Elutasította az ügyészség indítványát a Fővárosi Bíróság tegnap egy olyan tanú meghallgatására, aki állítólag látta, amint Képíró Sándor 1942 januárjában, az újvidéki razzia során megütött egy fiút. A nőre az Efraim Zuroff vezette jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ hívta fel a Budapesti Nyomozó Ügyészség figyelmét, és azt javasolták a vádhatóságnak, hogy tanúként idéztessék be. Az ügyészség a kérésnek eleget tett, pedig a vádiratban nincs szó arról, hogy a volt csendőrtiszt bárkit bántalmazott volna. A bíróság részben emiatt utasította el az indítványt. Másrészt pedig azért, mert a nő gyógykezelése még négy hétig tart, s emiatt elhúzódna a tárgyalás. Varga Béla hozzátette: ez egyébként sem nyomna sokat a latban, még ha el is ítélnék a háborús bűntettel vádolt volt csendőrt. A bíró hangsúlyozta: ha valaki feljelentést akart volna tenni, már megtehette volna, hiszen Képíró már eddig is sokat szerepelt a médiában.
A tanácselnök bejelentette: megküldi a legfőbb ügyésznek véleményezésre azt az 1948-as népbírósági ítéletet, amelyben Nagy János honvéd főhadnagy Képíró ellen vallott. Ugyanis a csütörtökön meghallgatott szakértők szerint a népbíróságot törvénytelenül hozták létre, vagyis az általa hozott ítélet hatálytalan. Ha ezt a legfőbb ügyész is megállapítja, akkor felterjeszti a Legfelsőbb Bíróságnak, amely dönt a semmisségről.
Tegnap az 1944-es, Képíró és társai elleni vezérkari bírósági ítélet felolvasásával folytatódott a tárgyalás, amelynek hitelességét a szakértők ugyancsak aggályosnak minősítették. Képíró korabeli vallomása szerint a környezetében egyetlen alkalommal volt jogos fegyverhasználat, amikor egy zsidó házaspár ellenállt az igazoltatásnak, őket megölték, de emiatt nem érzi magát bűnösnek. A tárgyalás június 8-án folytatódik.
origo.hu
Szavaztak az olvasók: ez Magyar Péter legbotrányosabb kijelentése
