Nemcsak az előző kormány által megkötött tanácsadói szerződéseket vizsgálja felül a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) új vezetése, hanem a nagy összegű lelépési pénzek ügyében is ellenőrzést indít, különös tekintettel az olyan kifizetésekre, ahol csupán az egyik állami intézményből a másikba távozott a búcsúpénzzel kistafírozott vezető – értesült lapunk. Ilyen ügy Csanádi Ágnesé, a VÁTI korábbi vezérigazgatójáé, aki jelenleg a Regionális Fejlesztési Holding vezérigazgató-helyettesi posztját tölti be.
A területfejlesztéssel foglalkozó VÁTI Nonprofit Kft. az uniós fejlesztési programok egyik közreműködője. A száz százalékban állami tulajdonú céget Csanádi Ágnes 2004 nyarától irányította. A vezérigazgató a társasághoz az államigazgatásból érkezett, az akkor Burány Sándor szocialista politikus vezette munkaügyi minisztériumban volt közigazgatási államtitkár. Csanádit öt évre nevezték ki, ám munkaviszonya idő előtt megszűnt, így a vezérigazgató 2008. április elsejével távozott a VÁTI-tól, méghozzá közös megegyezéssel.
*
Végkielégítést ugyan nem kapott a távozó vezérigazgató, információink szerint különböző jogcímeken mégis bruttó 34,5 millió forintot fizettek ki neki. Ebből a tetemes summából 26 millió forint egyszeri juttatás volt. Az, hogy nem haragban váltak el, bizonyítja, hogy bár Csanádi Ágnes már nem dolgozott a VÁTI-nál, tavaly bruttó 2,7 millió forint prémiumban részesült, a pénzt a 2008 első negyedévében végzett munkájáért kapta.
Lapunk megkereste Csanádi Ágnest, de munkatársán keresztül azt üzente, hogy szabadságon van, és nem kíván nyilatkozni. Kérdéseinket elküldtük előző munkahelyére, a VÁTI-hoz is. A kommunikációs osztálytól azt a választ kaptuk, hogy „Csanádi Ágnes határozott időre szóló munkaviszonyát a VÁTI feletti tulajdonosi jogokat gyakoroló Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács, annak lejárta előtt egy évvel, közös megegyezéssel szüntette meg. A vezérigazgató végkielégítést nem kapott. A társaság vezetését arról tájékoztatták, hogy Csanádi Ágnes ezt követően a Regionális Fejlesztési Holdingnál folytatta munkáját.”
A búcsúpénz legérdekesebb eleme éppen ez az utóbbi információ, vagyis hogy új munkahelyének tulajdonosi jogait ugyanaz a nemzeti vagyonkezelő gyakorolja, mint a VÁTI-ét. A vezető tehát úgy távozott az egyik állami tulajdonú cégtől a hozzá igen közel eső másikhoz, hogy jelentős mértékű, 34,5 millió forintos juttatást kapott.
Miként lapunk tegnapi számában beszámoltunk róla, az NFÜ száztíz tanácsadói és ügyvédi szerződést is átvizsgált, s ezek közül egy átfogó vizsgálatot követően negyven megbízást felbontott. Búcsút mondtak többek között ügyvédi irodáknak és a Gyurcsány– Bajnai-korszakban számtalan állami megrendelést szerző IFUA Kft.-nek és EPAP Kft.-nek is. Utóbbi 200 millió forint értékben kapott megbízást a fejlesztési ügynökségtől a vidéki egyetemi városok számára 2007 és 2013 között kiírt, 600-700 millió forint értékű Pólusprogram lebonyolítására. Az ügy szépséghibája volt, hogy az EPAP Kft.-nek nem volt versenytársa: egyedüli pályázóként kapta meg a megbízást, akárcsak a korábbi években több, tízmilliós nagyságrendű megbízás esetén.
Mint ismert, a közvélemény számos botrányos végkielégítésről értesülhetett a szocialista–szabad demokrata kormányok működése alatt. Az első ilyen ügy a BKV menedzsmentjének tagja, Szalainé Szilágyi Eleonóra búcsúpénze volt. A humánpolitikai vezető végkielégítésére és továbbfoglalkoztatására 2009 júliusában derült fény, amikor lapunk megírta: az igazgatónak úgy fizettek ki 2008 márciusában – a prémiumokkal együtt – mintegy százmillió forint végkielégítést, hogy havi 1,2 milliós fizetéssel a cég tovább foglalkoztatta őt. Később kiderült, a cégnél bevett gyakorlat volt a jelentős összegű végkielégítés kifizetése, majd a vezető beosztású dolgozók továbbfoglalkoztatása.
– Kísértetiesen hasonlítanak a MÁV ügyei a BKV-nál történtekhez – nyilatkozta korábban Budapest azóta menesztett rendőrfőkapitánya. Tóth Gábor szerint a vasúttársaságnál is vizsgálják a végkielégítések, tanácsadói szerződések és külföldi utazások jogszerűségét. Ezt támasztja alá, hogy, miként lapunk beszámolt róla, fejenként 110-120 millió forintot kaphatott tavalyi távozásakor a MÁV két felső vezetője. A vasúttársaság volt pályavasúti főigazgatója, aki általános üzletági vezérigazgató-helyettesként is dolgozott a MÁV-nál, harmincnyolc évi vasutas-munkaviszony után 71 millió forintnyi végkielégítést kapott, amelyhez egyéb jogcímeken további ötvenmillió forintot kaphatott. A másik felső vezető szintén több évtizeden át dolgozott a MÁV-nál, az utolsó időkben forgalmi igazgatóként. Ő 67 milliós végkielégítést kapott, amihez ugyancsak mintegy ötvenmillió forint járt prémium és egyéb jogcímeken. A két felső vezetőt emellett korkedvezményes öregségi nyugdíjba engedték, pedig ha elérték volna a közeli nyugdíjkorhatárt, akkor a MÁV jogszerűen egyetlen forintot sem fizethetett volna nekik végkielégítés címén.
Tavalyi távozása után közel kilencvenmillió forint lelépési pénzt kapott Czirják Sándor, a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatója is, holott Czirják maga kezdeményezte az amúgy határozott idejű szerződésének felbontását. Az akkori tulajdonos Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium tudott arról, hogy Czirják maga akart távozni, mégis elfogadta a közös szerződésbontást, így a vezérigazgató megkapta a borsos bánatpénzt.
