Lerágott csont?

Igazi rémlátomás: éjféli órán reccsen a padló, nyikorogva nyílik a ruhásszekrény ajtaja, és – borzalom – a nyakunkba esik egy rég elfelejtett pénzügyminiszter árnyalakja… Mint a fentiekből látható, csontvázból egy is sok, ám Varga Mihály, a kormány tényfeltáró bizottságának vezetője tegnap egyszerre hatvanhárommal állt elő. Az igazi hidegrázást azonban az a több mint kétszázmilliárd forint jelenti, amit a leköszönt kormány pénzügyesei kifelejtettek az idei költségvetésből, és amit most nekünk, adófizetőknek kell összedobnunk.
Persze bizonyára most is lesznek olyan fanyalgók, akik kevesellik a csontvázakat. Akik szerint a Varga Mihály vezette bizottság eredménye nem meggyőző, nem ástak elő elég tetemet, nem találtak elég kifizetetlen számlát. Netán amit találtak, nem is csontváz, csak gumicsont, amin elrágódhatnak a politikusok.
Érdemes távolabbról vetni egy pillantást a csontvázügy történetére, amely Varga Mihály, akkor még ellenzéki politikus és Oszkó Péter hivatalban lévő pénzügyminiszter közti nyilatkozatháborúval tavasszal vette kezdetét. A kormányra készülő Fidesz igyekezett a közvélemény értésére adni, hogy amikor átveszi a kormányrudat a Bajnai-kabinettől, nem hajlandó az előző nyolcévnyi kormányzás hibáiért felelősséget vállalni. Ez az elhatárolódási szándék jelent meg a Varga Mihály vezette tényfeltáró bizottság felállításában, s a közbeszédben oly népszerűvé vált „keresd a csontvázat a szekrényben” játék folytatásában.
Bármilyen sok szójátékra adott is alkalmat a csontvázkeresés, azért ne felejtsük el, hogy itt valójában igazi pénzről, méghozzá ki nem fizetett, de előbb vagy utóbb kifizetendő pénzről van szó – vagyis a játék véresen komoly. Az egyes tételek lehetnek százmilliárdosak, vagy néhány százezresek is, de a cechet így is, úgy is mi álljuk. Ilyen tétel például a Forma–1-es jogdíj kérdése, amit ugyan beterveztek a költségvetésbe, de a korábbi, erősebb forintárfolyamon. Csupán ebből a feledékenységből 1,3 milliárd forintos hiány keletkezett. Hasonlóképp elfelejtődött a NATO-, OECD- és ENSZ-tagdíjak fedezetének az elkülönítése is. Nem lehetett tudni a választások előtt, hogy valójában mennyi kötelezettséget vállaltak a döntéshozók a Malév, a MÁV, a BKV vagy a Volán-társaságok terhére. Különösen emlékezetes a nemzeti légitársaság viszontgarancia-ügye. A hivatalából távozó Oszkó Péter maga jelentette be, hogy csontvázra bukkant: szerinte törvénytelenül vállalt a cég menedzsmentje – lapunknak adott nyilatkozatából kiderült, épp Borisz Abramovics korábbi kisebbségi tulajdonos – visszafizetési garanciát a 32 millió eurós kölcsönre. Arra azonban nem tudott válaszolni a Bajnai-kormány csontvázügyi szakminisztere, hogy miért volt ez évekig titok a Pénzügyminisztérium és a vagyonkezelő szervezet döntéshozói előtt.
Titkokat és ki nem fizetett számlákat talált lépten-nyomon a Varga Mihály vezette bizottság, a Vértes Erőmű ügyében ugyanúgy, ahogy a moszkvai külképviselet épületének az eladása körül, a felültervezett adóbevételek tárgyában vagy az egyházi iskolák finanszírozásakor. A kormányra készülődő Fidesz tavasszal még attól tartott, hogy a szekrényben lapuló tételek felborítják a költségvetést, és a tervezett 3,8 százalékos hiánycélt 5-7 százalék közelébe repítik. Mindez azonban nem történt meg, mert a külső kényszerek a kiadások csökkentésére és az adóbevételek növelésére ösztönözték az Orbán-kormányt. Varga Mihály sem győzte hangsúlyozni tegnap, hogy csontvázak ide, csontvázak oda, a deficit az év végén nem lehet több a tervezettnél.