Kora délelőtt érkezünk a gyimesfelsőloki Gábor családhoz, a főút melletti ház udvarán a legkisebb gyermek, Botond már vár ránk. A szeptembertől második osztályos csángó kisfiú kinyitja a nagykaput, autónkkal a ház mellett parkolunk le úgy, hogy a szekérrel később majd kiférjünk a kocsi mellett. Mire kiszállunk az autóból, Botond bátyja, a tizennyolc éves Tihamér is kilép a házból, és beljebb invitál minket. Míg a fiatalember előkészíti a szekeret, Erzsébet, a gyermekek édesanyja kávéval kínál minket. Megtudjuk, hogy Tibor, a családfő éppen szolgálatban van, a férfi a helyi vasútnál dolgozik váltókezelőként. Az öttagú család elsősorban az édesapa 1400 lejes (csaknem 95 ezer forintos) keresetéből tartja fenn magát, ami nem könnyű, hiszen Tihamér és Tímea (ő tizenöt éves) középiskolába jár, míg Botond helyben koptatja az iskolapadot. A legidősebb gyermek ráadásul Székelyudvarhelyen, bentlakásos intézményben tanul. Erzsébet főképp a háztartást vezeti és az állattartásba segít be, emellett építőipari termékekkel kereskedik, ezzel egészíti ki néhány száz lejjel Tibor keresetét.
A konyhában váltunk pár szót a család hölgy tagjaival, majd csatlakozunk Tihamérhoz, aki öccsével a tizenöt éves kancát, Mancit fogja be a szekér elé. A gyermekek begyakorolt mozdulatokkal szerszámozzák fel a patást, ezután helyet foglalunk a szekéren. Mivel Manci türelmetlen, máris indulunk Gáborék nyári szállására, ami csaknem tizenöt kilométerre van Gyimesfelsőloktól. A szekéren kettesével foglalunk helyet: elöl Tihamér és Botond felváltva fogják a gyeplőt, mögöttünk pedig Tímea és édesanyja ül. Ők csak a család közelben lévő egyik telkéig jönnek velünk. A hölgyek a napokban kaszált szénát gyűjtik össze kazalba, ahogy ők mondják: takarják fel buglyába.
A ház elől ügetve indulunk el, majd alig pár perc után a hátas kocogóra fogja, miután pedig rákanyarodunk a Görbe-patakra, Manci már csak lassan, néha megpihenve kaptat fel az enyhén emelkedő hegyoldalon. Körülöttünk a táj festői, már-már mesébe illő. A mindenhol folyamatosan kaszált és tehenek által gyakran látogatott világoszöld, lankás hegyoldalakat csak itt-ott tarkítja egy-egy cserje vagy fenyőfa. A gyér növényzet oka, hogy az elmúlt évtizedekben a lakott vidékek környékéről részben a faanyagért, részben kaszálható földterület nyerése érdekében jórészt kiirtották a fenyvest. A verőfényes, gyimesi csángók számára szokatlanul erős napsütés ellenére nincs meleg, bár minden megszokás kérdése, mert Tihamér egy szál pólóban irányítja a szekeret. Amerre elhaladunk, a helyiek integetnek, és hangosan köszönnek, a hátasok pedig Mancit üdvözlik jól hallható nyerítéssel. Mint megtudjuk, a csődörök, ahogy ők mondják, a monyasok a gyengébbik nemet tisztelik a kancában, ezért „szólnak” hozzá, valószínűleg nem tudják, hogy Manci már vemhes, és jövőre kiscsikója lesz.
