Papírtekercs Kft.? Várjon már! Az a tiszavárkonyi téesznyomda. Menjen tovább erre Tószegen keresztül, és a következő falutáblánál mindjárt jobbra. Ott találja az állatorvos urat – mondja az erősen középkorú kerékpáros férfiú Szolnok határában. Kegyetlenül tűz a nap, már húzom is fel a kocsi ablakát, hogy a légkondicionált hűvös ki ne szökjön azonnal. Emberünk ismét nyeregben van, banánzöld láthatósági mellénye alatt átizzadta az ingét, de már teker, és közben energikusan mutogat: előre, mindig csak előre.
Tiszavárkony húsz kilométerrel Szolnok alatt a Tisza jobb partján terül el, 1500 lelket számláló község. Legnagyobb adófizetője és munkaadója a 20 munkást foglalkoztató Papírtekercs Kft., amely az egykori tószegi termelőszövetkezet majorságában épített nyomdaüzemet. A téesz-melléküzemágból vásárolta ki a helyi állatorvos a rendszerváltozás után. A Papírtekercs Kft. 1997 óta szállítja a MÁV menetjegykiadó gépei részére a jegyalaptekercset.
A kéregjegytől a tűmátrixnyomtatóig
Kemény kartonlapka, fekete festékpárna, fanyelű állomás- és dátumstempli a jegypénztár ablaka mögött. A tányérsapkás jegyvizsgálónál pedig, aki homlokráncolva igyekszik egybevetni a jegyre nyomtatott és pecsételt információkat, nikkelezett lyukasztó, amelynek csőrszerű vége dugókulcsként nyitja a vasúti szerelvényen a bezárt ajtókat. A XX. század második felében az utazóközönség ezt a jegykiadási és ellenőrzési rendet ismerte és szokta meg. A rendszerváltozással azonban sok minden megváltozott a mindörökké változatlannak tűnő államvasútnál is. A kéregjegyet – így hívják vasutasnyelven a háromszor öt és fél centis kartonlapkát – fel kellett váltani olyan jeggyel, amely alkalmas az adótartalom nyilvántartására, valamint az utólagos elszámolásra. Ráadásul annak a szolgáltatónak, amelynek annyiféle kedvezményes jegy- és bérlettípust kell készleten tartania és kiszolgáltatnia, mint a MÁV-nak, kézenfekvőnek tűnt az olyan berendezés alkalmazása, amely helyben állítja elő – és memóriájában rögzíti is – a kiadott jegy adatait. A kilencvenes évek közepére a kiskereskedelemben már széles körben használták az úgynevezett APEH-engedélyes pénztárgépet, amely bizonylatot nyomtatott, és fekete dobozában meg is őrizte a szükséges számokat. A vasúttársaság is efféle berendezésekkel látta el nagyobb jegypénztárait, de ekkor újabb problémák adódtak. A bolti blokkot senki nem kívánta hamisítani, a több tízezer forintos vonatjegyet, bérletet azonban egyre többen. A MÁV-ot a rendőrség és a felettes hatóságok arra igyekezték rászorítani, hogy oldja meg a vasúti jegyek, bérletek hamisítás elleni védelmét. Ekkor került a képbe a Papírtekercs Kft. Csizmás István azzal hívta föl magára a figyelmet, hogy egy általa kidolgozott technológia révén képes volt olyan menetjegyet előállítani, amelyet a nyomtatás során egyedivé tettek. Vagyis a menetjegyet hordozó papírszelvényt sorszámmal látták el, így minden darab sorsa pontosan nyomon követhetővé vált. Az új, sorszámozott papír bevezetése után, ha történt is hamisítás – mert a csalók azért továbbra is működtek –, könnyen kideríthetővé vált, honnan vették az alapanyagot, és így a rendőrség megtalálta a tetteseket.
