Dunaszerdahelyről április 18-án indult el Hodossy Péter és Tamás, hogy a Kárpát-medencét gyalogosan átszelve, a nyugati peremvidékről a keleti peremvidékre érve, részt vegyenek a magyarság legnagyobb vallási ünnepén, a csíksomlyói búcsún. A két fiatalember azért vállalta ezt az embert próbáló gyalogmenetet, mert fel szeretnék hívni a figyelmet a magyarság összetartozására. Ahogy ők mondják, nincs határ, csak hit és akarat. Szerintük az ország erkölcsi mélyrepülését meg kell állítani, és jó volna, ha az emberek felébrednének.
A testvérpár komoly sportmúlttal a háta mögött vágott neki a körülbelül 850 kilométeres zarándoklatnak. A 32 éves Péter egyébként négyéves kora óta cukorbeteg, de igyekezett a hátrányából előnyt kovácsolni. Erről Aki útra indul el címmel könyvet is írt, ami két hete jelent meg. Hodossy Péter ugyanis betegsége ellenére élete során eddig tizenhárom országban 52 klasszikus maratoni futóversenyt teljesített.
Las Vegas, Chicago, Hawaii-szigetek, Berlin, Moszkva, London, Párizs – csak néhány helyszín Hodossy Péter versenyeiből. Csaknem tíz évvel fiatalabb öccse szintén hosszútávfutó, ő eddig 12 klasszikus maratoni versenyen vett részt. Emellett szezonális jelleggel mindketten országúti kerékpároznak is.
Hodossy Péter két évvel ezelőtt kezdte el szervezni a zarándoklatot, így az április 18-i indulásra mindent a legapróbb részletekig kidolgozott. A fiatalember, aki érdeklődésünkkor öccsével éppen Dunaszerdahelytől 290 kilométerre, Szolnok közelében gyalogolt, szívesen beszélt útjuk hátteréről. – Éjszakánként legtöbbször barátoknál alszunk, de előfordul, hogy apácáknál, plébániákon, kollégiumokban vagy éppen egy jószívű polgármesternél kapunk szállást. A legtöbb helyen vacsorával és reggelivel is megkínálnak, napközben pedig magunknak veszünk élelmet – árulta el Hodossy Péter.
Bármerre járnak, mindenütt örömmel fogadják őket, és a sajtó is figyelemmel kíséri útjukat. Amikor az első hírek megjelentek róluk, akkor elektronikus levélben a világ számos pontjáról kaptak biztatást. Jólesik nekik az emberek együttérzése, ebből erőt tudnak meríteni a folytatáshoz.
Arra a kérdésre, hogy útjuk során miről lehet őket felismerni, a zarándok mosolyogva válaszolt. –Az én fejemen egy második világháborús honvédsapka, az öcsémen szintén hasonló fejfedő van. Mind a kettőnk hátizsákjára székely zászlót tűztünk, amin a Csallóközkürt– Csíksomlyó 2010 felirat díszeleg. Magam egy kőrisfából faragott vándorbotra támaszkodva gyalogolok, amelyet a krasznahorkai vár tövében vettem. A zsebemben pedig egy rózsafüzér van, amelyet a nagyapánk a második világháború idején hordott magával a Don-kanyarban, ahonnan gyalogosan jött haza. Az öcsém pedig a nagyapánk imakönyvét őrzi a hátizsákjában – mondta Péter.
A két fiatalember egyelőre még Magyarország területén gyalogol, de hamarosan elérnek a magyar–román határhoz. A testvérpár azonban nem fél a folytatástól sem. Hodossy Péter szerint a mai Románia területén sem éri őket atrocitás. Biztos benne, hogy velük van az Isten.
origo.hu
Vonatgázolás történt Püspökladánynál
