Lassan költözik vissza az élet

Miközben gőzerővel tart a kármentesítés a vörösiszappal elárasztott területeken, Kolontáron és Devecseren az emberek az újrakezdés lehetőségét keresik. A településeken, ahol még mindig sok rendőrt és az ország más részeiből érkezett szakembert látni, az élet csak lassan zökken vissza a normális kerékvágásba. A lakhatatlanná vált házakat egyelőre csak Kolontáron bontják, de hasonló sors vár több száz devecseri ingatlanra is. A termőföldet különféle talajjavító technikákkal próbálják újra élővé tenni.

A jogi helyzetről tárgyalnak az ügyvédek. Ülést tart ma a Budapesti Ügyvédi Kamara (BÜK) elnöksége a vörösiszap-katasztrófa ügyében. Réti László elnök elmondta: arról tárgyalnak, miképpen járulhatnak hozzá a fővárosi ügyvédek, hogy Veszprém megyei kollégáik hathatós segítséget adjanak a károsultaknak. Az elmúlt napokban Devecsert, Kolontárt és Somlóvásárhelyt ellepték az ügyvédek, még összetűzés is volt közöttük. Minél többen szeretnének részt vállalni a károsultak jogi képviseletéből. Kifogásolják egymás megbízási szerződéseit. Hírek szerint kamarai eljárást is kezdeményeztek több esetben. Megkérdeztük Réti Lászlót: korrektnek tekinthető-e az ügyvédek viselkedése, érkezett-e hozzájuk fegyelmi megkeresés. Személyiségi jogokra hivatkozva az elnök azt mondta, a hasonló vizsgálódásokról nem beszélhet. Közölte ugyanakkor, figyelemmel kísérik a fejleményeket, s hivatalból is intézkedhetnek. Hozzátette, hogy a BÜK elnöksége ma áttekinti, októberi állásfoglalása alapján mit tehet azért, hogy a Veszprém Megyei Kamara munkatársai ingyenes tanácsadást és más jogi segítséget adjanak a károsultaknak. A fővárosi ügyvédek magukra vállalják a jogi szolgáltatás költségeinek egy részét. A két szakmai testület tehát együttműködik. A korábbi fegyelmi eljárások tapasztalatai szerint az ügyvéd akkor marasztalható el, ha az ügyfele kiszolgáltatott helyzetével visszaélve próbál megbízást szerezni. Általában nem kifogásolható, ha pernyertesség esetére a bevétel egy részét munkadíjként kéri el, hiszen a bíróság a megbízási szerződés alapján kötelezi a károkozót az összeg megfizetésére. Ezt nem a kártérítésből vonják le. Nem elítélendő az sem, ha az ügyvéd bizonyos költségtérítést kér attól az ügyfelétől, aki visszavonja a megbízást. (K. A.)

Több mint egy hónap telt el a példátlan vörösiszap-katasztrófa óta, ám Devecserbe és Kolontárra még mindig nehéz eljutni, az ide vezető forgalmat korlátozzák. Amikor a 8-as számú főútról rákanyarodunk a Veszprém megyei kisvárosba vezető útra, a vasúti átjáró előtt két jól megtermett katona állít meg minket. Akkor engednek tovább, amikor kiderül, újságírók vagyunk. Az engedélyre várva szemügyre vesszük a Devecserből kivezető sávot, ahol katonák minden távozó gépjárművet gőzborotvával mosnak le. Az út mellett katonai gépjárművek parkolnak, körülöttük egyenruhába öltözött férfiak ácsorognak. A kisváros és környéke leginkább egy háborús övezetre hasonlít. Az érzés csak erősödik, amikor bejutunk Devecserbe. Az iszappal átitatott földet ugyan már sok helyről elszállították, de a település alacsonyabban fekvő területein még mindig a vörös az uralkodó szín. A pusztítás nyomai jól láthatók, a házak falán lévő csíkok árulkodnak az október 4-i iszonyatos iszapáradatról.
A Kolontárra vezető út elején újra egy rendőr állja utunkat, de végül ő is továbbenged. A sebességkorlátozás miatt lassan közelítünk a katasztrófa előtt még hatszáz lelkes kis faluhoz. A semmihez nem hasonlítható pusztítás mementójaként a szántóföld közepén egy személygépkocsi áll, egy hónapja az áradat sodorta el Kolontárról. A község közelébe érve elénk tárul a pusztítás után elkészült, a megmaradt falut védő gátrendszer kanyargó vonulata.