Kizárták őket a nekik kiírt
pályázatról
A kilencvenes évek közepére tehát az a helyzet állt elő, hogy a magyar államvasútnak rendkívüli módon szüksége volt a sorszámozott jegypapírra, a tiszavárkonyi nyomda pedig rendelkezett a szükséges technológiával. Ha ehhez hozzátesszük, hogy ezzel nemcsak Magyarországon, de egész Európában is egyedül álltak, azt gondolhatnánk, hogy semmi nem akadályozhatta meg a MÁV és a Papírtekercs Kft. közti üzletet. A valóságban azonban nem volt ilyen sima az ügy. Csizmás Istvánékat felkérték, adják be az általuk javasolt jegypapír műszaki-technológiai leírását, majd erre a termékre pályázatot írtak ki. Ekkor azonban olyan időbeli feltételeket szabott a MÁV, hogy a tiszavárkonyiak nem tudták produkálni a szükséges okmányokat. Ezután kizárták őket az általuk kifejlesztett jegyek beszerzésére kiírt pályázatról, amely így eredménytelenül zárult. A MÁV pedig megszerezte a sorszámozott jegypapír műszaki dokumentációját. Hogy miért, az máig nem derült ki, de Csizmás Istvánt a fejlemények arra késztették, hogy az általa kidolgozott nyomdai technológiát mintaoltalmi eljárással levédje. A MÁV pedig hamarosan felismerte, hogy ha sorszámozott jegypapírt akar, csak a technológia birtokosához, a Papírtekercshez kell fordulnia. Az új eljárásba már csak a tiszavárkonyiakat hívták meg, ezt azonban megtámadta a Közbeszerzési Döntőbizottság. A peres ügy a Legfelsőbb Bíróságon zárult, amely elismerte, hogy ha egy állami megrendelő olyan szolgáltatótól vásárol, amelynek termékét mintaoltalom védi, nem szükséges nyílt eljárást folytatni. Mindezek eredményeként létrejött a szerződés a MÁV és a Papírtekercs Kft. között, amelynek keretében a cég 1997-től 2005-ig szállított számozott jegypapírt, amiért évente 60-80 millió forintot számlázott.
Minden mozog!
– Jöjjenek velem, megmutatom az üzemet – mondja Csizmás István –, de vigyázzanak, mert itt minden mozog!
A jegygyártás tulajdonképpen két, a cég által kifejlesztett – szabadalommal és mintaoltalommal védett – gépsorból áll, amely az 500-600 négyzetméter alapterületű üzem nagy részét elfoglalja. Az elsőn az alapanyagra, vagyis a jó fél méter széles és csaknem méteres átmérőjű, biztonsági elemekkel ellátott papírhengerre négy sorban egymás mellé rányomtatja egy printer a jegyszelvények sorszámát. A gép másik végén pedig ismét feltekerik a papírhengert. – Ha lehet, itt csak óvatosan fotózzanak – kéri Csizmás István –, mert ennek a gépnek a működése rejti magában a szellemi termékünket. A lényeg dióhéjban az, hogy a széles papírhengerből csak úgy lehet a jegykiadó gépekben használatos kis gurigákat vágni, ha a hengert feszesen tekercselték fel. Annak a nyomdai műveletnek a során azonban, amikor rányomtatjuk a sorszámot a biztonsági elemek mellé, lazává válik a tekercs. A mi megoldásunk eredményeként azonban a nagy papírtekercs ugyanolyan feszesen kerül ki a gépből, ahogy odakerült. A terem másik végében vágják keskeny gurigákra a nagy hengert. A kezelőmunkás befűzi a papír végét az adagolóba, majd megindul a berendezés. Csak anynyit látunk, hogy a nagy tekercsről átpörög a papír egy másik tengelyre. Közben kések szalagokká szelik, de ebből semmi nem látszik addig, amíg le nem áll a gép, és az áttekercselt hengerből ki nem húzzák a tengelyt. Akkor négy kis gurigává esik szét, ezeknek leragasztják a végét, és a csomagolóasszonyok kezei közé kerülnek. – Nagyjából húsz ember dolgozik itt leginkább egy, de ha a helyzet megkívánja, két műszakban – mondja Csizmás István. – Akiket itt lát, helybeliek, valamikor a téeszben és a szolnoki papírgyárban dolgoztak. Ha lehúznánk a rolót, többségük nem könnyen találna munkát.
