Bioterrorizmus a szerszámoskamrából

Néhány egyetemi, főiskolai hallgató egy szerszámoskamrában is képes ma egy olyan biológiai fegyvert előállítani, amelyre valamikor az ötvenes évek titkos stratégiaifegyver-fejlesztési programjaiban dollármilliókat költöttek – hangoztatják egymás között a terület szakértői. Az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatalának főosztályvezetője, Faludi Gábor orvos ezredes egy tanulmányában megerősítette: az ipari mikrobiológiai termelési tudás, a biotechnológiai ipari fejlődés vagy a biológiai tudományok terjedésével egyszerűbb a biológiai fegyverek előállítása is, és sokak számára viszonylag könnyen hozzáférhetővé vált.

Körülbelül fél-egymillió forintos befektetéssel már egy nem túl kifinomult, de használható eszközt elő lehet állítani biológiai fegyver gyanánt – legalábbis Faludi Gábor, az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatal főosztályvezetőjének számításai szerint. Ennek köszönhetően a terrorista szervezetek figyelme is a CBRN (vegyi, biológiai és radionukleáris) eszközök használatára terelődött – mutat rá tanulmányában az orvos ezredes. Ebben szerepet játszott a CBRN fegyverek néhány jellemző tulajdonsága: az olcsóság, a jól rejthetőség és a jelentős elrettentő hatás is. A katonai elhárítás szaklapjában megjelent elemzés állítja: 151 terrorjellegű történésből huszonkettőt biztosan biológiai ágens – közvetítő anyag – használatával követtek el.
A bioterrorizmus megismerését a tanulmány szerint két ismert esettel lehet szemléltetni. Az egyik Japánban történt, és az Aum Sinrikjó (Legfelsőbb Igazság) fanatikusai követték el. A világvége káoszára váró, annak elérkezését bármi áron siettetni kívánó szekta 1993-ban Tokió Kameido nevű kerületében háztetőkről, légi porlasztással, kísérleti anthraxkibocsátásokat is végzett. Szerencsére a főpróbaként kibocsátott baktériumspóra-felhőben egy ártalmatlan, kórokozásra képtelen anthrax-törzs készítményét porlasztották ki, így a kísérlet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Aszahara Sókó, a szekta vezére viszont jelentős erőfeszítést tett az Ebola-vírus megszerzésére Kikwitben, Afrikában.
A másik híres példa a biolevélbombák megjelenése az Egyesült Államokban. 2001. október 4-ről 5-re virradóra meghalt egy Boca Ratonban, Floridában lakó férfi beteg, akinél klinikailag tüdőanthrax-fertőzést állapítottak meg. Ezzel az esettel kezdődött el egy sorozat, amely később az „Amerithrax” esetek elnevezést kapta. Az Amerithrax az egész világ számára korszakváltást jelentett, amelyben a biológiai fegyver (biolevélbomba minőségében) a terror eszközeként sikeresen mutatkozott be. Az első esetet még további 22 követte, közülük öten életüket vesztették. Az utolsó ismertté vált támadás 2005-ben a Pentagon ellen következett be, amikor két postázó szennyeződött el és 900 potenciálisan szennyezett személyt kellett megelőző kezelésben részesíteni – emlékeztet Faludi Gábor. Mint írja, a támadások „eredményessége” a tényleges sérültek és áldozatok számait tekintve ugyan távol esik a katonai biológiai fegyverek elvárható és számított „tömegpusztító hatásától”, a biológiai csapás hatásainak más elemei, a pánikkeltés, az egészségügyi ellátórendszer túlterhelődése és az egész világra kisugárzódó pánik „sikeresen” bekövetkezett, s a bioterrorizmus az elméleti lehetőségek világából a gyakorlatba is megérkezett.
Az orvos ezredes felhívja a figyelmet arra is, hogy a bioterror-támadások kivitelezésének eltérő eszközkészleteivel kell számolni. Köztük található a tűzoltókészülék, a locsolókocsi, a kerti permetező, az aeroszolos generátorok, valamint mezőgazdasági permetezőgépek, egészen a növényvédelmi helikopterekig és permetezőrepülőkig. Megjegyzi ugyanakkor, hogy a bioterror-támadások jellemzője a célterületek sokrétűsége is, amely a tömegellátó rendszerektől a kulturális és a hivatali élet valamennyi területét célba veheti.
A biológiai fegyver előállítására alkalmas és a bioterror-támadáshoz használt ágensek közötti eltérések ugyanakkor igen jelentősek, bár vannak egyezések is – fejti ki Faludi. Az offenzív biológiai fegyverfejlesztések és az azóta felhalmozott tudományos ismeretek alapján mintegy 44 ágenst tartanak alkalmas biológiai fegyvernek a NATO szakértői. A biológiai ágensek lehetnek sejtes vagy nem sejtes, természetes vagy módosított genetikai állományú mikrobiológiai egységek, valamint replikatív entitások (prionok), illetve mindezek mérgező anyagcseretermékei.
A bioterrorizmus viszont bármilyen ágenst használhat, ami éppen megszerezhető, tovább szaporítható, és legalább olyan mértékben kórokozó, hogy pánikkeltésre, zsarolásra alkalmas legyen. Ez a „rugalmas kritériumrendszer” a lehetséges természetes kórokozók listáját hihetetlenül kibővíti, és ekkor még nem is vettük számításba a genetikailag módosított kórokozók esetleges megjelenésének lehetőségét is – olvasható az ÁNTSZ főosztályvezetőjének tanulmányában.