Mi a magyar?

Hogyan keressünk egy kis pénzt, hogy legalább egy kevés fokhagymát vehessünk? Milyen nagyszerű lesz, ha a fokhagymával bedörzsöljük a kenyerünket, és azt hisszük, hogy kolbászos kenyeret eszünk! Az alumíniumkulacsaink még megvoltak. Elkezdtük a gyűrűöntést. Az ezeken keresett pénzből aztán végre vehettünk pár gerezd fokhagymát is. Hogyan lehetne azonban újabb nyersanyagot szerezni?
Több istállóbarakk mögött még szabad karámban voltak a kozákok lovai. Hatalmas szibériai sörény és hosszú farok, milyen kitűnő nyersanyagok egy szőrfeldolgozó üzem részére! Este aztán kilopództunk a lovakhoz, és alaposan megvámoltuk őket. Aztán megindult a lószőr láncok, gyűrűk és egyéb tárgyak készítése. Az így szerzett pénzből pedig egy új nyersanyagot vettünk, hogy logarlécet készíthessünk. Vettünk pár tábla rétegelt falemezt, kést pedig egy törött acéldarabból készítettünk. Persze ez sem ment könnyen. Nagy kitartással kellett az acélt csiszolnunk, alakítanunk, élesítenünk törött tégladarabokon, míg végre jó lett.
Még emlékeztünk pár szám logaritmusára, s így a beosztásokat el tudtuk készíteni, de minden segédeszköz nélkül teljesen egyenes vonalzót csinálni már igen nagy feladat volt. Kezdetleges késünkkel számtalan metszéssel tudtuk a vonalzónak szánt lemezdarabot leválasztani a rétegelt lemezlapról. S ezután kezdődött a munka java, az egyenes él kialakítása. Többnapi csiszolási munka után a vonalzó már egyenesnek látszott, de amikor 180 fokkal elfordítottuk azt, és úgy húztunk az előbbi vonalra egy másikat, akkor láttuk, hogy a kettő között nagy eltérés van.
[…] Logarlécünket elvittük az antipichai tiszti táborba. Ott volt a pesti Műegyetem mezőgazdasági géptani tanszékének vezető professzora is, aki a munkánkat felbecsülhetetlen értékűnek mondta. A lécet 10 rubelért vették meg, és több igénylő között kisorsolták. Minket pedig megkértek, hogy készítsünk további logarléceket, mert e nélkül alig tudják műszaki továbbképzésüket lehetővé tenni.
A hideg egyre fokozódott. A barakk priccsei fogytak. Végre azonban, annyi hónapi hadifogság után, január 26-án kaptunk egy-egy inget és lábravalót. Egy újabb generális vezette bizottság ismét megállapította helyzetünk tarthatatlanságát. A generális elrendelte megfelelő elhelyezésünket. A táborparancsnok kijelentette, hogy nincsen üres barakkja. Mi kikiáltottunk a sorból, és elmondtuk, hogy tegnap óta van üres barakk, mert az 1-es fabarakkból a kozákok a frontra mentek. Ezt nem tagadhatta le a parancsnok sem.

(Király Lajos: Selmecbányai ifjúság, szibériai hadifogság – memoár az első világháborús fogolylétről)