Miután elhagyjuk a lakott területet, Tímea és édesanyja leszállnak, hogy nekilássanak a munkához, mi pedig a két „férfi” társaságában továbbhajtunk a család nyári szállására, a kalibához. Közben a sűrűsödő erdő állatvilágáról érdeklődöm. Megtudjuk, hogy elsősorban a farkasoktól és az utóbbi időben elszaporodó medvéktől kell tartani. Utóbbiak az emberre is veszélyt jelenthetnek, a teheneket pedig egyre nagyobb számban gyilkolják le. A csángók pedig tehetetlenek a mesékből barátságosnak ismert, a való életben viszont veszélyes vadak ellen. – Nem védekezhetünk ellenük, mert ha egyet megölünk, akkor börtönbe kerülhetünk, de legjobb esetben is elképesztő pénzbüntetéssel sújtanak minket. Ha pedig a medvék tesznek kárt az állatállományunkban, akkor nem kapunk kártérítést, a hivatalok egyszerűen nem foglalkoznak velünk. Ebben a helyzetben nem marad más, mint hogy imádkozunk, hogy ne minket látogassanak meg a medvék – panaszolja el Tihamér.
Közben lassacskán a nyári kaliba közelébe érünk, a fiúk felajánlják, hogy vezessem én a szekeret. Mindannyian jót nevetnek rajtam, ahogy a „csá nye” (jobbra) és „hájsz nye” (balra) vezényszavakkal próbálom úton tartani Mancit és a szekeret. A baleset szerencsére elmarad, ami nem nekem, sokkal inkább a lónak köszönhető. A nyári szálláson Mancit szabadon engedik, ahogy ők fogalmaznak, elcsapják, majd egy jókora sétát teszünk a család körülbelül 12 hektáros birtokán. A terület, amelynek aljában egy forrásból patak indul útjára, frissen kaszált, több buglya és néhány mereke (kisebb kazal) áll rajta. Az embernek a csodálatos táj, a lenyűgöző látvány hatására az az érzése támad, hogy a mennyországban van.
Elmúlik már két óra is, amikor hozzáfogunk az ebédhez. Tihamér házi szalonnával, túróval és virslivel kínál minket, hozzá pedig a család málnaszörpjéből kapunk kóstolót, aminek fenséges az íze. Miután jóllakunk, a fiúk újra befogják Mancit, és elindulunk visszafelé, hogy Tímeát és édesanyját – akik lassacskán végeznek a mára tervbe vett munkával – felvegyük. Amikor megérkezünk hozzájuk, kiderül, hogy közben a műszak végeztével Tibor is csatlakozott hozzájuk. A buglyát már együtt rakjuk össze, mindenki segít, hogy minél hamarabb elindulhassunk hazafelé. Érdeklődésemre, hogy az egész nap összegyűjtött és kazalba rakott széna meddig elég a család négy tehenének és egy lovának, megdöbbentő választ kapok. Az előttünk álló buglyával ugyanis télen jó, ha három napig jóllaknak az állatok. – Nyáron összesen öt-hat hétig gyűjtjük össze a télre való szénát – teszi hozzá Tibor.
Visszafelé már Tihamérral felváltva vezetjük a szekeret, a családfő pedig Botonddal az ölében egy kismotorral megy haza. Manci lefelé már jól bírja az iramot, a főúton pedig ismét ügetőre fogja a tempót. Amikor visszaérünk Gáborék házához, megköszönjük az egész napos programot, majd másnapig búcsút veszünk vendéglátóinktól. A felejthetetlen élményt csak az árnyékolta be, hogy következő nap Tibort elbocsátották a munkahelyéről, így az 1400 lejes fizetés helyett az ötfős család 700 lejes (kevesebb mint ötvenezer forintos) munkanélküli-segélyből lesz kénytelen megélni. Ennek ellenére Gáborék nem keserednek el. Mint ahogy mosolyogva mondják, csak az Isten adjon egészséget, a gondokon pedig úrrá lesznek valahogy.
A baj pedig nem jár egyedül, nemrég érkezett a hír, hogy Gáborék egyik szarvasmarháját a napokban megölte egy medve.
origo.hu
Így pózolt Magyar Péter a cigarettacsempész haverjával
