Legelők víz alatt
A legelők elmocsarasodására panaszkodik két, a közelben élő pásztor is. – Régen a legeltetés szervezetten működött. Tavasszal ellenőrizték és fertőtlenítették a kutakat, szemrevételezték a legelőket, hogy azok körülbelül menynyi állatot képesek eltartani. A területet évközben is folyamatosan tisztították, így nem csoda, hogy csak a mi környékünkön öt-hatezer jószág legelészett. Ehhez képest most a nemzeti parktól béreljük a tanyát és a legelőt, hiába fizetünk azonban komoly összeget a cégnek, az nem költ az épületek karbantartására. Hatalmas problémát jelent a legelők elmocsarasodása, most is több ezer hektár legelő áll víz alatt. Sok gondot okoznak azok is, akik az agrár- környezetgazdálkodási támogatás megszerzéséért hatalmas földeket bérelnek, de állatot alig tartanak – sóhajt fel a pásztor. A férfi arra a kérdésre, hogy a fiatalok követik-e a példájukat, szomorúan csóválja a fejét. – Ilyen körülmények között ki akar állatot tartani? Ide amúgy is születni kell, gyerek meg egyre kevesebb van a pusztában – keseredik el a pásztor.
Néhány kilométerrel távolabb egy jó kötésű fiatal pásztorral találkozunk, aki krosszmotorral hajt a gáton. Mint mondja, amerre ő lakik, csak ilyen eszközzel lehet közlekedni. – Hatalmas földek állnak víz alatt, akadnak olyan területek, ahová nem is merünk elmenni legeltetni, mert az állatok beleragadnak a sárba. Sok madár élőhelye is megszűnt, miután a legelőből láp lett – teszi hozzá egykedvűen. Teleki Sándor meg is mutatja azokat a vízelvezető árkokat, amelyeket gépekkel temettek be. A szakember szerint a munkálatok során mocsári teknősök, réti csíkok, békák és más állatok pusztulhattak el.
Őstulkok és vadlovak
A kunmadarasi pusztáról meg sem állunk Hortobágy községig, a nemzeti park központjáig, ahol most is turisták százai vendégeskednek. A településen találkozunk Hajdu Alberttel, a Hortobágyi Lovas és Agarász Egyesület elnökével. A szervezet korábban több alkalommal fordult a hatóságokhoz többek között természetkárosítás, környezetkárosítás, faunahamisítás és hűtlen kezelés miatt. – Azért fordultunk az ügyészséghez, mert a védett és azokkal határos területeken tájidegen villanykarám-rendszereket alakítottak ki, ahol őstulkokat és vadlovat tartanak. Több ezer hektárról űzték el a pásztorokat azért, hogy olyan állatoknak adjanak otthont, amelyek soha nem éltek a Hortobágyon. Megtekinthetjük a „legelőket” is. Egy 300 hektáros és egy több ezer hektáros területen apró pontokként mozgó vadlovakat és őstulkokat nézünk meg egy kémlelőnek épített toronyból. Ezenkívül csak a végeláthatatlan puszta mozdulatlan képe tárul elénk.
