Ahhoz, hogy egy nő igazán sikeres legyen a munkahelyén és a magánéletében, először is bátorság és önbizalom kell. Néhány hónapja egy nagy nemzetközi felmérés tételesen bizonyította, hogy azok a nagyvállalatok, amelyeknek a felső vezetésében nők is vannak, sokkal sikeresebbek, mint csak férfiak vezette vetélytársaik. Mégis sok magyar nőnek még mindig nincs elég önbizalma ahhoz, hogy a képességeinek megfelelő állást keressen magának. A legtöbb diplomás nőt az oktatásban és a pénzügyi szektorban alkalmazzák, bérük azonban még mindig jócskán elmarad a férfiakétól, főleg azokban a – többnyire szellemi – munkakörökben, ahol nehezen mérhető a teljesítmény. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium megbízásából 2008-ban készült kutatás szerint a magyar nők többsége számára legfontosabb szeretteik biztonsága és a jókedv. Az önbecsülés, azaz a saját értékekben való hit a kilencedik helyre szorult a listán. Úgy tűnik, kevesen gondolnak arra, hogy a magánéletben éppen úgy szükség van önbecsülésre, mint a munka világában. Nyilvánvaló, hogy nők és férfiak munkavállalási pozíciója között óriási különbség van már csak biológiai okokból is.
Tipikus élethelyzet az, amikor az anyák szülés után térnének vissza munkába, igen ám, de – mint az előbbiekből is kiderült – többségük számára ilyenkor is az az elsődleges szempont, hogy gyermekeik ne szenvedjék meg a hiányukat, ne kelljen sokat utazniuk, és a háztartási teendőket is el tudják látni. Csakhogy ilyen állás kevés van, a szakértők amúgy is azt tanácsolják, ne állást, hanem munkát keressünk, vagyis olyan megoldást, amely valóban megfelel képességeinknek. Ilyenkor érdemes elgondolkozni azon, jó ötlet-e megpályázni gyerekek mellől olyan állást, ahol nem nézik jó szemmel a kisgyermekes anyákat. Jól éreznénk-e magunkat akkor is, mikor nem engednek el a gyerekért négykor az oviba? Vagy okosabb volna valami atipikus munkavégzési lehetőséget keresni, amely nemcsak részmunkaidőt vagy otthoni munkát jelenthet, hanem vállalkozást, netán éppen egy projekt elvégzésére összeálló szakmai csoporthoz való csatlakozást? Biztos, hogy nem a szőnyegbombázás a legcélravezetőbb, vagyis ne ezer helyre adjuk be önéletrajzunkat, hanem célzottan oda jelentkezzünk, ahol kifejezetten ránk van szükség, és olyan önéletrajzot írjunk, amelyre felfigyel a munkaadó.
Ehhez nemcsak bátorságra, hanem önismeretre és némi szakmai segítségre is szükség van. Így könnyebben kialakíthatók azok a személyes márkajegyek és az a kapcsolati háló, amelynek a segítségével célhoz érhetünk.
– Azoknak a nőknek tudok segíteni, akik a karriert nem célnak, hanem a kiteljesedés és a harmónia eszközének tekintik – mondja Molnár Bánffy Kata kommunikációs szakember, a Ladies First Consulting nevű, személyes márkaépítéssel foglalkozó cég vezetője, aki maga is három gyermeket nevelő édesanya. – Azt tapasztalom, sok nőben nem tudatosul, hogy azt a fajta kapcsolatépítési technikát, amelyet remekül használ a családi életben, bevethetné a szakmai előmenetele érdekében is. A férfiak ebben jobbak, ők jól tudják, mennyi minden dől el a munkavacsorákon, partikon. Mi, nők azt a magabiztosságunkat, amellyel átlátjuk például, hogy mikor melyik nagynénit hívjuk meg ebédre, és kik jöjjenek el a gyerek zsúrjára, felhasználhatnánk arra is, hogy megtaláljuk az igazán a képességeinknek megfelelő munkát, vagy előbbre lépjünk meglévő pozíciónkból.
Egy-egy nagyobb cég humánerőforrás-osztályára (HR) óránként 30–50 önéletrajz érkezik, nem ritka, hogy egy-egy asszisztensi állásra két hét alatt több mint négyezren jelentkeznek. A statisztikák viszont azt mutatják, hogy álláshirdetés révén, illetve önéletrajz szétküldésével a munkára jelentkezők mindössze 5–10 százaléka tud elhelyezkedni, a többi a kapcsolatokon és a személyes márkán múlik.
Légy jó valamiben, és látszódj is annak! – foglalja össze a személyes márkaépítés lényegét Molnár Bánffy Kata. A személyes márkaépítés pedig nem más, mint az, amikor a marketingkommunikáció eszköztárát használjuk fel ahhoz, hogy sikeresebbek legyünk életpályánkon. Ehhez először is meg kell találni azokat a márkajegyeket, amelyek megkülönböztetnek bennünket a többiektől. Sok tekintetben a munkavállaló is olyan, mint a márkás mosópor. Az egyiknek lenni számtalan jól képzett, nyelveket beszélő, jól öltözött ember közül kicsit olyan, mintha valamennyien kiváló minőségű, szépen csomagolt mosóporok lennénk egy üzlet polcán. Mivel lehet rávenni a „vevőt”, hogy minket válasszon?