Hőre sápadó vonatjegyek
A nehezen hamisítható, sorszámozott vonatjegyeket nyomtató pénztárgépek beváltak a vasúti pénztárakban, de csak ott, ahová eljutottak. A MÁV mintegy 700 állomása közül nagyjából 500 kis forgalmúra nem jutott jegykiadó gép, ott továbbra is a hagyományos típusokat – a kéregjegyet, reformjegyet, a bárcajegyet – forgalmazzák. A nagy forgalmú állomásokon, pályaudvarokon azonban az ezredforduló utáni években ismét érett a technológiai váltás. A nyomdatechnika újabb vívmánya a hőpapír volt, amely nem igényel festéket, festékpatront, azaz olcsóbban, kevesebb karbantartással üzemeltethető. A hőpapírnak azonban van egy rossz tulajdonsága is: az emberi test melegére, a műanyag táskák, irattárcák, pénztárcák kipárolgásának hatására kifakul, esetleg teljesen elveszti a ráírt adatokat. Ami nem nagy probléma a banki ügyfélhívó sorszámoknál, komoly bajt okozhat a vasúti jegynél, hiszen az utas nem tudja igazolni a jogosultságát a jegyvizsgáló előtt. Ráadásul a vonatjegyet, ha bekerül egy cég könyvelésébe, mint bizonylatot akár nyolc évig meg kell őrizni.
– Mint a vasúti jegyekhez papírt szállító cég vezetője, természetesen folyamatosan figyelemmel kísértem a technológia változásait, és kollégáimmal mérlegeltük a hőpapíros technológiában rejlő lehetőségeket – mondta Csizmás István. – Nekem nem sok bizalmam volt hozzá, de a fiam, az akkor még főiskolás Artúr nekiült, és kidolgozta a hőpapírra nyomtatható vasúti menetjegy technológiáját. Volt is némi vitánk, mert Artúr – okulva a korábbi pályázatunk körüli huzavonából – azonnal le akarta védeni mintaoltalommal az eljárást. Miután nekem továbbra sem tetszett a technológia, nem támogattam ebben, így a fiam egyedül intézte. Hamarosan kiderült, hogy nagyon okosan és előrelátóan cselekedett – mondta Csizmás István.
A MÁV ugyanis 2004-ben nyílt pályázatot írt ki hőpapíralapú jegyek alapanyagának beszerzésére. A pályázatra tíz cégből végül ketten jelentkeztek, de csak a Papírtekercs Kft. rendelkezett olyan technológiával, amely biztosítja, hogy a papír tartósan megőrizze a rányomtatott adatokat. A MÁV ezután hirdetmény nélküli eljárásban kötött szerződést a tiszavárkonyi céggel, és ezt – a Legfelsőbb Bíróság döntése után – már a Közbeszerzési Döntőbizottság sem kérdőjelezte meg. Ezek után már – 2005-től – a MÁV hirdetmény nélküli eljárásban kötött szerződést a tiszavárkonyi céggel. A legújabb szerződést 2009-ben már a MÁV-Starttal kötötték, és ez azóta is él 2012 végi lejáratáig. A cég évente 36–50 millió jegyszelvényt szállít, és ezért 300-400 millió forint díjazást kap. Hat év alatt, 2005 nyarától mostanáig 2,3 milliárd forintot számláztak a MÁV-nak, majd a MÁV-Startnak. Eközben folyamatosan fejlesztették a biztonsági elemeket, aminek köszönhetően ma már komolyabb hamisítás elleni arzenált tartalmaz a jegypapír, mint a húszezres bankjegy. Ez el is várható, hiszen egy távolsági bérlet ára akár százezer forintos nagyságrendű összeg is lehet, vagyis nagy a kísértés, hogy megkíséreljék a reprodukálást. Ennek ellenére nem volt példa sikeres hamisításra, amióta a hőpapíros menetjegyeket forgalmazza a vasúttársaság, bár ez követelmény is egy olyan menetjeggyel szemben, amelyet több alkalommal kiállítottak a világ egyik legrangosabb nyomdaipari kiállításán, a brüsszeli Label Expón.
A gyanú árnyéka
A korrupciógyanús ügyek közé sorolta a Papírtekercs Kft. és a MÁV között létrejött szerződéseket a MÁV 2002–2010 közötti tevékenységét vizsgáló parlamenti bizottság. A testület által közzétett jelentésben a jegyalaptekercs beszállításával kapcsolatban azt a kérdést vetik fel: „Hogyan találta ki a Papírtekercs Kft. pont akkor, mit kell mintaoltalom alá helyezni? Hibázhatott-e ebben a kérdésben MÁV-os alkalmazott, vagy mindez csak a szerencse műve?” A bizottság emellett azt javasolta, hogy a MÁV vizsgálja felül, és szükség esetén kezdeményezze azon szerződések módosítását, megszüntetését, amelyek a MÁV-ra nézve hátrányosak. Ezen szerződések között említi a jelentés a Papírtekercs Kft.-t, és javasolja a vasúttársaságnak, hogy „végezze el a felelősség, adott esetben a büntetőjogi felelősség megállapítását”.
