– Mivel vívta ki a baloldal haragját?
– A velem kapcsolatos lejárató írások megjelenése összefügg a régészeti feltárások újraszabályozásával. Azzal, hogy egy képviselői módosító indítvány nyomán változtak a vonatkozó jogszabályok, és megszűnt a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, nagyon jelentős, az előző kormányzathoz kapcsolódó csoportok érdekeit sértettük meg. Ezek a körök azt szeretnék elérni, hogy ne derüljön ki az igazság, ne lebbenjen fel a fátyol az elmúlt három évről. Nyilvánvaló, hogy ezek az érdekcsoportok a személyemhez kötik a változásokat, pedig egyedül kevés lennék az igazság felderítéséhez.
– Korábban ön Pest megyei múzeumigazgatóként is ostorozta a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot (KÖSZ)…
– Valóban. Az akkori ellenzéki lapokban nyíltan kritizáltam a szervezetet, így a nevem összefonódott a KÖSZ-ellenes harccal. Pedig mindig azt mondtam, hogy nem a szakszolgálattal van a baj, nem is feltétlenül az elvekkel, hanem azzal a gyakorlattal, amit a KÖSZ folytatott. Egy azonban biztos, a szervezet mögé bújt érdekcsoportok célpontja vagyok, és a jelenlegi ellenzéki sajtó ezért támad engem.
– Mi volt a baj a KÖSZ tevékenységével?
– Drágábban dolgoztak, mint a korábban feltárásra jogosult intézmények, és nagyon silány munkát végeztek ezért a jelentős összegért. Pedig az lett volna a kívánatos, ha ezeket a részben köz- és részben magánpénzeket hatékonyabban használják fel a magyar régészettudomány érdekében, hiszen a kulturális örökség megmentése közérdek is. Ha viszont ezeket az anyagokat rosszul restaurálják és dolgozzák fel, az jelentősen csorbítja kulturális örökségünket. Ez a munka nagy lehetőség volt a KÖSZ számára, amellyel jól láthatóan a szervezet nem tudott élni. Ugyanakkor mindenféle gyanús pénzügyletek lengték körbe az intézményt.
– Mire gondol?
– Elég csak a lőszermentesítés kérdéskörére gondolni, ezt a feladatot ugyanis Hiller István annak idején a teljes beruházási területen régészeti munkának minősítette. Nekem akkor is az volt a véleményem, hogy a lőszermentesítést piaci alapon kell megszervezni, de semmi esetre sem jó, ha régészek döntenek arról, ki végezze a munkát.
– Említette, hogy a KÖSZ mögött gyanús érdekcsoportok állnak. Mit lehet róluk tudni?
– Szeretném leszögezni, hogy a KÖSZ által közbeszerzésen kiválasztott cégeket nem lehet egy kalap alá venni. Vannak köztük nagyon komoly minőséget képviselő, felkészült vállalkozók és társaságok, ők kitűnő munkát végeztek. Ugyanez igaz sok alkalmazottra is, nem lenne szerencsés, ha őket bármiféle retorzió érné. Persze az is igaz, hogy egyes KÖSZ-nek dolgozó cégek és alkalmazottak nem ütötték meg, vagy messze alulmúlták azt a szakmai mércét, ami elvárható lett volna tőlük.
– Utóbbi vállalkozások az akkori kormánypártok holdudvarához kötődnek?
– Logikusnak tűnik ez a következtetés.
– Vegyük sorra az önnel kapcsolatos vádakat. Tényleg úgy lett Pest megyei múzeumigazgató, hogy nem volt ötéves szakmai gyakorlata?
– Hiller István volt miniszter az aláírásával igazolta, hogy kinevezésemnek jogi és szakmai akadálya nincs.
– Támadták amiatt is, hogy a szervezetnél strukturális átalakításokat hajtott végre…
– A Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságát úgy vettem át, hogy ott előzőleg 30 éven keresztül nem történt érdemi reformintézkedés, pedig a szervezet már jócskán megérett a jó értelemben vett átalakításra. A mi 2007-es intézkedésünk azt célozta, hogy mindent mentsünk meg, ami érték, és szabaduljunk meg mindattól, ami nem tartozik a szervezet szűkebb profiljához. Ami a személyzeti kérdéseket illeti, nem hat ember távozott a cégtől, mint amennyit felrónak nekem, hanem ennél lényegesen több, körülbelül nyolcvan. Ennek pedig az volt oka, hogy az akkori kormányzat drasztikusan elvonta a forrásokat a megyei múzeumot fenntartó önkormányzattól, ezt pedig a költségek csökkentésével és a bevételek növelésével orvosoltuk. Ez a strukturális reform végül elnyerte az akkori szaktárca tetszését is, olyan értékelést kaptunk, amely megdicsérte a megyei múzeumi szervezetet és a fenntartó megyei önkormányzatot.
