Komoly társadalmi vita alakult ki az otthonszülésről. Tény, hogy mindenkinek joga van dönteni arról, hol hozza világra gyermekét – és ehhez az egészségügyi államtitkárság is segítséget nyújt, igaz, egyelőre a rendelettervezet készült el. De lehetséges megteremteni a kórházak biztonságát otthon, a négy fal között?
– Tulajdonképpen nem lehet azt mondani, hogy az otthonszülés olyan biztonságos, mint az intézményen belüli, hiszen nincs műtő és nincs újszülöttgyógyászi háttér. Ezért a várandósokat meg kell szűrni: ha kiderül, hogy sem belgyógyászati, sem szülészeti kockázat nem mutatható ki, sokkal kevesebb lesz a nem várt szövődmény.
– Nem várt problémák mégis felléphetnek.
– A szövődmények számát nullára redukálni természetesen nem lehet.
– Megoldást nyújt, ha csak olyan helyen szülhetnének a nők, ahonnan 20 percen belül kórházba szállíthatják az édesanyát vagy a csecsemőt?
– Ez hazánkban az ország szerkezetéből adódóan – például a kiskunsági tanyavilágban – nem mindenütt valósítható meg. Csak részleges megoldást adhat, ha efféle feltételeket szabunk.
– Az önök által kidolgozott irányadó tervek mennyiben lehetnek alapjai az otthonszülés jogi szabályozásának?
– Az elmúlt másfél évben komoly anyagot állítottunk össze azzal a csapattal, akikkel az otthonszülésen gondolkodtunk. Egészen konkrét és szinte minden részletre kiterjedő feltételrendszert dolgoztunk ki, vagyis a szakmai anyag szinte teljesen készen áll, és úgy tűnik, sikerül is egyezségre jutnunk a tárcával.
– Melyek a fő irányelveik?
– Elsősorban ki kell szűrni az alacsony rizikójú várandósokat. Fontos, hogy a gondozás alatt az otthonszülést kísérő csapat olyan kapcsolatot alakítson ki a kismamával, hogy később megértse: ha nem ebbe a csoportba tartozik, kórházban van a helye. A kialakított bizalommal el kell érnünk, hogy a kismama ne zsarolja meg azzal a bábát, hogy ha ő nem megy el, akkor egyedül szüli meg a gyermekét.
– Történt ilyen?
– Hallottam már ilyen esetről.
– Mit találtak ki arra az esetre, ha szülés közben lép fel egy nem várt komplikáció?
– Amint a probléma fellép, annak a minőségétől függően a bába feladata, hogy azonnal hívja a mentőket, és jelentse az esetet a legközelebbi kórháznak, felvázolva a történteket. A bábának minden egyes adatot és az adminisztrációt át kell adni az intézmény számára.
– A bába ilyenkor a kismamával maradhat?
– Szeretnénk elérni ezt is, de erre csak a távoli jövőben látok esélyt.
– Külön képzést kell majd elvégezniük azoknak, akik otthonszüléseknél kívánnak orvosként vagy bábaként segédkezni?
– Egyfajta pszichés kondíció kell ahhoz, hogy valaki otthonszülést kísérjen, hiszen nincs mögötte szakmai csapat, egyedül kell mindenre figyelnie. Tulajdonképpen erre kell őket felkészíteni. Komoly gyakorlati tapasztalatokat is kell szerezniük, amit egy iskola nem adhat meg. Ahhoz, hogy valaki otthonszülést kísérő bába lehessen, először a bábai kompetenciákat kell rendezni. Vagyis néhány, most csak az orvosok által végezhető műveletet meg kell tanulniuk, hogy ne kelljen például a gátvarráshoz orvost hívni. Azoknak a bábáknak, akik otthonszülésben akarnak részt venni, kétéves gyakorlatot kell felmutatniuk, ami már szerepel a rendelettervezetben. A szülésznőképzésben a fiatalokat pedig úgy kell tanítani, hogy kórházi és intézményen kívüli szülést is lássanak. Az egészségügyben szinte a szülésznő az egyetlen, aki nem tud egészségügyi vállalkozást nyitni, mert nincs ÁNTSZ-kódja. Ezen azonnal változtatnunk kell, és a rendelettervezet ezt is tartalmazza. Ha végül megszületik a szabályozás, mindenki számon kérhetővé válik.
– Ön szerint miért dobálták a kormányok egymás között forró krumpliként a jogi szabályozás megalkotását húsz éven keresztül?
– Talán nem mertek belefogni. Lehet, hogy a társadalom sem volt elég érett ahhoz, hogy ezt a lépést megtegye.
– Nem lehet, hogy a szülész-nőgyógyászok egy része félti ezt a magas hálapénzzel járó privilégiumot?
– Azért nem gondolom ezt, mert az európai mutatók szerint hozzávetőlegesen Németországban négy, Hollandiában 24, Svédországban 1, Svájcban 3-4 százalék az otthonszülések aránya. Vagyis nem számottevő. Szerintem nincs olyan orvos, aki azt gondolná, hogy elveszik a kenyerét.
