Mostanában a csökkentett deutériumtartalmú víz ad reményt a súlyos rákban szenvedőknek. Kifejlesztője, a kilencvenes évek elején az Országos Onkológiai Intézet főmunkatársaként tevékenykedő Somlyai Gábor szerint ugyanis, az ilyen víz képes lelassítani, leállítani vagy visszafordítani a rosszindulatú daganatok növekedését. A kutató bizonyított tényként állítja, a deutérium – vagyis, a hidrogénatom azon izotópja, amelyikben a proton mellett egy neutron is található, s amelyről az ilyen izotópot tartalmazó vízmolekula a nehézvíz elnevezést kapta – kedvezőtlenül befolyásolja a szervezet belső egyensúlyát, elősegíti a daganatok kialakulását. Ebből következik: ha csökkentjük a deutériumtartalmat a vízben, csökken vagy megszűnik a rákos daganatok növekedésének kedvező állapot is. Ezt az álláspontot számos tudós osztja, sőt nemrégiben gyógyhatású termékként is polgárjogot nyert a deutériumszegény víz, ám számos kutató szerint a képlet nem ilyen egyszerű. Igaz, nem vitatják, a deutériumból és oxigénből álló nehézvíz (D2O) ártalmas az élő szervezet számára. Ám a természetes vizekben ez minimális mértékben fordul elő, ezért nem fogadják el, hogy arányának további csökkentése valóban képes befolyásolni a rákos folyamatokat. Ez utóbbi állásponton van Fábián István professzor is, aki vízkémikusként úgy látja: a deutériumizotópok számának csökkentése olyan minimális mértékben lehetséges, hogy attól nem remélhetünk csodás gyógyulást.
– Már Paracelsus, sőt az ókori bölcsek is felismerték, hogy a víz a világ és azon belül az élővilág létezésének egyik fundamentuma – mondja Fábián professzor. – Valóban tekinthetjük csodás anyagnak, hiszen az összes többi egyszerű hidrogénvegyülettel szemben a víz az egyetlen, ami szobahőmérsékleten nem gáz, hanem folyékony halmazállapotú. Ma már azt is tudjuk, hogy ez a „csoda”, a H2O molekula egyedülálló geometriájának és elektronszerkezetének köszönhető, ami hidrogénkötéseken keresztül összefüggő klasztereket hoz létre. A víz tehát önmagában csoda, ám ez nem jelenti azt, hogy az összetételébe történő apró beavatkozástól nagy hatású gyógyszer válna belőle – állítja a kémikusprofesszor.
Kísérletek igazolják, hogy a nehézvízben az élő szervezet elpusztul. Ám ahhoz, hogy ezt a fajta izotópeffektust tapasztaljuk, a nehézvíz koncentrációját nagyon magasra, akár száz százalék közelébe kell növelnünk. Erre minden további nélkül van lehetőség laboratóriumi körülmények között. Arra viszont már nincs, hogy a természetben előforduló, kétszázezer hidrogénre eső 28 deutériumatom túlnyomó részét kivonjuk. Ezt bizonyítja az is, hogy a jelenleg forgalmazott – és másfél literes palackonként 1500 forintért árusított deutériumszegény vízben is 17–25 között mozog a pluszneutront tartalmazó hidrogénizotópok száma. Ráadásul, a szervezetben a víz fogyasztása mellett sem csökken ilyen mértékben a deutériumok száma, hiszen más élelmiszerekben az izotópszám a természetben előforduló standard arány szerint alakul. Alapkérdés tehát, hogy a deutérium mennyiségének néhány ezred százalékos megváltozása gyökeresen megváltoztathatja-e a rákos sejtek kialakulásáért felelős biokémiai folyamatokat. Kizárni nem lehet, de igen valószínűtlen, hogy e csekély eltérés valóban csodaszerű gyógyulást eredményezne. De hasonló a helyzet a desztillált víz viszszasózásával operáló „strukturált” vízzel meg az anyag belső rendezettségét „magnetikus hatással” átalakító Pí-vízzel is. Előbbi esetben a sókivonás, majd -visszaadás tekinthető abszurdumnak, utóbbi esetben pedig azzal kell számolni, hogy az anyag újfajta rendezettsége nem tartható fenn néhány másodpercnél tovább, így gyógyító hatása valóban a csodák birodalmába tartozik. Csakúgy mint az oxigénnel dúsított víz, amivel meg az a bökkenő, hogy egy lélegzetvételre több oxigént vesz fel a szervezetünk, mint amennyit több liter csodavíz bevitelével adhatunk neki – hangsúlyozza Fábián István.
origo.hu
Kigyulladt egy raktár Újpesten
