A jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy az ideiglenes otthonokat azonnali hatállyal bezárják, ráadásul a gondozottak gyakran ragaszkodnak ezekhez. A körülmények ugyanis nem mindenütt olyanok, mint Vecsésen. Ám ez nem jelenti azt, hogy a működési engedéllyel szakmai és infrastrukturális hiányosságok miatt nem rendelkező illegális otthonok valóban alkalmasak lennének az idősgondozás sokrétű feladatának megfelelő ellátására – mondja Ferencz Zoltánné, az Észak-alföldi Regionális Államigazgatási Hivatal szociális ügyekért felelős főosztályvezető-helyettese.
Az idős ember többnyire valóban nem szakmai, hanem érzelmi alapon dönt, és nem szívesen mozdul az általa megszeretett, elfogadott közegből. Egyházi fenntartású intézményt ugyan nagyon sokan szívesen választanának az illegális otthon helyett, ám ott a várakozási idő öt-hat év is lehet, és ugyancsak nagyon sokan vannak olyanok, akiknek az állapota ezt nem teszi lehetővé, hiszen önmagukat nem tudják ellátni, s tartósan négy órát meghaladó gondozásra szorulnak. A kormányzat szeretné könnyíteni a legális és jól működő idősotthonokba történő bejutást – augusztus 1-jétől az intézményvezetők hatáskörébe került a felvétel –, ám ez nem változtat azon, hogy a rendelkezésre álló helyek száma kevés.
A máriapócsi apácáknál
A görög katolikus apácák rendháza – s mellette a Szent Makrina – közvetlenül a könnyező kis Mária-katedrális mellett helyezkedik el Máriapócs főterén. Eredendően is rendháznak épült a két világháború között, ám nem sokáig használhatták az apácák. A Rákosi-korszaktól állami gondozott csecsemők bölcsődéje volt, majd a rendszerváltást követően az egyház visszakapta, és az épület egy részét pályázati pénzből idősotthonná alakította. Az intézményvezető, Bordásné Popovics Judit és Ágota nővér – az apró termetű, fürge lábú és éles eszű, 78 éves apácafőnöknő – az egyik egyszerűen berendezett vendégszobába tessékel. Leültetnek, süteménnyel és ásványvízzel kínálnak. Megtudom, a vezetői felállás viszonylag új: bár Bordásné évek óta a főnöknő jobbkeze, tavalyig Ágota nővér vezette az idősotthont is. – Apácarend vagyunk, rendünk védőszentje Szent Nagy Bazil nővére, Szent Makrina. A görög katolikus szerzetesrendek nem szakosodtak úgy egy-egy feladat ellátására, mint a római katolikusok: mi mindig azt tesszük, amit a kor megkövetel. A két világháború között leginkább hadiárvák nevelésével foglalkoztunk, a rendszerváltást követően pedig idősgondozással. Kizárólag nőket fogadunk be, jelenleg telt házunk van, 38 gondozottat látunk el. Sok a jelentkező, de nem egykönnyen jutnak be hozzánk, ugyanis itt az asszonyok életük végéig maradhatnak. Mivel szeretnek itt lenni – testileg és lelkileg is megkapják, amire szükségük van –, jól érzik magukat, és sokáig élnek. Nálunk az átlagéletkor 80,6 év, a legidősebb gondozottunk 95 éves – mondja nem kis büszkeséggel Ágota nővér.
Az intézmény kertjét a fűkaszálás kivételével a lakók tartják rendben. A legnagyobb kertész a 62 éves Pelyák Jánosné, Vilma, akinek végzett szakmája a növénygondozás, s aki épp a krizantémokkal foglalkozik. Nem annyira az állapota miatt van itt – bár gerincsérve miatt sokszor mozgásképtelen –, inkább családi körülményeire tekintettel fogadta be a rend néhány évvel ezelőtt. Vilma asszony nagy kézimunkás és nagy zarándok is: Olaszországba, Manoppellóba készül, a feltámadt Krisztus arcához szeretne elzarándokolni. Egyébként itt van 93 éves édesanyja is. Ő is buzgó hívő, rendszeresen átjár a templomba, s most éppen hevesen reklamálja, hogy a lánya miért nem íratta fel őt a délutáni misére. Gyermeke nyugtatja: – Anyuka, nagyon meleg van, tetszik tudni, hogy ilyenkor nem szabad kint járkálnia! A szelíd szavak hatnak, a harcias matróna lassan beletörődik, hogy ma otthon marad.
