Múlt vasárnap Dabason egyik fél sem volt maradéktalanul elégedett, de végletesen csalódott sem a 34-29-es végkifejlet miatt. Hiszen az első félidőben megesett, hogy egy gól volt oda, a másodikban az is, hogy nyolc ide, a 60 perc általános képének éppen megfelelt az öt. Ami, mostanra már bevett szóhasználattal, határeset. Az esély azonban soha nem írható le puszta számokkal, ahhoz az ellenfél ismerete is szükséges. Szamoránsky Piroska nem véletlenül jegyezte meg az első 60 perc utáni, ugyancsak első felindulásában: „Győzni megyünk Spanyolországba is.” Elek Gábor vezetőedző tegnap nem cáfolta, legfeljebb árnyalta e kijelentést: „Remélem, bennünk sokkal több tartalék maradt, legalábbis visszanéztem videóról a dabasi meccsünket, és meglepett, milyen sok marhaságot követtünk el. Ha Alicantéban mindezt nem ismételjük meg, meg kell nyernünk a kupát, pontosabban szerintem csak szélsőségesen gyenge játékkal vagy részrehajló bíráskodással veszíthetjük azt el. Annál inkább is, mert a spanyolokról két mérkőzés felvételét láttam, és azokhoz képest a harmadikon, ellenünk játszottak a legjobban. Persze nem derült ki, tudnak-e még ennél jobban is, és ha igen, mennyivel.”
Kupamúltjukból és hazai bajnoki szereplésükből ítélve sokkal jobban valószínűleg nem. A Magyarországon tizennégy gólt szórt Isabel Ortuno Torrico véleménye is azt sejtette, a Mar együttese már csúcsközelbe emelkedett: „Az ötgólos vereség miatt nincs miért szégyenkeznünk. Alicantei csapat még soha semmilyen sportágban nem ért el olyan eredményt, mint mi, senki nem játszott még nemzetközi kupadöntőt. Ezért már most nagyon büszkék lehetünk rá, hogy idáig jutottunk, de ettől még természetesen szeretnénk nyerni.”
Ez a 330 ezres, a Costa Blancán, azaz a Földközi-tenger partján fekvő város labdarúgóinak az utóbbi időben elvétve sikerült, ezért szerda éjjel végérvényessé vált, hogy kiesnek az első osztályból. A kézilabdáslányok ugyanezen a napon némi vigaszt nyújtva 33-28-ra verték a Leont, így a ligában őrzik negyedik helyüket, egyúttal a listavezető, a Győri ETO-t a BL-ből kiejtett Itxako Navarra mögötti 16 pontos hátrányukat. Tehát – a csütörtökön a hazai bronzderbi első felvonásán a Vác ellen 31-28-ra győztes fradistákhoz hasonlóan – ők sem sokat pihennek, csekély szabadidejükben viszont a hírek szerint még mindig lendületesen átkozzák a dabasi összecsapás fehérorosz játékvezetőit, és igyekeznek hangulatot kelteni a Fradi-szurkolókkal szemben.
A szurkolók ma reggel kilenc órakor a csapattal együtt, különgépen érkeznek Alicantéba, ahol mindeddig csupán egyetlen komoly magyar vonatkozású sporteseményt rendeztek: az 1982-es labdarúgó-világbajnokság Magyarország–Argentína csoportmérkőzését, amelyen válogatottunk 4-1-re kikapott. Persze ha már a múltat idézzük, illendőbb onnan közelíteni: az FTC 1978 után másodszor szerezheti meg a KEK-trófeát, és öt év elteltével – 2006-ban az EHF-serleget hozta haza – arathat ismét kontinentális magyar kupadiadalt.
A teher tehát nem kicsi, viszont nagyon édes.
origo.hu
Itt van Szentkirályi Alexandra három legfontosabb követelése
