Beazonosították Gyóni Géza, az első világháború egyik legnagyobb katonaköltője eltemetésének helyét Oroszországban – tudta meg lapunk. A kultúrtörténeti szenzációnak is számító kutatási eredményt egyelőre azért nem verhették nagy dobra, mert a teljes feltárásra és a tökéletes beazonosításhoz szükséges DNS-vizsgálatokra szükséges forrásokat korlátozták a gazdasági válságra hivatkozva.
Gyóni Géza és testvére, Mihály együtt harcolt az orosz fronton, és Krasznojarszkban került hadifogolytáborba. Az egykori láger mellett, egy rég nem használatos temetőben találták meg azokat a sírokat, amelyek egyikébe a művészt eltemették 1917. június 25-én. A dátum azért is különleges, mert az Ady Endre kortársaként ismert országos hírű poéta éppen a születése napján hunyt el egy tábori kórházban. A magyar és orosz kutatókból álló csoportnak nem volt könnyű dolga a magyar híresség földi maradványait rejtő sírok keresésekor, végül egy obeliszk nyújtott támpontot a szakembereknek. Ezt ugyanis az egykori hadifogoly-temetőben helyezték el, hogy négy nyelven, vagyis az emlékmű négy oldalán is kőbe véshessék a bajtársaknak szóló tisztelet szövegét. Az obeliszktől aztán a korabeli dokumentumok alapján lehetett kimérni az egyes sírok helyét, így a Gyóni testvérekét is.
Ezek után a helyi önkormányzat, az antropológusok, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM), illetve Gyón, valamint Dabas polgármesteri hivatala segítségével komoly dokumentációt sikerült készíteni a költő eltemetésének helyéről és körülményeiről – mondta lapunknak Holló József altábornagy, a HM HIM vezetője. Mivel a volt katonai sírokra később rátemetkeztek, a terület elvesztette ugyan a haditemető jellegét, de komoly támpontok lehettek a beazonosításhoz a különböző műtárgyak, és az is segíthet, hogy Gyóni Gézát egy olyan vasabroncsba fogva temették el, amelyre ráírtak bizonyos személyes adatokat.
Gyóni Géza sírhelyének felkutatása miatt a HM HIM munkacsoportja legutóbb 2009 júniusában utazott Krasznojarszkba. A magyarországi küldöttséget fogadta a krasznojarszki tartomány külügyminisztériuma és a külkapcsolatok és beruházási politika minisztériuma vezető szakértője, majd a krasznojarszki orvosi egyetem paleoantropológiai részlege tudományos munkatársa is. A megbeszéléseket követően közösen helyszíni szemlét tartottak a város „Troickaja” temetőjében. A „Troickaja” temetőt 1843-ban alapították, az utolsó temetések az 1960-as évek végén, a hetvenes évek elején voltak ezen a helyen. Az I. világháború időszakában a területen nagy számban hantoltak el Krasznojarszkban raboskodó német, osztrák, magyar és török hadifoglyokat, akik tiszteletére az életben maradottak emelték fel a már említett obeliszket, amely három méter magas és a lábazatánál 1,7 méter széles. Sajnos az egykori hadifogoly-temető korabeli fényképeken meglévő látványa időközben jelentősen megváltozott, és a rátemetések, valamint a sok fa és cserje miatt nehezen volt behatárolható Gyóni korabeli eltemetési helye – tudtuk meg Holló Jánostól. Az igazgató szerint azonban a költő maradványainak exhumálására és hazaszállítására jó reményt ad a temető esedékes felszámolása, valamint az azt követő DNS-vizsgálat, amellyel százszázalékosan megállapíthatók Gyóni Géza földi maradványai. A feltáráshoz Sztepanenko I. B., a tartomány kiemelt nemzeti hivatalának vezetője is minden segítséget megígért, de egyelőre nincs elég pénz a további munkára – tette hozzá a HM HIM vezetője.
Mint ismert, Gyóni Géza utolsó napjai igen sok szenvedéssel jártak. 1917 tavaszán bekerült öccse, Mihály mellé a hadifogolykórház tüdőbetegeinek pavilonjába nem fekvő betegként. Húsvétvasárnapján fájdalmasan panaszkodik Ella asszonynak írt leveleiben, hogy nem kap információkat otthonról az oroszországi állapotok miatt. Június 8-án reggel Mihály meghal, a temetése után Gyóni Géza furcsán kezd viselkedni, és végrendelkezik. Nem tud mozdulni, morfiuminjekciót kap, majd egyre jobban eluralkodik rajta a halál gondolata. Néhány nap múlva skizofréniába süllyed, és az orvosok feljegyzései szerint a szervezete még a mesterségesen beadott táplálékot sem szívja fel. Utolsó verssorait a kórterem falára írja. Úgy kezdődnek: „A halál igazságot oszt…” „Térjetek meg…”
Több fa is az útra vagy házakra dőlt Veszprém vármegyében