Feltétel a hit gyakorlása
Amíg átérünk a demensrészlegbe, Ágota nővértől megtudjuk, a rend mindössze egyetlen feltételt szab az ide költözni akaró idős embernek, ez pedig az, hogy gyakorolja a hitét. A vallásgyakorláshoz minden lehetőséget megadnak, a lelki életet Illés atya felügyeli, akikhez a lakók igen nagy bizalommal vannak. Naponta többször van szent liturgia, és ha valakinek ez nem elég, csatlakozhat az önkéntesen szerveződött rózsafüzérkörhöz. – Senkit nem kényszerítünk arra, hogy misére jöjjön, ám ha valaki részt kíván venni a szent liturgiákon, de állapota miatt nem tudja megtenni, nem maradhat ige nélkül. Ezért minden szobába bevezettük a helyi rádiót – mondja Ágota nővér. Azt is elárulja, a kommunizmus éveiben sem vetkezett ki, csak színleg, egész életében titkos nővér volt, a kenyerét pedig matematika–fizika szakos tanárként egy Pest megyei általános iskolában kereste.
A demensrészlegen hét-nyolc néni üldögél egymás mellett. A sor végén a gondozónő egy nagyon betegnek látszó, idős asszonyt próbál itatni. Kiderül, fél órája diktálja bele a vizet, mert magától nem iszik, és félő, hogy kiszárad. A néni, ha szünetekkel és apró kortyokban is, de nyeli a vizet. A többiek üveges tekintettel merednek a semmibe, vagy egy-egy szót ismételgetnek. A sor közepén egy pirospozsgás arcú asszony, érkeztünkre felderül, ám szóra bírni nem tudjuk. Egy hagyományos paraszti viseletben üldögélő nőnek Ágnota nővér láttára megélénkül a tekintete, szeretettel szorongatja a kezét, és azt ismételgeti: „Istenem, milyen jó meleg!”
Elégedett debreceniek
A debreceni Méliusz Juhász Péter Református Idősek Otthona a Nagyerdei körút egyik gyönyörű villájában van. A telekre eredetileg két kisebb házat építettek, ám a kilencvenes évek közepén Marján Éva lelkész, az otthon vezetője gondolt egy merészet, és a beköltöző idősek által megelőlegezett pénzből egy keresztszárnyat is épített benne, kényelmes apartmanokkal. Most 46 szobában 76 idős embernek adnak otthont. – Korábban sok kitűnő egészségnek örvendő idős embert is be tudtunk költöztetni, ám 2008 óta gyökeresen más a helyzet . Csak olyanokat vehetünk fel, akiknek az állapota napi négy óránál hosszabb gondozást tesz szükségessé. Ebből következően az utóbbi időben nálunk is nőtt a halálozások száma, a személyzetre nehezedő munka pedig anynyira megszaporodott, hogy nemrégiben olyan kolléga ment el tőlünk a túlterhelés miatt, aki 18 éve nálunk dolgozott – vázolja a helyzetet Marján Éva.
A pincétől a padlásig, a kerttől a szobákban lévő mellékhelyiségekig végigjárjuk az épületet. A nagytiszteletű asszony minden zugot meg akar mutatni, láthatóan az élete ez az otthon. A kertben Gárdi Lajossal váltunk néhány szót. A 95 éves férfi Miskolcról került ide, a nagytiszteletű asszony ott lelkészi szolgálatot teljesítő fia közbenjárására. Azt mondják, igen rossz állapotban érkezett, most viszont láthatóan kitűnő egészségnek örvend. Mindössze azt fájlalja, hogy az utóbbi időben hasztalanul töri a fejét a differenciálegyenletek megoldásán, no meg az integrálszámítás sem megy már úgy az egykori gépészmérnöknek, ahogy szeretné. Hasonló panaszai vannak a gyermektelen, szomszédban lakó, olasz–francia– orosz szakos tanárnőnek is. – Mostanság azt szoktam csinálni, leginkább a temetőbe menet, hogy egy-egy mondatot minden általam korábban kitűnően bírt idegen nyelvre lefordítok. Ha sikerül – sajnos nem mindig –, akkor pedig úgy memorizálom, mint egykor a tanítványaim – mondja. Patyolattiszta apartmanjában beszélgetünk, saját bútorai, dísztárgyai között. Likőrrel, rágcsálnivalóval kínál, kávét is főzne, ha kérnénk. Majd az otthon életére, a többi lakóra meg a ház falain kívül zajló életre fordítja a szót. Megmutatja a verseskötetét, amit a hetvenes években, férje halálának időszakban írt. Itt-ott zörgős, másutt igényesen futó sorai erősebb istenhitért fohászkodnak.
