helyzetbe vitték az elmúlt nyolc évben. Azt viszont majd akkor tudjuk meg, hogy mi van a kasszában, ha megkapjuk a pénztár kulcsát. Költségvetési kérdésekről tehát még nem tudok nyilatkozni, de az biztos, hogy a honvédelemre szánt adófizetői forintokat a jövőben takarékosan és az eddigieknél sokkal hatékonyabban kell elkölteni.
– A költségvetésről azért is kérdezem, mert ettől függ, hogy a következő tíz évre tervezett katonai fejlesztések közül melyekre lesz pénz. Melyek azok a haditechnikai fejlesztések, amelyeket előreláthatólag el kell halasztani, illetve amelyeket mindenképpen meg kívánnak valósítani?
– Amennyire jelenleg át tudom tekinteni a helyzetet, a most törvényes tízéves haditechnikai fejlesztési terv nem tartható. A mostani állapotban gyakorlatilag minden ilyen irányú beszerzést korlátozni kell vagy el kell halasztani. Van például néhány harckocsink, amelyeket csak akkor lehet hadrendben tartani, ha 2013-ig darabonként mintegy egymilliárd forintot költünk a felújításukra. Kemény tárgyalások várnak tehát ránk, hiszen vagy kikerülnek ezek a tankok a hadrendből, vagy pedig jelentős összegekért felújítjuk őket, esetleg újak beszerzését kell vállalnunk az Országgyűlés egyetértésével. Szerepel a tervek között, hogy a tüzérség vontatott ágyútarackjait újakra cseréljük. De pillanatnyilag ennek sem látszik a költségvetési fedezete. Hasonló a helyzet az aknavetőkkel, a páncélozott harci járművekkel, a helikopterekkel és az egész gépjárműcsere-programmal is. Sajnos szinte minden területen csúszásban vagyunk, és a következő években jelentős áldozatokat kell hoznunk a védelmi képességeink szinten tartásához.
– A honvédség növelhetné a forrásait saját erőből is. Az elmúlt években például számtalan ingatlant értékesített a szaktárca, az viszont nem látszott, hogy mit fordítottak az eladásokból származó bevételekből a katonai célú fejlesztésekre. Folytatják az ingatlaneladásokat?
– Az ingatlangazdálkodást is új alapokra kell helyezni. Mi ugyanis a mainál erősebb honvédség felépítésére vagyunk elkötelezettek, és ez azt jelenti, hogy a meglévő épületek, laktanyák, telephelyek túlnyomó többségére szükségünk lesz a jövőben is. Van viszont számos, a hadrendből kivont honvédségi eszköz, például lejárt szavatosságú lőszer, elavult haditechnika, amelyek őrzése és ártalmatlanítása igen jelentős költségekkel jár. Ezeket nyilván kifizetődőbb lesz értékesíteni.
– Lehet, hogy az én hibám, de erről megint a korrupció jut az eszembe. A korrupció árnyéka vetült ugyanis arra a lőszer-megsemmisítési szerződésre is, amelyet az adócsalásért börtönbe került Kabai Károly szocialista vállalkozó cégével kötött a honvédelmi tárca. Feltételezem, nem ilyen értékesítésre gondolt.
– Az ember elcsodálkozik azon, hogy akinek hajlama van a lopásra, mi mindent képes ellopni. Nyilván az ilyen szerződéseket is meg kell vizsgálnunk, hogy nem tapadnak-e hozzájuk jogsértések. Az ilyen esetekből is le kell vonnunk a tanulságokat, hogy a nehezen értékesíthető eszközök eladásából származó bevételek valóban és teljes egészében a honvédség szükségleteit szolgálják.
– Milyen bővítésekre, új feladatokra lehet számítani a külföldi misszióknál? Hogyan növeljük az Afganisztánban szolgáló katonák biztonságát?
– A missziókban való szerepvállalásunk szövetségi kötelezettség. A legfontosabb ma – a NATO szempontjából – kétségkívül Afganisztán. Sajnos Afganisztánban a biztonsági helyzet az elmúlt időszakban folyamatosan romlik. Kulcsfontosságú, hogy az ott szolgáló magyar honvédek biztonságát erősítsük. Az első utam éppen ezért terveim szerint Afganisztánba vezet majd, hogy személyesen is meggyőződhessek az ottani körülményeikről. Hogy aztán katonáinkat meghallgatva, véleményüket megismerve mielőbb megalapozottan, hatékonyan intézkedhessek az érdekükben.
– A katonák jelentős részének ma 100-120 ezer forint a fizetése. Ez hamarosan tömeges elvándorláshoz vezethet, ami veszélyeztetheti az alapfeladatok ellátását. Hogyan változtat ezen a helyzeten?
– Az állomány mostaninál jobb megbecsülése számomra természetes. Köszönetet kell mondanom a magyar katonáknak azért, hogy ilyen körülmények között is áldozatosan helytálltak, ám a jövőről egyelőre csak annyit közölhetek, hogy rendet és fegyelmet szeretnék a Magyar Honvédségnél. Arra kérek minden magyar katonát, aki eddig is becsülettel szolgálta és védte a hazánkat, hogy tartson velem ezen az úton. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de a mögöttünk hagyott nyolc év az országot és benne a honvédséget is súlyos válságba sodorta. Azokkal, akik felelősek az erkölcsi válságért, nem kívánok együttműködni. Azoknak viszont, akik velem tartanak, megbecsülést, kiszámítható előmenetelt, tisztességes illetményt és méltó életkörülményeket, minden oldalú gondoskodást fogok biztosítani. Zrínyi Miklós írja a Vitéz hadnagy című munkájában, hogy „azért bízták rád a hadat, hogy gondot viselj rá”. Ehhez szeretném tartani magam, ez ugyanis elöljárói kötelessége a honvédelmi miniszternek.