Páncélmentők a völgykatlanban

Nem véletlen, hogy a magyar tartományi újjáépítési csoport munkáját már csak fél évekre hosszabbítják meg, optimista hangok szerint azért, mert a kivonulás 2012-re várható. Ez azért is fontos lenne, mert az ország jelenlegi gazdasági helyzetében nem engedhető meg egy évente csaknem hétmilliárd forintot felemésztő misszió vállalása

Egymás után landoltak az utóbbi napokban a katonai szállító repülőgépek Budapesten és Kecskeméten. Némelyiken sajnos ismét súlyosan megsérült katonákat szállítottak haza Afganisztánból. Két hősi halott is érkezett, vasárnap katonai tiszteletadással fogadták Róth Orsolya és Dálnoki András posztumusz hadnagyok földi maradványait. A sors különös fintora, hogy a magyar missziós honvédek halála előtt egy nappal szintén egy óriás szállító repülőgép szállt le a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér egyes terminálján. A NATO programjával bérelt An–124-es hét magyar gyártású Rába páncélozott teherautót és két, szintén páncélvédelemmel ellátott Mercedes mentőt szállított Afganisztánba a magyar kontingensnek. Külön cikk témája lehetne, hogy a Rába miért nem ezerszámra ontja gyárcsarnokából a magyar katonai járműveket, hogy ne kelljen azokat a német vagy az amerikai hadseregtől bérelnünk vagy megvásárolnunk a misszióinknak. Vajon miért nincs pénz a magyar fejlesztésekre, és kinek a részvényei tollasodtak meg a tőzsdén a szocialista Juhász Ferenc honvédelmi minisztersége idején, amikor aláírták a magyar társasággal a több ezer katonai jármű gyártásáról szóló szerződést? Az is kérdéses, hogyan írhattunk alá megállapodást az említett időszakban használhatatlan katonai rádiók beszállítására, és miért kellett az afganisztáni katonáinknak sokáig a műveleteik helyszínén izraeli alkatrészeket vásárolniuk a gépkarabélyaikhoz, hogy azokat ragasztószalaggal erősítsék a fegyverekre.
Most azonban inkább az lehet érdekes, hogy miért van szükség újabb páncélozott járművekre az afgán háborúban. Ma már egyértelmű, hogy Afganisztánban sajnos nem békefenntartás folyik. Míg évekkel ezelőtt egy-két fegyveres őr kíséretében a magyarok táborának helyet adó Puli-Humri piacán is szabadon sétálhatott egy, a helyiek által megszállónak tekintett szövetség minisztere, sőt Horváth Ágnes volt egészségügyi tárcavezető rózsaszín retiküllel a kezében avathatott a térségben klinikát, addig jelenleg a magyarok afganisztáni szolgálatának helyszínein a katonák is csak páncélozott járművekkel hagyhatják el a védett bázisokat. Ilyenkor a konvojnak nagy sebességgel kell haladnia, hogy nehezebb legyen eltalálni a járműveket egy vállról indítható rakétával, ami nem is egyszer a mieinkkel is megtörtént. A katonáink balesetének egyik oka éppen ez a száguldás volt, az egyik páncélozott jármű sofőre nem tudott mit kezdeni egy elé hajtó teherautóval, és előzés közben felborult.
A biztonsági helyzet romlásával az új kormánynak is hamar és többszörösen szembesülnie kellett. A katonahalálok ráadásul olyanok, mint egy-egy kivédhetetlen ostorcsapás, hiszen Hende Csaba honvédelmi miniszter már az első afganisztáni útján súlyos hiányosságokra talált a missziónk felszerelésében, védelmi képességeiben, és utasítást adott a helyzet azonnali orvoslására. A kormányváltást követő támadást viszont, amelyben szintén két katonánk vesztette életét, azért nem lehetett kivédeni, mert rövid volt az idő arra, hogy változtassanak a missziónk állapotán.
