Itt, a Magyar Tudományos Akadémia díszes klubtermében már a mikrofonokat pöckölgetik, s miközben rozépezsgőt töltenek a sajtótájékoztatóra érkezőknek, van időnk elmélázni azon, mit is jelent Magyarország számára, hogy a borismeret legfőbb nemzetközi intézménye, a Wine and Spirit Education Trust (WSET) diplomaképzése Magyarországhoz is kapcsolódik. Hasonló kurzus még nem létezik nálunk, a burgenlandi Osztrák Borakadémia megegyezett a budapesti Borkollégiummal, hogy a tavasszal újonnan induló, angol nyelvű ruszti képzés néhány modulját ideát tartják.
Jó tudni, hogy a londoni székhelyű WSET-birodalom legerősebb európai bástyája a húszéves Osztrák Borakadémia. Josef Schuller (Master of Wine, röviden MW) alapító-igazgató nyitottságának köszönhetően Mészáros Gabriella a férjével, Rohály Gáborral itt, Ruszton szívta magába azt a tudást, amelynek köszönhetően az elmúlt tizenöt évben Magyarország elsőrangú borszakíróivá lettek (Rohály Gábor a munkásságáért október 23-án a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét kapta).
– Annak oka, hogy a WSET legmagasabb szintjének, a diplomakurzusnak egy darabkáját elhozzák Magyarországra, egyelőre sajnos nem abban keresendő, hogy a mi borászatunk, borkínálatunk, borismeretünk olyan szinten állna, ami ezt indokolja. Tisztában vagyunk vele, hogy piacra van szükségük. Ezzel együtt nem csekély a jelentősége az együttműködésnek. Angol nyelvű oktatást indítanak, a hallgatókat nem Ausztriából fogják toborozni, hanem a környező országokból. Az elmúlt években csak a Borkollégiumból több mint húsz hallgatót küldtünk ki a diplomakurzusra – magyarázza Mészáros Gabriella. A rendkívül szigorú feltételekkel megszerezhető oklevéllel a világ bármely pontján el lehet helyezkedni a borkereskedelemben és a vendéglátóiparban. – Vélhetően nemzetközi, heterogén csapat fog összeállni a kurzusokra, amelyek 2011 májusában indulnak. A pezsgőt mint témát szeretnék Budafokra hozni, tokaji, egri, soproni borvidék látogatás lesz még a programban – mondja a Borkollégium vezetője.
Az EU-elnökség
és Magyarország imázsa
A napokban jelentették be: Mészáros Gabriella zsűrielnök vezetésével, Gál Helga sommelier koordinálásával kiválasztották azokat a borokat, amelyeket Magyarország soros európai uniós elnöksége alatt szolgálnak majd fel a hazai fogadásokon. Elsőre lapszéli hírnek tűnik, pedig benne rejlik a lényeg. Hogy mire számíthatunk? Mészáros Gabriella szerint legalább arra, hogy nem szólnak meg bennünket, amiért külföldi bort kínálunk a magyar rendezvényeken… Komolyra fordítva a szót, már az is nagy előrelépésnek számít az elmúlt évtizedek gyakorlata után, hogy egyáltalán felmerült az igény, kiemelten kezeljék a borkérdést az elnökség idején. Ha a diplomáciai testületnek lesz olyan tagja, amelyik ért a borhoz, észreveheti, hogy ami a pohárban van, olykor-olykor világszínvonalú. És magyar.
Ha már szóba került a hazai borismeret nívója, a nemzetközi borakadémikus leszögezi: bár az elmúlt húsz év nem volt elvesztegetett idő, sok minden történt ez idő alatt, korántsem tettünk meg mindent a bor ügyéért. – Határozottabb fellépésre és olyan koncepcióra lett volna szükség, ami a nemzetközi viszonyokhoz igazodik, de ehhez több fájdalmas lépést meg kellett volna tenni. Meg kellett volna szabadulni a hitvány ültetvényektől, meg kellett volna alapozni a szövetkezetrendszerű feldolgozást, ki kellett volna építeni a hazai borkínálat normális piacát. Külföldi borok jönnek be, ki tudja, milyen palackozás alatt távoznak vagy kerülnek az üzletek polcaira, holott vannak saját, eladatlan készletek – véli Mészáros Gabriella.
