A borzalmas fekete halál, ami megtizedelte Európát

A középkor és az újkor határán a pestisjárvány radikálisan átalakította az aragóniai korona városainak gondolkodását. A hitbeli engesztelés helyett megjelentek a halálozási statisztikák, a városfalak lezárása és a karanténok előfutárai. Egy új tanulmány bemutatja, hogyan vezetett ez a váltás a modern közegészségügyi rendszerek előképéhez.

A pestis, a "fekete halál" a középkor és a korai újkor legrettegettebb betegsége volt Fotó: oomizuao.devianart

A pestisjárvány és a hit

A középkori Európát sújtó pestisjárványok alapjaiban formálták át a társadalmakat. A betegség gyors terjedésével szemben a közösségek eleinte a valláshoz fordultak: körmeneteket tartottak, bűnbánati napokat szerveztek, és szentek közbenjárását kérték. Katalóniában Szent Nárciszhoz, Mallorcán pedig Szent Praxédeszhez imádkoztak a járvány elhárításáért. A manresai városi tanács 1384-ben az istenkáromlás és a szerencsejáték betiltásával próbálta kiengesztelni az Istent, a pestist égi büntetésként értelmezve.

A pestisbaktérium mikroszkópos képe  Fotó: Wikimedia Commons

A 15. század közepétől azonban új szemlélet bontakozott ki. Bár a vallási rítusok továbbra is jelen voltak, a hatóságok elkezdték a fertőzések megfigyelését és az adatok gyűjtését. Barcelonában az 1420-as években már kijelöltek egyházi és orvosi személyeket, akik napi szinten számolták a haláleseteket. Ez az első halandósági megfigyelőrendszer lehetővé tette a járványok korai felismerését – mérföldkő volt a pestisjárvány elleni racionális fellépésben.

Városfalak, lezárások, karanténok

A városok – például Terrassa és Cervera – a 15. század elején már korlátozták az utazók mozgását. 

A fertőzött településekről érkezők beutazását megtiltották, a fogadósokat pedig arra kötelezték, hogy ne szállásoljanak el betegeket. 

A fizikai elszigetelést ettől kezdve a pestisjárvány elleni védekezés alapvető eszközének tekintették. A városfalak lezárása ugyan súlyos gazdasági károkat okozott, de a közösségek biztonságérzetét növelte.

Egy pestiskórház a korai újkorban  Fotó: Mark Gridley

A Földközi-tenger partján fekvő városokban különösen nagy figyelmet fordítottak a tengeri terjedés megakadályozására. Mallorcán már 1414-ben kiutasították azokat, akiket fertőzöttnek hittek, Barcelonában pedig 1458-ban tiltották meg a mallorcai hajók kikötését. A kikötők így egészségügyi határvonallá váltak. Sóllerben 1467 körül őrök ellenőrizték az utakat – a félelem és az éberség mindennapossá vált.

A karantén megszületése

A 15. század végén megjelentek a karanténhoz hasonló intézkedések. Cervera 1501-ben ideiglenes kaszárnyákat épített, ahol az érkezőket elkülönítették. 1509-ben a valenciai hatóságok külön házat béreltek a kikötő mellett az újonnan érkezők megfigyelésére. Bár nem mindig tartották be a negyven napot, a megelőző elzárás elve már megjelent.

Füstöléssel próbáltak védekezni a halálos kór tejedése ellen  Fotó: Wellcome Library, London

Mallorcán 1476-ban létrejött egy orvos vezette egészségügyi bizottság, amely szabályozta az orvosi engedélyeket, felügyelte a temetkezéseket és ellenőrizte a betegség idején készített végrendeleteket. Ez az adminisztratív és szakmai felügyelet a modern egészségügyi tanácsok elődjének tekinthető. Ezzel párhuzamosan terjedt a városi közterek fertőtlenítésének gyakorlata: máglyákat gyújtottak az utcákon, hogy a „rossz levegőt” megtisztítsák.

Empirikus tudás és gyakorlati tapasztalat

Érdekes módon a legtöbb intézkedés nem az egyetemi orvoslásból származott. A városok vezetői és sebészei gyakorlati tapasztalatokra támaszkodtak, nem pedig elméleti értekezésekre. Ez jól mutatja, hogy az „akadémiai” orvoslás és a városi valóság között komoly szakadék húzódott. Az önkormányzatok gyakorlati tudása azonban megalapozta az első közegészségügyi struktúrákat.

Egy pestisdoktor bizarr öltözete  Fotó: Open AI

Az új kutatás szerint a 15. század közepétől az aragóniai korona városai olyan intézkedéseket vezettek be, amelyek a későbbi európai közegészségügy előképei lettek. A halálozási adatok gyűjtése, a városfalak lezárása, a kikötők ellenőrzése és a karantén előfutárai mind annak jelei, hogy a pestisjárvány elleni küzdelemben a hit mellett egy új, empirikus és adminisztratív szemlélet is megszületett.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.