Miközben az előző választási ciklusokban a Honvédelmi Minisztérium főosztályain intézményesített formában folyt a korrupció, nem sokat költöttek afganisztáni katonáink biztonságára, pontosabban mindig csak akkor léptek, amikor már nagy volt a baj. Eközben a tálibok egyre nagyobb erőkkel építettek hídfőállást a legnagyobb afganisztáni magyar alakulat, az észak-afganisztáni Baglán tartományban működő tartományi újjáépítési csoport közelében. Gyakorlatilag egyetlen hegylánc választotta el fegyvereseinket a Camp Pannoniának elnevezett táborunktól. Már az sem volt túl megfontolt lépés, hogy a Medgyessy-kormány idején egy völgykatlanban vállaltuk el egy katonai tábor átvételét a holland hadseregtől. Az ilyen bázist ugyanis bárki megtámadhatja rakétával a környező hegyoldalakról, miközben kecskepásztornak álcázva magát madártávlatból elemezheti katonáink mozgását egy-egy járőrözés vagy egyéb akció előtt. A helyzet tovább romlott, amikor Észak-Afganisztánban is koncentrálni kezdték erőiket a tálibok. Nem véletlen tehát, hogy az utóbbi évben a magyar kormány többet tett a misszió megerősítéséért, mint elődei nyolc év alatt. A magyar bázist bunkerekkel erősítették meg, folytatták a nagyobb védettséget, korszerű technikát képviselő páncélozott járművek beszerzését, most már több mint ötven eszközzel bővítve a gépparkot. A honvédelmi miniszter személyesen adta át azokat a golyóálló kevlársisakokat, amelyekkel súlyosabb támadások is élve megúszhatók. Ezenkívül páncélvédett lakókonténerek és Toyota terepjárók is segítik a magyarok tevékenységét.
Felkészültünk arra, ha elindul egy esetleges tálib invázió. Ezt ugyanis májusra ígérték a drogbárók pénzén jól felszerelt, szervezett szabadcsapatokat működtető ellenállók. Jelenleg viszont nem úgy néz ki, hogy bárki is összehangolt támadásra készülne a NATO csapatai ellen. Nyugalom van a magyar misszió műveleti területein is. Vannak, akik szerint ez az Oszama bin Laden meggyilkolása után kialakult zavarodottságnak köszönhető, vannak, akik úgy vélik, csupán vihar előtti csend honol Afganisztánban.
Az viszont bizonyos, hogy a szinte prófétaként, szellemi vezetőként kezelt Bin Laden halálának híre sokakat elbizonytalanított a tálibok közt. Egyrészt nincs más, olyan karizmatikus erejű személy, aki a helyére léphetne, másrészt Oszama bin Laden valóban kiváló vezetőnek bizonyult, Nyugat-Európában szerzett pénzügyi képzettségéről legendák keringtek, személye összefogta a világban sok helyütt tevékenykedő fegyveres sejteket, és az önkéntes halált vállalók családját eltartotta.
Ez azért sem elhanyagolható, mert Afganisztánban óriási a szegénység és a nélkülözés. Egy férfi napi átlagkeresete alig több egy dollárnál, miközben legalább öt gyermeket kénytelen eltartani. A térséget sújtó betegségek és háborús viszonyok miatt ugyanis így maradhat meg egy-két fiú a családban, aki dolgoztatható. Bin Laden ezért nemcsak félistenné vált a hívei szemében, hanem egyfajta Rózsa Sándorként vagy Robin Hoodként is tisztelték, aki nekik adja azt, amit elvesz a gazdag megszállóktól. Halála után viszont nem tudni, mi lesz az otthon lévőkkel, ha a család fenntartója háborúzik.
A nagy tálib roham persze nem csak emiatt késhet. Ebben az is szerepet játszhat, hogy a NATO összefogott fegyveres akciói valóban azt az érzést keltették, mintha a szövetségesek végleg le kívánnák zárni ezt a háborút. Ezt pedig reményeink szerint úgy teszik majd, hogy szépen lassan, tartományonként átadják a területeket az afgán hadsereg erőinek. Egy idő után ugyanis ez azt jelentheti, hogy a magyar kontingens nagy része is hazavonul. Nem véletlen, hogy a magyar tartományi újjáépítési csoport munkáját már csak fél évekre hosszabbítják meg, optimista hangok szerint azért, mert a kivonulás 2012-re várható. Ez azért is fontos lenne, mert az ország jelenlegi gazdasági helyzetében nem engedhető meg egy évente csaknem hétmilliárd forintot felemésztő misszió vállalása.
A kormány az előző korszak pazarló gazdálkodása miatt a honvédelmi tárca költségvetéséből 26 milliárd forintot zárolt. Ha ehhez hozzáadjuk az afganisztáni szerepvállalásunk és a Gripen vadászgépeink költségeit, kiderül, hogy az idén szinte egy fillér sem marad haditechnikai fejlesztésre. Arról nem is beszélve, hogy egy háborúban bármikor munkába állhatnak újra a mentőhelikopterek vagy akár a most kiszállított páncélozott mentőautók.