Mondjuk ki a lényeget: Magyarország imázsát fel lehetett volna építeni borra. A reménykedés persze messze kevés, de talán még nem késő, hiszen a borhoz annyi minden kapcsolható a turizmusban és a gasztronómiában is.
Ha tetszik, ha nem:
rengeteget kell kóstolni
A Borkollégium alapvetése, hogy képzett és igényes fogyasztókat kínáljon a borászoknak, akik értékelik azokat a tételeket is, amelyek nem olcsók. Meg kell ugyanis érteni, hogy mi kerülhet ötezer forintba egy palackon. Ugyanígy, a termelőknek is van mit tanulniuk. Mészáros Gabriella meggyőződése, hogy jó bort igazán csak az tud készíteni, aki ismeri, hogy a világban mit kínálnak, és a saját borát a megfelelő helyre tudja állítani a nemzetközi palettán. Mindehhez rengeteget kell kóstolni: hazait, külföldit, fajtát, termőhelyet és évjáratot. A WSET-oktatás egyik hozadéka lehetne, hogy a termelő felismerje, hogy valóban a saját érdeke, hogy folyamatosan képezze magát, illetve hogy itthon is értő fogyasztói réteg alakulhasson ki. Az egyensúlycentrikus WSET-oktatás a még mindig népszerű fajta-, illetve hibacentrikus kóstolással ellentétben nem a fajta kritériumait és nem a bor hibáit vizsgálja, hanem a bor pozitív tulajdonságait veti össze. A leglényegesebbek: a sav, az alkohol, a cukor és a tannin. Ezek mennyisége, milyensége, egymáshoz való viszonya, valamint a tisztaság, koncentráltság és komplexitás adja a bor lényegét. A borakadémikus szerint még mindig túl gyakori tapasztalat, hogy termelőink elfelejtik: a bor valójában gyümölcsből készül… Tudni kell azt is, hogy a bor él: fejlődése, csúcspontja van, rövidebb-hosszabb platója és hanyatlása. Aki a bort csak felszínesen ismeri, nem tud objektív, használható értékítéletet mondani róla. A WSET kóstolási rendszere is erre épül. Az oktatás célja az, hogy ugyanazt a bort nagyjából azonosan ítéljék meg Budapesten, Torontóban és Londonban.
Vajon kultúra
lehet-e a borkultúra?
Mészáros Gabriella szerint itthon még nagyon csekély a bor szerepe a kultúrában, holott szerves része lehetne. – A hagyományaink erre predesztinálnak – véli –, az adottságaink, termőhelyeink kétséget kizáróan Franciaországot követően a legjobbak. Mindent felmutathatnánk, ami az elegáns, egyedi arcú, komplex, összetett és izgalmas borokban megjelenhet – ám nagyon távol vagyunk ettől. A WSET-diplomásokkal olyan tanulmányokat, elemzéseket szeretnénk készíteni, amely alapján a hazai közvélemény odafigyel ránk.
Amúgy pedig már korán ismerkedni kellene a bor kultúrájával. A Borkollégium vezetői szerint legkésőbb a gimnáziumban tanítani kellene a magyar szőlőfajtákat, borvidékeket, kóstolással együtt. – Az alkoholizmus elleni harcot a tudatos borfogyasztással lehet megkezdeni. Az a kamasz, akinek 17-18 éves korában a kezébe adják a poharat, és elmagyarázzák, hogy mit, miért és hogyan kell kóstolni, miként tudja úgy jól éreznie magát akár egy egész éjszakán át, hogy közben ne részegedjen le, jó alapozást kaphat. Ehhez próbálunk támogatókat szerezni. Hogy mindez bekerülhessen a gimnáziumi tananyagba, hogy prűd módon a bort ne utasítsák el csak azért, mert alkohol van benne. A bor – vegyük tudomásul – nem egyike az alkoholos italoknak, németesen Kulturgut, azaz a kultúrjavaink egyike. Egy nagy minőségű bor elkészítése, életének nyomon követése, kóstolása ugyanúgy lehet esztétikai élmény, mint egy szép kiállítás vagy egy koncert – összegez az oktató, a többi pedig már rajtunk, kóstolókon múlik.
origo.hu
Az egész internet Magyar Péteren nevet - mutatjuk a legjobb mémeket!
