Ott, az út szélén szokott megállni a krumplitolvajokat szállító autó. Soha nem egy-két ember jön, általában öten, hatan is megjelennek a területen – mutat a burgonyaföld aljára Terjék Zoltán mezőőr. – Sokszor gyerekeket küldenek lopni, mert ők nem büntethetők, másrészt, hogy tanuljanak. Gépkocsival érkeznek, abból kiszállnak a szedők, majd az autó távozik. Később a tolvajok telefonon értesítik a sofőrt, ha megvan a zsákmány. Mi ilyenkor szoktunk lecsapni rájuk, mert rakodáskor mindenkit tetten lehet érni. A férfi húsz éve áll a sajópüspöki termelőszövetkezet szolgálatában, ennyi idő alatt már megtanulta, hogy nem lehet elég korán érkezni.
A mezőőr most a hőség, a hideg és a csapadék ellen fedezékül szolgáló ütött-kopott lakókocsija mellől fürkészi a tájat, minden apróbb zajra odafigyel. Mostanság nem is annyira a krumpliföld miatt aggódik, sokkal inkább a szomszédos hagymaültetvény ad neki feladatot. Azt ugyanis – mivel eső nem esik – folyamatosan öntözni kell, a berendezés pedig részben alumíniumból van, ami igazi kincsnek számít a fémtolvajok szemében. – Húsz év alatt nagyon sokat romlott a helyzet, annak idején csak a termést lopták el, ma már az elültetett krumplit is őrizni kell. Most van csak egy-két nyugalmas hetem, mert a földbe rakott burgonya már nem jó, az új pedig még nem fogyasztható. Abban a pillanatban viszont, hogy a krumpli virágba borul, a területet újra szemmel kell tartani, és lehetőleg éjjel-nappal – hangsúlyozza a mezőőr, aki azt azért hozzáteszi, hogy amióta tavaly nyártól a kis értékhatárra elkövetett lopásokat szigorúbban büntetik, valamennyit javult a helyzet.
A férfi, amíg jók a fényviszonyok, a kis traktorjával járja a környéket. Éjjel azonban a kutyájával járőrözik. A szokásos útvonalat csak akkor szakítja félbe, ha valahonnan zajt hall, vagy ha megáll egy autó a föld mellett. Előbbi általában a vadaknak köszönhető, de a néhány másodpercig álldogáló autó legtöbbször a bűnözők akciójának kezdetét jelenti. Ekkor jön el a mezőőr és hűséges társának az ideje.
Terjék Zoltán elmondja, hogy a kutyája – húsz év alatt már a negyedik ebbel dolgozik együtt – nagy segítségére van, mert a tolvajok nagyon félnek tőle, jobban, mint a pisztolytól. Másrészt a négylábú ügyesen terelgeti a bűnözőket is, és nem hagyja, hogy azok elhagyják a helyszínt. – Tettenérés után azonnal hívom a rendőröket, az egyenruhások Putnokról néhány perc alatt mindig meg is érkeznek. Sokszor karba tett kézzel várom a járőrt, a kutyám ugyanis akár nyolc delikvenst is képes féken tartani. Régen volt olyan „munkatársam” is, amelyik maga gyűjtötte össze a tolvajokat – emlékezik vissza a férfi. Elmondása szerint burgonyaszezonban gyakori a tettenérés, előfordul, hogy a tolvajok hetente többször is munkát adnak neki. Jellemzően délidőben, késő éjszaka vagy esőben jönnek, tévesen azt hiszik, hogy olyankor Terjék Zoltán eszik, alszik vagy behúzódik a házába. Ő azonban alig alszik. Bár már sokszor fenyegették meg életveszélyesen, nemegyszer a házához is elmentek, és ott hangoskodtak, nem adja fel a küzdelmet. Pedig a kilencvenes évek végén munka közben súlyosan meg is sérült, dulakodás során egy puskával lábon lőtték. Csaknem ötven sörétet a mai napig nem tudtak eltávolítani, ezek ma is a szörnyű napra emlékeztetik.
Miután elköszönünk Terjék Zoltántól, Kövér Renátó polgárőrrel tartunk, aki Sajónémeti belterületén járőrözik. Ő nem a földeket őrzi, hanem a község nyugalmát.
Csakhamar három gyerek mellett haladunk el, egyikük sem tűnik idősebbnek tizennégynél, de akad, amelyik csak tízéves lehet. Furcsa, hogy a késői óra ellenére az utcán sétálgatnak. – Gyanúsnak tűnnek, annál is inkább, mert a falu másik felén laknak. Ennek ellenére nem kérdezgetjük az embereket, hogy mit csinálnak, legfeljebb figyeljük őket. Három kamera is van a faluban, előfordult már, hogy bűnözők beazonosításánál az segített – közli a fiatalember.
Amikor elköszönünk egymástól, megkérdezem, hogy miután véget ért a járőrözés, mi garantálja, hogy a következő órákban valaki nem indul útnak? Rövid választ ad: semmi, ezt sohasem lehet tudni.
– Lehet, hogy éppen most töri fel valaki az egyik pincét – jelzi szomorúan.
origo.hu
Menczer Tamás: Nem fognak győzni
