A Marvel szuperhőse egy házas asszonnyal kezdett viszonyt, miután meggyilkolt egy szerencsétlen tolvajt

A Disney+ Fenegyerek-sorozatának (Daredevil: Újjászületés) épp futó második évada sokak kedvét meghozhatja a vörös jelmezes vak szuperhős képregényes kalandjaihoz, akinek történetei rendszerint a bűn, a jog és a katolicizmus témái köré szövődnek. A Fumax Kiadónak köszönhetően van is hová nyúlni a könyvesboltokban: a négykötetes Pokolból a mennybe ha nem is tartozik a legemlékezetesebb Fenegyerek-történetek sorába, remek belépő a tipródó önbíráskodó világába, amelyben a főhős egy drámai hiba után komoly egzisztenciális válságba kerül.

A Daredevil: Újjászületés természetesen vastagon merít a Fenegyerek-képregényekből. Forrás: Marvel

Fontos még megemlíteni egy általam kevésbé szívlelt minisorozatot, a Fenegyerek kezdeti szárnypróbálgatásainak idejére visszakalauzoló Sárgát, ahol a főhős még sárga kosztümben üldözi a bűnt. Jeph Loeb története a Fumax kiadónak köszönhetően szintén olvasható magyarul, és hozzájuk kötődik jelen írásunk tárgya is, a Chip Zdarsky által írt, 2019-ben kezdődő Fenegyerek-sorozat megjelentetése is, ami Eisner-díjat ugyan nem, de egy jelölést szintén magáé­nak tudhat. Nagyon szerteágazó és akciódús történetfolyam, a karakterre jellemző moralizáláshalmaz újabb variációja ez a négy kötet, ami szintén jó belépő lehet Matt Murdock és Fenegyerek kettősségekkel teli világába.

Chip Zdarsky sorozatában Mat Murdock egy időre felhagy az önbíráskodással, de végül mégis maszkot kell húznia. Forrás: Marvel

Daredevil – Fenegyerek: Pokolból a mennybe 

A Pokolból a mennybe címre hallgató történetfolyam kiindulópontja, hogy Fenegyerek egy akció során véletlenül megöl egy tolvajt, holott eddig kínosan ügyelt rá, hogy szuperérzékeit használva soha ne sebesítsen meg senkit halálosan. Ezzel átlépi azt az önként vállalt határvonalat, amit ezek szerint a gyilkosság jelöl, holott mindezek nélkül is egy morális szürke zónában jár mint minden szuperhős. 

Ez elbizonytalanítja Matt Murdockot, és innentől egy szappanoperába illő hullámvasút veszi kezdetét, amiben a hős a bűnhődés, az önmarcangolás és az önfeláldozás különböző stációin megy végig szuperhősként, hívő emberként és ügyvédként is, nem feltétlenül a legnagyobb következetességgel. 

Először a Fenegyerek-jelmezt veti el, de máskülönben továbbra is járja az éjszakát, miközben felügyelőtisztként próbál segíteni az áldozata családjának, szeretői kapcsolatba keveredik egy házas nővel, mígnem odáig jut, hogy feladja magát a rendőrségen. Börtönbe vonul, de tulajdonképpen továbbra is a törvény fölött áll, mert a maszkot a képregények világában is még éppen csak elfogadható, különböző jogi ügyeskedéseknek köszönhetően nem kell levennie, nem derül fény (újra) a civil személyazonosságára. Az élet pedig a börtönben sem eseménytelen, egymást érik a nagy akciók, földönkívüli invázió, alagsori titkos laboratórium stb.

A Daredevil – Fenegyerek: Pokolból a mennybe sorozat harmadi és negyedik kötetének borítója. Forrás: Fumax Kiadó

Ha a realizmus szemszögéből nézzük a történetet, akkor rengeteg minden igencsak komolyan vehetetlen, de aztán mindig akad egy-egy olyan belső vívódás, ami mégis fenntartja az olvasó érdeklődését. Ezek sokszor sokkal izgalmasabbak, mint maga a cselekmény, mert Chip Zdarsky tudatosan bontja le a szuperhősmítoszt: nem egy hőst látunk, aki hibázott, hanem egy embert, aki ráébred, hogy talán mindig is hibás rendszerben működött, hogy talán még a katolikus erkölcsöt is mindig csak a saját gyarlósága magyarázataként fordította ki, és ez indítja el a súlyos szembenézések útján. 

Ezekben a kérdésekben viszont nincsenek egyenes válaszok, például Matt felelősségvállalása is kettős: ha börtönbe vonul, az utcán eluralkodik a káosz, és mások veszik át a helyét. 

Vagy amikor Matt az utcai bűnözők áldozatiságát felismerve inkább a felsőbb körökre vadászva kezd el Robin Hoodot játszani, az is a visszafelé sül el. Közben Elektra ideiglenesen átveszi a Dared­evil-identitást, ami szintén érdekes kérdéseket vet fel: ő hatékonyabb, de erkölcsileg rugalmasabb, így a sorozat rajta keresztül azt is vizsgálja, hogy az igazságosság inkább elvekhez vagy eredményekhez kötődik-e?

A Daredevil – Fenegyerek: Pokolból a mennybe sorozat első és második kötetének borítója. Forrás: Fumax Kiadó

Fenegyerek, a kettősségek szuperhőse

Avagy mi az igazság egyáltalán, és a törvény képes-e képviselni mindezt? Ebben a tekintetben leginkább egy Zdarsky által kitalált új szereplő, Cole nyomozó szolgál az író festővásznaként, akit eleinte mintha nem érdekelnének a helyes és a helytelen fogalmai, csak hogy a törvényt betartassa, mintha az maga lenne az isteni kinyilatkoztatás. Még Fenegyerekkel is ökölpárbajba keveredik, de ekkor igazából már sejtjük, hogy itt későbbi bajtársak leltek egymásra.

Zdarsky sok dolgot megörökölt az előző írótól (Charles Soule), mint például azt, hogy a hős leghíresebb nemezise, Wilson Fisk már nemcsak az alvilág vezére, hanem New York polgármestere is, és amikor megkísérel a szervezett bűnözés világából szintet lépni, és a mil­liárdosok piszkos üzelmeiből is kivenni a részét, kétszeresen is kudarcot vall:

az alvilág nélküle szétesik, és véres áldozatokat követelő bandaháború veszi kezdetét, a fehérgalléros gazfickók világában pedig eleinte olyan esetlenül mozog, hogy még a polgármestersége is veszélybe kerül. Zdarsky ezzel is azt az érzetet erősíti, hogy ez a rendszer eleve korrupt, sőt már-már megjavíthatatlan, amiről nehéz eldönteni, hogy képregényes túlzás, vagy az amerikai valóságra reflektáló kommentár. Valójában lehet mindkettő is, mivel a szuperhősképregény elsősorban mégiscsak popkultúra.

Korábbi cikkeink itthon megjelent képregényekről:

• Guillaume Musso: Az írók titkos élete
• Neil Gaiman: Sandman
• Jonathan Hickman: East to West – Keletről nyugatra
• Kántor Mihály: Magyar rock-történet