Mikor eljövünk, Marján Éva elmondja, a hölgy teljes mértékig ellátja magát, a szobáját is maga takarítja. Végül Batiz Lajoshoz, az egykor felső vezetőként dolgozó vegyészmérnökhöz kopogok be. A hetvenes évei végén járó úrnak látszik, mind a szelleme, mind a teste fürge, pedig betöltötte a 96. évét. Asztalán a Magyar Nemzet aznapi száma. Lelkesen újságolja, olvasta, hogy a Fidesz-kormány meg akarja könynyíteni az idősotthonokba való bejutást. Elégedett a politikai fordulattal, azt mondja, végre sikerült leváltani a magát lejárató baloldalt. Egykori pasaréti presbiterként külön is örül a jobboldali kormánynak, mert remélhetőleg tesz valamit az ország erkölcsi megtisztulásáért. Aztán az otthon házias kosztját dicséri, élvezettel mutatja az étlapot, örömmel mesél a közösségi életről, amit maguktól is szerveznek, de segítséget is kapnak hozzá. Ott van mindjárt a pedagógus végzettségű Lakatos Ágnes által szervezett hetenkénti rádióadás, aminek stábjában Batiz úr legjobb barátja, a 87 éves Szilágyi Dezső oszlopos tag. Ő a negyedévenként megjelenő, Úton című belső hírlevél főszerkesztője, és verselget is. Belehallgatunk az augusztus huszadika tiszteletére készülő rádióműsor próbájába. Víg Rozália olvas fel Szent István és Mihály küzdelméről szóló szöveget, van érzéke az előadáshoz. Magával ragadó Szilágyi Dezső felolvasása is, ő saját hazafias versét adja elő. Mások kevésbé ügyesek, de ez főként az állapotuknak tudható be. A szereplők közül ugyanis számosan demensek, állapotuk szinten tartáshoz az ilyen foglalkozások nélkülözhetetlenek.
A Széchenyi-terv egyik eredménye
A Szent Erzsébet Idősek Otthona Debrecen egyik kertvárosában, a kerekestelepi fürdő szomszédságában áll. Szemre is tiszteletet parancsoló épület: 4800 négyzetméterén hetvennégy egy- és kétszemélyes apartman van, ám mást is rejt a kétszintes ház: egy kisebb templomnak is beillő, Árpád-házi Szent Erzsébetnek szentelt kápolnát – falán a Simon M. Veronika által festett oltárral –, pezsgőfürdős konditermet, erkélyes-napfényes ebédlőt, több száz kötetes könyvtárat, kézműves-bíbelődést lehetővé tévő foglalkoztatót, három kitűnően felszerelt betegszobát, gyönyörű tavat, szökőkúttal díszített parkot. A Szent Erzsébet a kétezres évek elején a Széchenyi-tervből épült. Azt, hogy a mindössze nyolcszázmillió forintos pályázati pénzből hogyan sikerült mindezt – az idősügyet felkaroló és az építkezést menedzselő – Fodor András atyának szűk egy év alatt megvalósítani, a szocialista nagy lenyúlások időszakából visszatekintve elképzelni sem tudjuk. Mindenesetre a kezdettől Petrik János vezette ház áll, működik, s úgy tűnik, egyetlen komoly hibája, hogy nincsenek gumiból a falai. Ide ugyanis nagyon sok katolikus hitét gyakorló idős ember vágyik, ez a bekerülés egyetlen feltétele. Csakhogy kevesen jutnak be, mert – hála a körülményeknek – itt is sokáig élnek az emberek, az átlagéletkor 84 év.
– A betegeknek nincs várakozási idő, legfeljebb azt mérlegeljük, kinek milyen súlyos az állapota – mondja Petrik János. Ám a többieknek sajnos várniuk kell, az átlagos várakozási idő öt-hat év. Jelenleg csaknem negyvenen várakoznak, jelentkezésüket minden évben megújítják, s én minden évben lelkiismeretesen visszajelzem nekik, hogy beköltözési szándékukat nyilvántartjuk.
Az ebédlőben a kilencvenéves Boros Bélával, a Medicor egykori jogászával váltunk szót arról, hogy mostanában különösen Illyés Gyulát és Németh László politikai tárgyú írásait kedveli. Az emeleti folyosón Janurik Mátyásné, Judit nénivel találkozunk. Csaknem egy hónapja van itt, de nehezen találja fel magát, nemrég agyvérzése volt. A parkban a 78 éves Kardos Béláné Máriával, a Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum egykori mindenesével tereferélünk. Barátnőjével, a nyolcvanéves Tóth Andrásné, Katikával üldögélnek egy padon, vidám, színes ruhában, kiegyensúlyozottan. Tíz évet mindketten letagadhatnának életkorukból. Mária később bevezet a szobájába, ahol büszkén meséli, hogy a bajorországi Oberammergauba készül, ahol a helyiek tízévenként előadják a passiót. Ez akkora esemény, hogy a szerepet kapó diákok egyetemi tanulmányaikat felfüggesztve hazamennek részt venni az előkészületekben. A látogatóknak pedig akkor van esélyük a részvételre, ha egy évvel előtte megvásárolják a belépőjegyet. Mária szeptemberben utazik.
origo.hu
Teljesen kifulladtak a közlekedési káoszt okozó Pride-tüntetések, Hadházy mégis tovább erőlteti – videók
