Szerkezetátalakítás, hatékonyságnövelés, modernizálás: ezek azok a célok, amelyeket a mindenkori kormányok a MÁV vezetése számára megjelöltek, és ezek azok a pontok, ahol az elmúlt kilenc évben keveset sikerült előrelépni. Legalábbis ezt támasztotta alá Heinczinger István meghallgatása a parlament MÁV-albizottsága előtt. Heinczinger, aki a magyar vasúttársaságot különböző posztokon 2005 októberétől 2009 novemberéig vezette, elmondta, hogy belépésekor meglepte, milyen életidegen szemlélet uralkodik a cégnél. Állítása szerint az egyik vasutas vezető azt mondta: „Ha nem zavarnának az utasok, egészen jól megvolnánk.” A vasúti vezérkar 2005-ben hármas célt tűzött ki: szervezeti és szerkezeti átalakítás, adósságkezelés és modernizáció.
A három cél érdekében tett lépésekről a korábbi vezető hosszasan beszélt az albizottság előtt. A testület korábbi rendezvényeinek szorgalmas látogatói számára azonban ismerősnek tűntek az érvek, és csalódással állapíthatták meg, hogy a megjelölt fő célok nem változtak az egymást követő menedzsmentek számára. Ez azonban nem dicséretes következetesség eredménye, ugyanis mind a 2002–2005 között irányító Mándoki László, mind az őt követő Heinczinger István szemléletet kívánt váltani, szervezetet átalakítani és adósságot ledolgozni. Csakhogy a 2010-ben irányító helyzetbe kerülő jelenlegi vezetésnek ugyanezekkel a problémákkal kellett szembenéznie: 300 milliárdos adósságállománnyal, átalakításra váró adminisztrációval és túlnyomóan korszerűtlen pályával, gördülőállománnyal. Azaz 2002 és 2011 között a lényeges kérdésekben helyben járt a magyar államvasút, miközben külföldi kézbe került a Cargo, és méregdrága bérirodában székel az igazgatóság. Manninger Jenő bizottsági elnök jelezte, hogy a fenti két témában Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos vizsgálódik, és a jövőben sor kerül albizottsági meghallgatására.
A sokat vitatott MÁV Cargo privatizációjával kapcsolatban Heinczinger István úgy vélte, hogy kivételesen szerencsés pillanatban jött létre az üzlet. Egy évvel később már tombolt a válság, ami különösen érzékenyen érintette a vasúti szállítmányozást. A közelmúltban a sokkal nagyobb és értékesebb eszközállománnyal rendelkező lengyel Cargót csak kétszer akkora áron kínálják a piacon. A volt vezérigazgató azt állította, hogy az osztrákok a 102,5 milliárd forintos árral a reális piaci érték háromszorosát fizették, és azóta további 40 milliárdot költöttek a cégre. Kifejtette, hogy 30 milliárd forintból zöldmezős beruházásban jobb, korszerűbb vasúti szállítócéget lehetett volna alapítani. Manninger Jenő, az albizottság elnöke vitatta ezt a vélekedést, mondván, nem lehet véletlen, hogy az osztrák állam fontosnak tartotta saját tulajdonban tartani a stratégiai területet, és megvette hozzá a magyar Cargót is.
origo.hu
Szijjártó Péter: Magyarország elutasítja, hogy az EU katonai tanácsadókat küldjön Ukrajnába
