Küzdelem a tolvajokkal

Macska-egér harcot folytat a rendőrség, a helyi polgárőrség és a sajónémeti mezőőr a tolvajokkal. Utóbbiak délben, szakadó esőben vagy akár éjjel is portyázásra indulhatnak, és szinte minden mozdíthatóra lecsapnak. Elsősorban élelemre, fára, fémre utaznak, de egyikük-másikuk a betöréstől sem riad vissza. Sikerük elsősorban a túloldal éberségétől függ.

2011. 06. 15. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ott, az út szélén szokott megállni a krumplitolvajokat szállító autó. Soha nem egy-két ember jön, általában öten, hatan is megjelennek a területen – mutat a burgonyaföld aljára Terjék Zoltán mezőőr. – Sokszor gyerekeket küldenek lopni, mert ők nem büntethetők, másrészt, hogy tanuljanak. Gépkocsival érkeznek, abból kiszállnak a szedők, majd az autó távozik. Később a tolvajok telefonon értesítik a sofőrt, ha megvan a zsákmány. Mi ilyenkor szoktunk lecsapni rájuk, mert rakodáskor mindenkit tetten lehet érni. A férfi húsz éve áll a sajópüspöki termelőszövetkezet szolgálatában, ennyi idő alatt már megtanulta, hogy nem lehet elég korán érkezni.
A mezőőr most a hőség, a hideg és a csapadék ellen fedezékül szolgáló ütött-kopott lakókocsija mellől fürkészi a tájat, minden apróbb zajra odafigyel. Mostanság nem is annyira a krumpliföld miatt aggódik, sokkal inkább a szomszédos hagymaültetvény ad neki feladatot. Azt ugyanis – mivel eső nem esik – folyamatosan öntözni kell, a berendezés pedig részben alumíniumból van, ami igazi kincsnek számít a fémtolvajok szemében. – Húsz év alatt nagyon sokat romlott a helyzet, annak idején csak a termést lopták el, ma már az elültetett krumplit is őrizni kell. Most van csak egy-két nyugalmas hetem, mert a földbe rakott burgonya már nem jó, az új pedig még nem fogyasztható. Abban a pillanatban viszont, hogy a krumpli virágba borul, a területet újra szemmel kell tartani, és lehetőleg éjjel-nappal – hangsúlyozza a mezőőr, aki azt azért hozzáteszi, hogy amióta tavaly nyártól a kis értékhatárra elkövetett lopásokat szigorúbban büntetik, valamennyit javult a helyzet.
A férfi, amíg jók a fényviszonyok, a kis traktorjával járja a környéket. Éjjel azonban a kutyájával járőrözik. A szokásos útvonalat csak akkor szakítja félbe, ha valahonnan zajt hall, vagy ha megáll egy autó a föld mellett. Előbbi általában a vadaknak köszönhető, de a néhány másodpercig álldogáló autó legtöbbször a bűnözők akciójának kezdetét jelenti. Ekkor jön el a mezőőr és hűséges társának az ideje.
Terjék Zoltán elmondja, hogy a kutyája – húsz év alatt már a negyedik ebbel dolgozik együtt – nagy segítségére van, mert a tolvajok nagyon félnek tőle, jobban, mint a pisztolytól. Másrészt a négylábú ügyesen terelgeti a bűnözőket is, és nem hagyja, hogy azok elhagyják a helyszínt. – Tettenérés után azonnal hívom a rendőröket, az egyenruhások Putnokról néhány perc alatt mindig meg is érkeznek. Sokszor karba tett kézzel várom a járőrt, a kutyám ugyanis akár nyolc delikvenst is képes féken tartani. Régen volt olyan „munkatársam” is, amelyik maga gyűjtötte össze a tolvajokat – emlékezik vissza a férfi. Elmondása szerint burgonyaszezonban gyakori a tettenérés, előfordul, hogy a tolvajok hetente többször is munkát adnak neki. Jellemzően délidőben, késő éjszaka vagy esőben jönnek, tévesen azt hiszik, hogy olyankor Terjék Zoltán eszik, alszik vagy behúzódik a házába. Ő azonban alig alszik. Bár már sokszor fenyegették meg életveszélyesen, nemegyszer a házához is elmentek, és ott hangoskodtak, nem adja fel a küzdelmet. Pedig a kilencvenes évek végén munka közben súlyosan meg is sérült, dulakodás során egy puskával lábon lőtték. Csaknem ötven sörétet a mai napig nem tudtak eltávolítani, ezek ma is a szörnyű napra emlékeztetik.
Miután elköszönünk Terjék Zoltántól, Kövér Renátó polgárőrrel tartunk, aki Sajónémeti belterületén járőrözik. Ő nem a földeket őrzi, hanem a község nyugalmát.
Csakhamar három gyerek mellett haladunk el, egyikük sem tűnik idősebbnek tizennégynél, de akad, amelyik csak tízéves lehet. Furcsa, hogy a késői óra ellenére az utcán sétálgatnak. – Gyanúsnak tűnnek, annál is inkább, mert a falu másik felén laknak. Ennek ellenére nem kérdezgetjük az embereket, hogy mit csinálnak, legfeljebb figyeljük őket. Három kamera is van a faluban, előfordult már, hogy bűnözők beazonosításánál az segített – közli a fiatalember.
Amikor elköszönünk egymástól, megkérdezem, hogy miután véget ért a járőrözés, mi garantálja, hogy a következő órákban valaki nem indul útnak? Rövid választ ad: semmi, ezt sohasem lehet tudni.
– Lehet, hogy éppen most töri fel valaki az egyik pincét – jelzi szomorúan.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.