Bármivel, amiben különlegesek vagyunk. Ilyen lehet például egy kis ország nyelvének ismerete, egy szűk szakterületen való jártasság, az izgalmas hobbi. De erre szolgálhat akár egy ügynök izgalmas névjegye vagy társaságban elmesélt szellemes saját történet, amelyet megjegyeznek és hozzánk kötnek az emberek. Naponta többször előfordulhat, hogy személyes márka alapján döntünk valaki mellett. Ilyen az, amikor fogorvost, zöldségest, angoltanárt választunk. Van, akinek veleszületett képessége, hogy rátaláljon arra az útra, amelyen haladva kibontakozhatnak a képességei, másnak arra van szüksége, hogy rávezessék.
– A legfontosabb az önismeret – szögezi le Molnár Bánffy Kata. Olyan nő, akit nem érdekelnek a csecsebecsék, ne nyisson ékszerüzletet. Másrészt érdemes a cégekhez hasonlóan felmérni a lehetőségeket: miben lehetek sikeres? Tegyük fel, hogy valaki nővel szeretné elkészíttetni cége honlapját, de nem talál megfelelő szakembert. Ez például piaci rés a férfiak uralta szakmában. Itt pont azzal lehet sikeres valaki, hogy nő. A márka megfogalmazásán kívül arra is törekszünk, hogy ügyfelünket a lehető legtöbben megismerjék, munkáját elismerjék és mint embert kedveljék. Fontos, hogy ez a három tényező egymással egyensúlyban legyen, mert hiába dolgozik valaki nagyon jól, ha ez még a főnökeiben sem tudatosul. Gyakran esnek a nők abba a csapdába, hogy tyúkanyók lesznek, akiket mindenki szeret, de senki sem gondol rájuk úgy, mint lehetséges vezetőre. Fontos, hogy a személyes márkát nem mi találjuk ki, csupán erősítjük, de ez csak akkor megy, ha mindez hiteles.
Tudni kell azonban, hogy a legjobban felépített márka is elbukhat épp a márkatulajdonoson, emberi gyengeségen, streszszen, váratlan támadáson. Erre naponta látunk példát politikusok, médiaszemélyiségek estében és nyilván a környezetünkben is.
A női munkavállalókra az után is nehézségek várnak, hogy megszerezték az áhított pozíciót. Róbert Nóra humánerőforrás-kutató – szintén háromgyermekes édesanya –, aki az anyák munkába való visszatérésének segítését tartja a fő hivatásának, úgy tapasztalja, igenis létezik még mindig az üvegplafon. Ez az elnevezés egy tudományos kísérlethez kötődik. A halak akváriumába üvegfalat helyeztek el. A halak megszokták, hogy csak eddig az üvegfalig úszhatnak. Habár az üvegfalat idővel eltávolították, a halak sosem úsztak túl ezen a határon. Így vannak ezzel a nők is, akik azonos felkészültség esetén is kisebb ívű pályát futnak be, mint férfi kollégáik. Sajnálatos tény, hogy a nők csak jelképesen, nyolc százalékban vannak jelen a kutatási és fejlesztési döntéshozatalban. A Magyar Tudományos Akadémia doktorai között alig több, mint tíz százalék a nők aránya.
Hazánkban még gyerekcipőben jár a nők részmunkaidős foglalkoztatása, pedig sokan úgy tekintenek rá, mintha megoldaná az anyák valamennyi problémáját. Sok tekintetben így is van, ám ennek is van veszélye, hívja fel a figyelmet Róbert Nóra: egyes nyugat-európai országokban, például Hollandiában részmunkaidőben dolgozik a nők kétharmada. Csakhogy ilyen munkakörből nagyon nehéz feljebb kerülni a ranglétrán, vagy karrierépítésbe kezdeniük a friss diplomás anyáknak. Ezt a jelenséget a szociológia „mommy track”-nek, azaz kismamavágánynak nevezte el. A harmadik dolog, amelyet tudomásul kell venniük a nőknek: nálunk is hangsúlyozottan működik az úgynevezett „piramiselv”, ami azt jelenti, hogy míg viszonylag sok nő dolgozik gazdasági középvezetőként, a felső vezetésben már jóval kevesebben vannak. A Magyar–Német Ipari és Kereskedelmi Kamara felmérése szerint a hazai ügyvezetők 91 százaléka férfi.
Róbert Nóra egyetért Molnár Bánffy Katával: az okok a nőkben is keresendők, hiszen sokszor nem éreznek magukban elég önbizalmat, általában átengedik a vezető pozíciókat a férfi kollégáknak, mivel azt gondolják, hogy az ezekért vívott harc igen kemény, és ritkán vállalják a küzdelmet. Persze arról sem szabad elfeledkezni, hogy a tartós munkanélküliek egyik „kemény magját” a 40 év feletti, középfokú végzettségű, nyelv- és számítógépes ismerettel nem rendelkező nők alkotják. Sokan közülük hosszasan kiestek a munkaerőpiacról a szülések miatt, vagy gyakorlatilag be sem léptek oda. A 40 év feletti nők elhelyezkedését az is nehezíti, hogy egyes „hagyományosan” női munkakörökben – szolgáltatás, kereskedelem – a munkaadók kifejezetten a fiatal, mutatós lányokat keresik. Pedig az idősebb nők többsége olyan élettapasztalattal rendelkezik, amely felér a személyes márkával. A munka és a magánélet harmóniájának megteremtése 2020-ra 1,3 százalékkal növelné hazánk GDP-jét és egy százalékkal a népességét, hiszen nem lehet elégszer ismételni: azokban az országokban nő a termékenység és a termelékenység, amelyekben az állam segíti az anyák munkába való mihamarabbi visszatérését.
origo.hu
Eső és napsütés váltja egymást a jövő héten, mutatjuk a részleteket!