Energiafűz-ültetvény program
Kolontár központjában óriási a forgalom: Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter és Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár épp egy külföldi csoportot kalauzol a település katasztrófa sújtotta részén. A társaság tagjai szemlátomást megdöbbenve figyelik a pusztítás nyomait, megilletődve sétálgatnak az üres házak között. Közben a vidékfejlesztési tárcavezető arról tájékoztatja a sajtót, hogy mit lehet kezdeni a vörösiszappal elöntött termőterületekkel. Fazekas Sándor kiemeli, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal felügyelete mellett helyi vállalkozók bevonásával megkezdték egy, a lúgos kémhatást semlegesítő anyag (dudarit) betárcsázását azon a 150 hektáros területen, amelyet a vörösiszap csak egy vékony rétegben (1-2 centiméteren) öntött el. A miniszter egy fűzfavessző ültetésével indította el a gödöllői Szent István Egyetem kísérleti energiafűz-ültetvény programját, amely a remények szerint hozzájárul a termőterületek művelésben tartásához. A részletekről Gyuricza Csaba, az intézmény mezőgazdaság- és környezettudományi karának docense számol be. – A fás szárú ültetvény telepítésével az a célunk, hogy valamilyen módon helyreállítsuk a vörösiszap okozta károkat, s élővé tegyük a területet. A földbe, amibe a karódugványokat szúrjuk, gyorsan növő gabonaféléket ültettünk, ezzel szerves anyagot juttatunk a talajba, a legfelső réteget pedig szerves anyag – komposzt és tőzeg – hozzáadásával állítjuk helyre. Mivel egy ilyen pusztítás után élelmiszer- és takarmány-alapanyag előállításról egy jó ideig nem beszélhetünk, az energetikai termelési cél adja magát. Az itt előállított fás szárú biomasszát közvetlenül fel lehet használni térségi erőművekben, brikett vagy pellet formájában pedig akár családi házakat is fűthetnek vele – hangsúlyozza a szakember. Egyelőre kevesebb mint egy hektárt ültetnek be, de később állami segítséggel akár a teljes fertőzött területen is lehetne ilyen gazdálkodást folytatni. A csaknem ezer hektárt körülbelül egymilliárd forintból lehetne ezzel a módszerrel megművelni, a befektetett pénz azonban 3-4 év alatt megtérülne. Miközben a sajtó munkatársai a kísérleti ültetvényről faggatják a minisztert és a szakembereket, néhányan a katasztrófa körülményeiről beszélgetnek. Egy férfi szerint lehetetlen, hogy az iszap lúgosságával foglalkoztak volna a tározóban, mert különben nem ömlött volna ki egymillió köbméter, 13-as pH-értékű iszap.

