Debrecen külvárosi utcájában takaros ház, a tornácon öreg néni simogatja a kezes macskát, mellette bácsika ücsörög. Csengetésemre megnyerő, negyvenes évei elején járó férfi nyit ajtót. Idős rokonom elhelyezése ügyében járok – a néni 82 éves, vesebeteg, és az utóbbi időben meglehetősen feledékeny, így egész nap gondozásra szorul –, a család pedig ezt nem tudja vállalni. A tulajdonos (név és cím a szerkesztőségben) betessékel, irodája az emeleten van, ahová az épület hátsó traktusából vezet fel a lépcső, így végigmegyünk az egész földszinti részen. A szobák nyitva vannak, a jobb oldaliakban bácsik, a bal oldaliakban nénik fekszenek, ücsörögnek. Ketten-hárman laknak egy szobában, a helyiségek tiszták, világosak.
A lépcsőn felérve bal kéztől egy kanapé támaszkodik a kissé bizonytalannak látszó korlátnak, pillantásomra a tulaj megnyugtat: az emeleten nincsenek szobák, ide nem járnak fel az idősek. A tárgyra térünk: egész napos gondozás kellene, úgy látjuk, a nénink nem hagyható magára egy pillanatra sem. Néhány tiszteletkör után – amiben a házi gondozást ajánlja figyelmünkbe óránként 768 forintért a tulajdonos – kiderül, talán lesz megoldás az elhelyezésre is. Rokonunk 82 ezer forintos nyugdíja közel elegendőnek mutatkozik a teljes ellátáshoz – persze, ha azt akarjuk, hogy a gyógyszert is a gondozóház váltsa ki, akkor az összeg felmehet kilencvenezerre is. A szerződéses feltételekre terelődik a szó, s ekkor egy kis meglepetés ér. Az úr ugyanis közli, két szerződést kell kötni, egyet vele személyesen arról, hogy rokonunk havi fix összegért albérletet vesz ki nála, egy másikat meg arról, hogy házi gondozást vesz igénybe. Kérdésemre, hogy miért kell ezt így intézni, rosszindulatú támadásokat emleget, meg arra hivatkozik, hogy náluk nyolcvan-kilencvenezer forint közötti összegért teljes ellátást kap a rászoruló idős ember, az engedéllyel működőkben viszont 130-140 ezer forintot is elkérnek ugyanezért.
A környezetet akár idillinek is nevezhetnénk, ha nem egy olyan otthonról lenne szó, amit keményebben fogalmazva illegálisan tart fenn a tulajdonosa. Ferencz Zoltánné, az Észak-alföldi Regionális Államigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatalának főosztályvezető-helyettese rossz érzésünket csak megerősíti.
– Hajdú-Bihar megyében fél tucat illegálisan fenntartott otthon ellen folyik eljárás, négyben már jogerős határozat is van velük szemben – mondja. – Ezeknek az idősotthonoknak azért nincs engedélyük, mert sem a tárgyi, sem a személyi feltételek nem állják ki a próbát, a szakmai színvonal pedig egyenesen kritikán aluli. A legtöbb helyen nincs külön férfi- és női mosdó, nincs megoldva az akadálymentesítés, de még lift sincsen. Semmit nem dokumentálnak, szakképzetlen emberekre bízzák az idősek gyógyszerezését, akik vagy túladagolják a szert az „idegesek” megnyugtatásra, vagy elmulasztják beadni a szükséges adagokat. Az ellátottakat korlátozzák személyes szabadságukban, elveszik a személyes irataikat és pénzüket. Panaszkodott nekem hozzátartozó arról, hogy idős rokona húsz kilót fogyott, miután bekerült egy illegális otthonba. Az sem ritka, hogy a gondozók a család ellen fordítják az ellátottat, és nem akarja fogadni sem gyermekeit, sem unokáit, és sajnos olyan is van, ahol a szomszédok csak azt látják, hogy hetente jön a mentő, kéthetente meg a halottszállító kocsi – foglalja össze az általa tapasztaltakat a főosztályvezető-helyettes.
Kérdésünkre, hogy mi a helyzet azokkal a szervezetekkel, amelyek házi gondozásra rendelkeznek engedéllyel, teljes körű idősgondozásra viszont nem, kell-e ott is ilyen szörnyű következményekkel számolni a gondozásba vett idős embernek, illetve családjának, elmondja: attól, hogy egy fenntartó képes megfelelni a házi gondozás feltételeinek, még korántsem biztos, hogy megfelel a teljes körű ellátást nyújtó otthonok számára előírt, jóval szigorúbb előírásoknak. Sőt a tapasztalatok azt mutatják, az esetek 99 százalékában nem felel meg az utóbbiaknak. – Van olyan „kliensünk”, aki ellen már 2006-ban is volt jogerős határozatunk, mégsem tudtuk eddig elérni, hogy beszüntesse tevékenységét. Az illető azzal operál, hogy kettős szerződést köt: egyet a házi gondozásra, egyet meg albérlet igénybevételére. Bár ő perel, fellebbez, és azzal érvel, hogy tevékenysége így teljesen legális, nincs igaza, s ezt már bírósági ítélettel is alá tudom támasztani – mondja. Az ominózus határozat lényegi részei pedig így hangzanak: „A másodfokú jogerős közigazgatási bírósági ítéletet osztotta a megyei bíróság. Megállapította, a bérleti szerződés megkötésére kizárólag azért került sor, hogy a felperes általa engedély nélkül végzett tevékenységet legalizálják.” Vagyis – mondja Ferencz Zoltánné – a bíróság érvényesítette azt a jogszabályt, ami szerint házi gondozást csak saját otthonában vehet igénybe az ellátásra szoruló ember – már, ha van neki olyan – és nem albérletben. A „közösségi albérletek” idős lakóinak pedig többnyire van otthonuk, bár Ferencz Zoltánné tud olyan esetekről is, amikor azért nincs, mert az illegális szociális otthonok tulajdonosai eltartási szerződés fejében ráteszik a kezüket az ingatlanra.
Kérdésünkre, mi történik akkor, ha az idősotthonokat illegálisan fenntartókat minden jogi érvből kifogyva valóban jogerősen bezárásra kötelezik, a főosztályvezető-helyettes elmondta, az önkormányzatok feladata az ellátottak elhelyezése, feltéve, ha van hová, illetve ha az ellátott vagy gondnokság alatt lévő ember esetén az ő gondnoka elfogadja a felajánlott helyet. Ha nem, akkor az illető idős saját jószántából ott maradhat az illegális otthonban, ameddig akar, vagy akár élete végéig is, ez ellen nem lehet tenni semmit. Szankcionálni bírság formájában csak akkor lehet, ha az otthon bezárását jogerősen elrendelő határozat ellenére újabb gondozottakat fogad be annak tulajdonosa. – Azt nem tehetjük meg, hogy rendőri kísérettel láncot, lakatot tegyünk az illegális otthonokra. Pedig nagyon sok esetben ez lenne az egyetlen célravezető, humánus megoldás – összegzi a lehetőségeket Ferencz Zoltánné.
origo.hu
Elgázolt egy embert a vonat Kecskeméten
