Az Operaház fantommilliói

Bár milliárdokkal kap szerényebb állami támogatást, mint tíz éve, az Operaház szocialista politikusból lett főigazgatója nem sajnálja a pénzt a piaci árnál sokszorta drágább informatikai megoldás használatára. A közbeszerzési eljárás mellőzésével kötött szerződés alapján évente 30-40 milliót fizet azért, amit 1-2 millióért is megkaphatna.

Ejtőernyős főigazgató. Vass Lajos politikusi karrierjét cserélte az Operaház főigazgatói székére. Ez a pályafutás a Szolnok megyei tanácsnál, illetve a megyei pártbizottságon kezdődött a rendszerváltás előtt, majd az MSZP-ben folytatódott. Vass 2002 és 2006 között a Medgyessy–Gyurcsány-kormány kulturális államtitkára volt, 2006-ban pedig a színház miniszteri biztosaként szocialista színekben indult Szolnok polgármesteri székéért. E küzdelemben alulmaradt, így landolt az Operaház főigazgatói székében. A napokban megjelent interjúiban annak a reményének adott hangot, hogy kitöltheti mandátumát, amely 2012-tart. Ennek esélyét csökkenti, hogy Réthelyi Miklós, a szaktárca vezetője Horváth Ádám operaénekes személyében miniszteri biztost állított a dalszínház élére, kinevezése fél évre szól. A miniszteri biztos feladata az Operaház pénzügyeinek és gazdálkodásának átvilágítása. A kultúráért felelős tárca eredetileg Harangozó Gyulát, a bécsi opera korábbi balettigazgatóját kérte fel a miniszteri biztosi posztra.

Az opera drága műfaj – mondta Szinetár Miklós, aki 2003–2005 között volt a dalszínház főigazgatója. Az Orbán-kormány 2001-ben 2,3-ról 6,3 milliárd forintra emelte a színház éves költségvetési támogatását, 2006-ban még 5,3 milliárdot irányoztak elő, azóta a pénz évről évre fogyott, idén 4,7 milliárddal gazdálkodik az intézmény. Azt gondolhatnánk, hogy az állami támogatás apadása takarékosságra ösztönzi az intézmény vezetését, ám annak épp az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. A színházi jegyek és bérletek nyilvántartását, illetve az online jegyárusítást támogató informatikai rendszer használati díjáért az Operaházban az elmúlt három évben 42, 33 és 45 millió forintot fizettek. Ugyanezért az általunk megkérdezett fővárosi színházak évente legfeljebb egy-két millió forintot fizetnek. Ha elfogadjuk is, hogy az opera drága műfaj, a hússzoros mérték indoklást igényel.
Lapunk megkereste Vass Lajost, s a főigazgató részletesen megindokolta döntését. Eszerint a Jegymester Kft. amerikai licenc alapján, 1995-ben készítette el a speciális jegyértékesítő rendszer első, akkor még DOS-alapú változatát. A Magyar Állami Operaház (MÁO) volt az első színház, amely hazánkban elektronikus jegyértékesítést és elszámolórendszert vezetett be, és mert a szerződést lényegileg azóta sem változtatták, csupán az árat módosították lefelé, nem tartották indokoltnak közbeszerzési eljárás lefolytatását. (Az 1995. november 1-je előtt határozatlan időre kötött szerződésekre nem vonatkozik a közbeszerzési kötelezettség, állította lapunkhoz eljuttatott állásfoglalásában a dalszínház közbeszerzési szakértője.) A Jegymester folyamatosan felmérte a MÁO igényeit, és az intézmény kéréseit maradéktalanul és folyamatosan figyelembe vette, teljesítette – folytatta indoklását a főigazgató. Az informatika fejlődésének megfelelően a rendszer is fejlődött. A MÁO kiemelt fontosságú, központi költségvetési intézmény, így fontos számukra, hogy a fő bevételi forrásunkat jelentő jegy- és bérletértékesítés a közönség növekvő igényeit kiszolgálja, és a fenntartó szerv felé is azonnal nyomon követhető, pontos eredményeket mutasson fel. Az Operaháznak naponta, hetente, havonta és évente különféle elszámolásokat, táblázatokat, beszámolókat és minisztériumi statisztikákat kell készítenie. A rendszer évekre visszamenőleg rögzít minden adatot. Fontos a bérletesek nyilvántartása, és különleges bérletezési szokásaikat is ki tudja szolgálni a rendszer. Vass állítása szerint Magyarországon egyedül a Jegymester rendszere képes kombinált bérleteket előállítani. Évek során rengeteg minisztériumi és APEH-revízió zajlott az intézményben, amelyek során a szakemberek mindig mindent rendben találtak. Vass Lajos kifejtette, az elmúlt években az operaházat is megkereste több hasonló profilú cég. Volt, amelyik finom módszerekkel, s volt, amelyik erőszakosabban próbálta bebizonyítani, hogy megfelelően működik a rendszere. Sajnos a dalszínház igényeinek, azaz hogy tiszta, jogszerű, a számviteli törvénynek és a nyugtaadási kötelezettségnek is megfelelő rendszerrel dolgozzon, amely biztosítja a bérlők folyamatos létszámát, illetve a megvásárolható kombinált bérleteket, emellett azonnali biztonságos banki háttérrel működő internetes vásárlási felületet biztosítson, a többi rendszer nem felel meg.
A válasz kézhezvétele után lapunk körkérdést intézett a nagyobb fővárosi színházakhoz, hogyan oldják meg a jegyek, bérletek nyilvántartását, illetve az online értékesítés támogatását. A válaszokból kiderült, hogy az intézmények által használt rendszerek kivétel nélkül tudják mindazt, amit az Operaház főigazgatója követelményként felsorolt. Minden jegynyilvántartó szoftver alapszolgáltatása, hogy napra pontosan ismeri az eladott jegyek számát, a mindenkori bevételt, a szóló jegyek és a bérletek megfelelő kezelését. Az is magától értetődő, hogy a piacon lévő megoldások megfelelnek a számviteli és adóhatósági előírásoknak. Emellett vannak olyan alapszolgáltatások, amelyeket csak a többi színház által használt rendszerek nyújtanak nemzetközileg is elfogadható színvonalon. Ilyen például a jegyirodai értékesítés. Ennek következtében operajegyhez nem is nagyon lehet hozzájutni az Operaház jegypénztárán kívül az ország fontosabb jegyirodáiban, míg a többi színház jegyei 300-400 helyen is megvásárolhatók. Ugyanakkor ezek a színházak nem 30-40, hanem csupán 1-2 millió forintot fizetnek évente a hasonló tartalmú szolgáltatásért. Vagyis úgy tűnik, a közpénzből fenntartott Magyar Állami Operaház vezetője tudtával és egyetértésével évente több tíz millió forintot indokolatlanul fizetett és fizet ki ma is az intézmény.