Menti, ami még menthető
A kísérleti ültetvény megtekintése után rövid sétát teszünk Kolontár azon részén, ahol a vörösiszap a legnagyobb pusztítást végezte. A Kossuth Lajos utca és Malom utca leírhatatlan látványt nyújt. Amerre a szem ellát, mindent letarolt az áradat, a kerítések és az udvari építmények szinte mindenhol eltűntek. A házak falain 2-2,5 méter magasságban itt is vonal jelzi, hogy a vörösiszap meddig öntötte el a területet. A legtöbb ingatlanból hiányoznak az ajtók és ablakok, az udvarokon, utcán tönkrement bútorok, ruhaneműk és játékok hevernek. Több helyen látni az ár által elsodort autót, némelyik egy-egy bokorban vagy fában akadt meg. A növényzet szinte teljesen eltűnt, és állatokat sem látni. Egyetlen emberrel találkozunk csupán a kihalt településrészen, aki a megtépázott gazdaságát próbálja menteni. A férfi elmondja, hogy a katasztrófa előtt negyven marhát tartott a környéken, ám mivel a legelői zöme elpusztult, valahogy át kell költöztetnie az állatokat a falu másik részébe. Földje szerencsére ott is van, istállót és fedett karámot azonban újat kellene oda építenie, ráadásul az új területen szükség lesz villanypásztorra is, mindez összesen legalább tízmillió forintos beruházás lenne. A gazda egyébként éppen a pusztítás előtti években költött több millió forintot hasonló fejlesztésekre itt, a most már letarolt részen. Azt várom, hogy számokkal válaszol, amikor arról kérdezem, mekkora kárt okozott neki a pusztítás. – Meghalt a nagymamám. Őt már senki nem adja viszsza nekem – mondja szomorúan. Később elárulja azt is, hogy az anyagi kára legalább 35 millió forint, de ebben nincs benne az, hogy az áradás miatt ősszel 80-90 hektáron nem tudott vetni. – Az édesapámnak két tavát is tönkretette a vörösiszap, csak az elpusztult halállomány értéke hatmillió forint – mutat a csillogó vízfelület irányába a fiatalember.

„Ma este végre fürödhetünk”
Később a község központjában találkozunk egy hölggyel is, aki párjával és négy gyermekükkel a pusztítás előtt a Malom utcában lakott. Pontosabban a pár most is a tönkrement ingatlanban alszik. – A 210 négyzetméteres házunkat 18 millió forintra értékelték fel, és egy 98 négyzetméteres ingatlant ígértek cserébe. Ezt egyelőre nem fogadtuk el, és így mi ketten visszaköltöztünk a házunkba – mondja Németh Gizella. Persze tudja, hogy idővel el kell majd hagyniuk a Malom utcát. Az aszszony elmeséli azt is, hogy két gyermekük csak a csodának köszönheti az életét. – A lányunk aznap fél egy körül autóval ment hazafelé, amikor észrevette a közeledő vörösiszap-áradást. Azonnal megfordult, és padlógázzal hajtott visszafelé. Ha nem teszi, valószínűleg már nem él. Az egyik fiunk pedig otthon volt az áradáskor. Ő megpróbálta bentről megakadályozni, hogy betörjön az iszap a házba, de ez majdnem a vesztét okozta. Miközben ő az egyik ajtót tartotta, máshol betört az ár, és a kandallót maga előtt tolva kis híján a falnak szorította – meséli az anyuka.
Kolontárt elhagyva visszatérünk Devecserbe. Felkeressük azokat a családokat, akiket a katasztrófa után a volt bíróság épületében szállásoltak el. Most összesen hat család lakik az egyébként iskolaként működő ingatlanban, ők már több mint egy hónapja itt húzzák meg magukat. Van, aki kempingágyban alszik, míg mások matracon fekszenek. Rezsón főznek, ebből is csak egy áll a rendelkezésükre. Be kell osztaniuk, ki mikor kerül sorra. Arra a kérdésre, hogy fürdenek, Orsós Ferenc a csapra mutat, és közli: „Ez a fürdőszobánk!” – Az arcunkat és lábunkat tudjuk itt megmosni, másra nem is gondolhatunk – panaszkodik a középkorú férfi. Még éppen az iskolában vagyunk, amikor megérkezik a hír: a Máltai Szeretetszolgálat segítségével átköltözhet egy házba. – Hurrá, ma este végre fürödhetünk, és rendes ágyban hajthatjuk álomra a fejünket – lelkendezik a meglett férfi. A többieknek nincs ekkora szerencséje, ők egyelőre csak álmodnak a hasonló elhelyezésről.