Pörög a cukorbiznisz

Mázsaszám, némelykor pedig tonnányi mennyiségekben hordják haza Németországból az ott vásárolt olcsó cukrot a magyar vendégmunkások. A kilónként 180 forintért megvásárolt édesítőszer akár ötvenszázalékos haszonnal is eladható idehaza. A vidékfejlesztési miniszter tegnap bejelentette: kétmillió kilogramm cukrot dobnak a piacra, hogy letörjék a magyarországi árakat.

2011. 05. 16. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Üzleti céllal, szinte ipari menynyiségben hozzák haza az olcsó cukrot nyugatról az élelmes magyar emberek. Még akkor is ötvenszázalékos haszonnal adnak túl idehaza az édesítőszeren, ha a magyarországi boltokban tapasztalható áraknál olcsóbban árulják – ismertette lapunkkal az ügyeskedők legújabb módszerét névtelenséget kérő informátorunk. Németországban vagy Ausztriában mindössze 65-70 eurócentért (vagyis 170-180 forintért) már számos üzletben hozzájuthat egy kilogramm cukorhoz a Magyarországból érkező érdeklődő, aki jellemzően kint dolgozó hazánkfia. A legtöbben kisebb tétellel kezdik: telerakják az autót, amikor hazaindulnak, s a hét végén túl is adnak rajta, kilónként 250-260 forintért. Vannak azonban, akik megrészegülnek az üzleti lehetőségtől, s következő alkalommal már teherautóval küldik haza az árut. Nagyobb tétel esetén pedig meg kell szervezni már az értékesítést is. E célra néhol még alkalmi kis üzletet is alapítanak. S ha már megvan a bolt, ahol sokszor a munka nélküli feleség árulja az olcsó nyugati cukrot, érdemes körülnézni, mi mást lehet még olcsón behozni. Akadnak már olyanok is, akik nagyban gondolkodnak, egyszerre több tonnát küldenek haza, és szakszerűen terítik a kis boltok között.
A cukorforgalom megugrása persze odakint is feltűnt, ezért Németországban sok helyen már 4-5 kilóban maximálták az egy személy által vásárolható mennyiséget. A régebb óta kint dolgozókat ez nem tántorítja el, hiszen akad, aki megegyezik a német boltvezetővel, hogy rendeljen számára néhány mázsa vagy tonna plusz cukrot, ami be sem kerül az üzletbe. Így majdnem mindenki jól jár. A magyar vendégmunkás zsebpénzhez jut, a német kereskedő forgalma nő, a magyar vásárló pedig olcsón jut az édesítőszerhez. A magyar költségvetés viszont biztosan elesik néhány százezer vagy millió adóforinttól.
Az efféle maszek üzletek kialakulása annak köszönhető, hogy miközben Nyugat-Európában lassan a „cukorválság” előtti szintre esik vissza a cukor ára, nálunk ehhez képest még mindig csaknem kétszeres áron lehet hozzájutni az édesítőszerhez. Néhány üzletben ugyan már 300 forint környékén is kapható a cukor, az üzletek többségében azonban 320-330 forintot kérnek el egy kilóért. Ez az ár valamivel alacsonyabb, mint a februári–márciusi csúcs idején, de még messze van az egy évvel ezelőtti szinttől. A forgalom is jelentősen visszaesett. Szakemberek azzal magyarázzák ezt, hogy korábban „bespájzoltak” az emberek, de a magánimport is csökkenti a hazai cukorforgalmat.
Az osztrák Agrana érdekeltségébe tartozó Magyar Cukor Zrt. illetékeseit nem tudtuk elérni az árra vonatkozó kérdéseinkkel, de a cukormizéria idején a cég arra hivatkozva emelte, illetve tartotta magasan a tarifákat, hogy a katasztrofális időjárás miatt a világpiacon is megugrottak az árak. Ez az összefüggés most biztosan nem állítható. Szakértők szerint sokkal inkább annak köszönhetjük a hazai drágaságot, hogy a tucatnyi hazai cukorgyárból mindössze egy maradt, amelyik nem képes ellátni a hazai igényeket. Németországban pedig azért lehet olcsó az édesítőszer, mert a magyarországi üzemek leépítésével érte el a Nordzucker azt, hogy odahaza fennmaradhasson a termelés.
Az állami tartalékból kétmillió kilogramm cukrot szabadít fel és dob piacra a szaktárca, hogy letörje a magas cukorárakat – jelentette be Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter tegnap Püspökladányban, a 10 évre szóló vidékstratégia ismertetésére szervezett fórumon. A cukortermesztés jövőjéről szólva elmondta, 2014-ig nem tud mit tenni a magyar kormány az uniós cukorszabályozás miatt, azt követően azonban a magyar gazdák kőkemény érdekvédelemével megváltoztathatóak a feltételek – hangsúlyozta. A miniszter beszédében kifejtette, a magyar háziasszonyok dél-amerikai nádcukorból származó alapanyagból sütik az almás lepényt, a bejglit, a túrós rétest. Ez egy feje tetejére állított világ, amit a szocialista kormányoknak köszönhetünk – jelentette ki. Úgy fogalmazott, meg kell tudni, miért kellett bezárni a cukorgyárakat, és miért kellett viszszaadni a nagy nehezen kiharcolt magyar cukorkvóta zömét. – Az unióban nincs még egy olyan ország, amelynek a cukoriparát ilyen mértékig leépítették és ilyen kiszolgáltatottá tették, mint hazánkat – mutatott rá Fazekas Sándor.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.