Pihenés, súlyhozás, testi-lelki ráhangolódás – sorolta még versenyben lévő ökölvívóink szünnapi programját Kovács László szövetségi kapitány a moszkvai Koszmosz hotel halljában, hozzátéve: szerinte az Európa-bajnokság elődöntőiben már annyira kiegyenlítettek az erőviszonyok, hogy többnyire a szellemi, fizikai regenerálódáson múlik, ki kerül még magasabb szintre, vagyis a fináléba. Példaként a mieinket hozta: „Bízom benne, hogy közülük egy a döntőbe jut, de az is előfordulhat, hogy mind a három.” Vagy egyikük se, de ezt nem említette a szakvezető. A három Eb-érem önmagában jó teljesítmény, mert noha legutóbb Liverpoolban négyet (egy ezüst, három bronz) sikerült kivívni, azon a pekingi olimpia utáni 2008-as kontinensviadalon nem minden nemzet indította a legjobbjait. Előtte viszont Plovdivban (2006), Pulában (2004) és Permben (2002) is csak két magyar medál termett, egy évtizede, Tamperében megint négy, s ezek között található a legutóbbi arany, Erdei Zsolt révén.
A végső győzelem alapjaiban javítana a már megfelelő mérlegen. Erre Káté Gyulának (64 kg) és Bacskai Balázsnak (69) lehet esélye, Darmos Józsefnek (91) azért kevesebb, mert a másik ágról az orosz klasszis, Jegor Mehoncev várható a fináléba. Káté az orosz Alekszandr Szoljanyikov, Bacskai az ukrán Tarasz Selesztyuk ellen küzd ma délután, a szakmai elemzés szerint mindkettejük csatája előre hozott döntőnek számít.
Az már most elmondható, hogy az oroszok nem veszítették el európai uralmukat, nyolc embert delegáltak a dobogóra. Kiemelkedő az írek, az ukránok (5-5), az angolok és a fehéroroszok (4-4) teljesítménye, de a mi három medálunk is különösen szépen ragyogna, ha meglenne az „aranyfedezete”.
origo.hu
A malom, amit egy város siratott – fotókon a lángoló múlt