– Felrótták azt is, hogy a korábban ön által vezetett Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságát egymillió forintra büntette a Közbeszerzési Döntőbíróság, és megsemmisítette egy, a szervezet által áprilisban kiírt ajánlattételi felhívást és döntést. Hibásnak érzi magát?
– A múzeumok többsége gyakran hirdet közbeszerzést, és aki ismeri a gyakorlatot, az tudja, hogy ez az eset nem tekinthető rendkívülinek. Nagyon boldog lennék, ha a múzeumok tekintetében ez lenne az egyetlen alkalom, amikor bírságot szabtak ki, de ez másoknál is előfordult. A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága esetében egyébként ez volt az első ilyen büntetés. Ami a tendert illeti, azt a legjobb tudásunk szerint írtuk ki, a pályázatra pedig az akkor meglevő és remélt ásatási faladatok miatt szükség volt. A Közbeszerzési Döntőbíróság határozatát egyébként az igazgatóság megtámadta, az ügy bírósági szakaszban van.
– A Népszava írt az ön vezetése idején megalapított Museum Complex műtárgyszállító cég különös sikertörténetéről is. Azt sejtetik, mint ha a „karrier” hátterében politikai támogatás állna. Valóban egyengeti a társaság útját?
– A céget a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága alapította, amely a társaság százszázalékos tulajdonosa. Nekem soha nem volt és most sincs tulajdonosi kötődésem hozzá, az viszont igaz, hogy amíg megyei múzeumigazgató voltam, nekem kellett gyakorolnom a tulajdonosi jogokat. Ez megszűnt azzal, hogy eljöttem a szervezettől. Ma semmilyen hatásom nincs a cégre, így azt sem tudom befolyásolni, hogy a Museum Complex milyen sikereket és veszteségeket ér el. Tudomásom szerint a társaság a tárca intézményeitől nem kapott megbízást, az pedig biztos, hogy a minisztérium nem volt és nincs kapcsolatban a céggel. Egy dolog nyilvánvaló, a társaságon keresztül a támadás ellenem irányul, de bizonyára sokaknak szálka a szemében, hogy egy köztulajdonban levő cég sikeres, s a pénz nem magánzsebekbe vándorol.
– A baloldali sajtó igyekezett ügyet csinálni abból is, hogy régészeti leletek feldolgozása címén csaknem százmillió forintot fizetne a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának a Nemzeti Örökségvédelmi Központ, holott állításuk szerint a feladat jó részét már a szervezet jogelődje, a KÖSZ elvégezte, és a munkát át is vette a múzeum. Mi köze ehhez a megbízáshoz?
– Természetesen semmi, de annak ellenére igyekeznek belekeverni a történetbe, hogy már hónapokkal korábban távoztam a megyei múzeumigazgatói székből. Ami pedig a megbízás hátterét illeti, ismereteim szerint a KÖSZ úgy végezte el az elsődleges leletfeldolgozást, hogy azok nem illeszthetők bele a múzeumi nyilvántartási rendszerbe, ami nagyon súlyos probléma. Ráadásul az állagmegóvási feladatokkal is adósok maradtak. Emiatt van egy hiátus, ezt el kell végezni, és úgy látom, hogy ez a szerződés a hiányzó munkákra szól. Csak remélni tudom, hogy ez a hanyagság csupán Pest megyében fordult elő, mert ha a jelenség országos, akkor óriási a baj. Ennek kivizsgálása folyamatban van.
– Számít újabb támadásokra?
– Nekem az a feladatom, hogy végezzem a munkát, amire felkértek. Célom az igazság kiderítése. A múlt erőinek éppen ennek az ellenkezője az érdeke, ezért próbálkoznak a karakterem levadászásával. Nekik is tudni kell azonban, hogy ha nem én, akkor majd más viszi végig az ügyeket.
origo.hu
Hogyan lett az energiából fegyver a nagyhatalmak kezében?