– Viszont ha szabályozzák az otthonszülés jogi hátterét, az említett számok várhatóan jelentősen megnőnek.
– Több európai országban évek óta engedélyezett az intézményen kívüli szülés. Az előbb említett adatok alapján elmondható, hogy nem nőtt meg jelentősen az otthonszülések száma azóta. Alapvetően szemléletbeli változás következik majd be. Jelenleg az a természetes, ha az orvos vezeti a szülést. Szerintem inkább attól tartanak a doktorok, hogy a szülést kiveszik a kezükből, nem attól, hogy otthoni környezetbe kerül a szülések jelentős része.
– Vagyis ez nem anyagi, hanem presztízskérdés számukra?
– Úgy látom, igen. Muszáj megemlítenem, hogy a szülészorvosokra valóban úgy tekintenek kollégáik, mint akik a legtöbb pénzt tehetik zsebre, de ne feledjük: ők az életüket adják a munkájukért. Nagyon kevés orvos hajlandó a gyermeke születésnapjáról vagy szilveszterkor bemenni a kórházban, mert megígérte a páciensének, hogy mellette lesz.
– Statisztikák nélkül dönthetünk arról reálisan, hogy merjünk-e otthon szülni?
– Magyarországon valóban nem rendelkezünk megbízható statisztikával, de nemzetközi adataink vannak. Ezekből egyértelműen kiderül, hogy az alacsony rizikójú édesanyák esetében kevés a szülés körüli probléma.
– Ön szerint Geréb Ágnes szülész-nőgyógyászt – akit gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolnak – megalapozottan ítélték el?
– Geréb Ágnesről egy érvényes bíróságon, érvényes szakértői vélemény bevonásával hoztak ítéletet. Nem mondhatjuk, hogy a jogi eljárás vele szemben részrehajló volt, mert azzal az egész jogrendszert, illetve a bíróság hozzáértését kérdőjeleznénk meg. Mivel nem tudom, hogy valójában mi történt az általa kísért szüléseknél, nem szeretnék véleményt mondani.
– Nem érzi azt, hogy boszorkányüldözés folyik ezen a téren? Sokan elítélik a bábákat és felelőtlennek kiáltják ki az anyákat.
– Mert érzelmi alapon próbálnak ítélkezni. Le kell szögezni, hogy az otthonszülés kérdéséről nem lehet érzelmi alapon dönteni. Ez egy szakmai kérdés.
– Még az ötvenes években is tömegével szültek a nők otthonukban, főként a tanyákon élők. Előtte így zajlott ez évezredeken át. Most mégis miért rettegünk tőle?
– Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy bár így zajlott a szülés, nagyon magas volt a csecsemő- vagy az anyai halandóság. Ma már az anyai veszteség minimális, a csecsemői pedig évről évre csökken.
– A komoly anyagi hiányossággal küzdő magyar egészségügy szempontjából az sem utolsó, hogy az otthonszülés lényegesen olcsóbb.
– A kórházban körülbelül százezer forintra rúg személyzettel és fertőtlenítéssel együtt egy szülés ára. Az otthoninak pedig gyakorlatilag nincsenek költségei. A legfontosabb, hogy mihamarabb megteremtsük ennek a feltételeit is, hisz nem mondhatja meg egy többségi társadalom az anyának, hogy hol töltse el a legintimebb pillanatát. Cserébe viszont kérünk valamit: az anyák fogadják el az orvosok, bábák tanácsát, hisz csak ők vannak tisztában a szakmai háttérrel. A leendő szülőknek a magzatra is vigyázniuk kell, mert ők még nem tudják megvédeni saját érdekeiket, életüket.
Gyorsuló ütemben fogy a lakosság. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) előzetes adatai szerint 2010 első tíz hónapjában – az előző év azonos időszakához képest – a természetes fogyás 5555 fővel több volt a tavalyinál Magyarországon. A KSH tegnapi, az MTI-hez eljuttatott közleményéből kiderül, hogy 2010 első tíz hónapjában kevesebb gyermek született, de a halálozások száma is némileg alacsonyabb volt, mint az előző év azonos időszakában. – Összesen
75 415 gyermek született, 7,3 százalékkal (5925-tel) kevesebb, mint egy évvel korábban. A halálozások száma 107 366 volt, ami 0,3 százalékos csökkenést jelent 2009 első tíz hónapjához viszonyítva – olvasható a közleményben. Mindezek alapján a természetes népességfogyás
31 951 fő volt. – A nemzetközi vándorlás becsült értékeinek pozitív egyenlege folytán az ország lakossága ennél kisebb mértékben, mintegy 18 000 fővel csökkent. Eszerint a népesség lélekszáma az időszak végén 9 996 000 fő volt – írta a KSH. A házasságkötések száma – a júliusi emelkedés és a szeptemberi–októberi stagnálás ellenére – továbbra is csökkenő tendenciát mutat. A 2010 első tíz hónapjában kötött 31 867 házasság 1836-tal (5,4 százalékkal) kevesebb, mint 2009 azonos időszakában.
origo.hu
Orbán Viktor: Ha Brüsszelben migránsokat akarnak, megkaphatják!