A jelentés megjelenésével párhuzamosan a Magyar Hírlapban több cikk foglalkozott a Papírtekercs Kft. és a MÁV szerződésével. A napilap állításai között szerepelt, hogy a cég által használt jegyalaptekercs nem más, mint „egy szabványos, a világpiacon jól ismert hőpapír, amelyet – ha a kft. nem rendelkezne a szabadalmi oltalommal – minden bizonnyal számos cég képes lenne beszállítani a MÁV-nak, a versennyel évi sok millió forintot takarítva meg az utasoknak és az adófizetőknek. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, mint hogy információink szerint a Papírtekercs Kft. is importálja az alapanyagot.”
Időközben, május 24-én a Magyar Hírlap már a sajtó-helyreigazítást is közzétette, hisz belátta egyes állításai tarthatatlanságát. A sajtó-helyreigazítás azonban a jelentés tartalmát nem változtathatta meg.
Csizmás István lapunk kérdésére azt mondta, épp a szabadalmi oltalom bizonyítja, hogy sem a magyar, sem az európai piacon nem volt fellelhető az a know-how, amelyet a Papírtekercs Kft. használ a gyártás során. Ha a MÁV-nak lettek volna a felmerülő problémák – a jegyek egyedi számozása, a hamisítás elleni védelem, a hőpapír tartóssága – megoldására kész válaszokkal, bizonyára nem írt volna közbeszerzési eljárást a megvásárlásukra. A MÁV viszonylag gyakran cserélődő vezetői minden alkalommal alaposan megvizsgálták, nem szerezhető-e be külföldi szállítótól a szükséges megoldás, és csak a negatív eredményt követően kötöttek – jobb híján – szerződést a tiszavárkonyi céggel. Csizmás István szerint érdemes lenne feltenni azt a kérdést, hogy nem épp az olyan magyar tulajdonú, helyben adózó, nagy hozzáadott értéket létrehozó kisvállalkozásokat kellene előnyben részesíteni a közbeszerzési pályázatokon, mint amilyen a Papírtekercs Kft. Mint mondta, amolyan „baráti tűzben” érzik magukat. Azt tapasztalták, hogy a 2004-ben hosszú évek kutatás-fejlesztési munkája gyümölcseként megszerzett ipari használati minta kiverte a biztosítékot a Gyurcsány-érában. Az ipari használati minta volt ugyanis a leghatékonyabb védelem a korrupció ellen, hiszen a mintaoltalom jogosultjaként védettek voltak bármiféle esetleges „elvárással” szemben. Bizony, a verseny hiányának komoly hozadéka is lehet, hisz a verseny, mint a liberális gazdaságpolitika fétise, a korrupció melegágya is lehet. Bíztak benne, hogy a 2002 után kezdődött vesszőfutásuk véget ér. Ezért állnak értetlenül a jelentés előtt, amely érdemi megkeresésük, meghallgatásuk nélkül született. A szerződéseik jogszerűsége a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának döntése alapján megkérdőjelezhetetlen, így még az előző kormány idején sem tudták a tiszavárkonyi kis magyar céget kiebrudalni a MÁV-tól. Tudták ugyanis a vasúttársaságnál, hogy súlyos bűncselekményt követ el az, aki a használati mintaoltalom ellenére, a használati minta jogosultjának engedélye nélkül próbálkozna ilyen terméket létrehozni.
Csizmás doktor csalódott, mégis bizakodik. A 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemkereszt ezüst fokozatával kitüntetett állatorvos megtörhetetlenül optimista. Ahogy mondja, ha a csak mérsékelten erkölcsösnek számító Gyurcsány-érában sem tudták elvenni tőlük a szerződésüket, akkor most sincs félnivalójuk. Az utazóközönség talán nem is sejti, hogy mikor a vasúti pénztárnál jegyet vesz, húsz várkonyi magyar család asztalára teszi le a kenyeret. Biztos benne, ha az utasok megtudják, hogy egy kis Tisza-parti faluban gyártják a jegyeket, egyiküket sem a mintaoltalom fogja érdekelni. A mintaoltalom ugyanis nem az utasoknak fáj, hanem valaki másnak.
origo.hu
Manfred Weber parancsára ültek Magyar Péter képviselői ukrán zászlós pólóban az Európai Parlamentben
