Hortobágyon már a XIX század végétől megjelentek az úgynevezett invazív fafajok. Ezek tájidegenek a térségben, viszont szeretik az ártereket, vizes, mocsaras területeket, és kiszorítják természetes élőhelyükről az őshonos fajokat. Ezeket jelentős területeken kivágják, az irtáson feketebivalyokat legeltetnek, majd őshonos fákat telepítenek a helyükre – közölte Szilágyi Gábor, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóságának vezetője.
A kis vizes élőhelyek védelme érdekében olyan vízelfolyást akadályozó rendszereket építenek ki, amelyek képesek a hólé, illetve a tavaszi csapadék hosszabb távú megtartására. Ezzel megakadályozzák 14 vizes élőhely kiszáradását.
A madarak életét veszélyeztetető villamos légvezetékek egy jelentős részét már földkábellel váltották ki a Hortobágyon: 2005-re 75 kilométeren került földbe a vezeték. Idén 21 kilométer, 2012-ben pedig 25 kilométer kiváltását tervezik. Ezzel különösen a nagyobb halastavak környékén élő ritka fajokból álló madárpopulációkat védik. A vezetékkiváltás azonban nagyon drága, ezért mintegy 630 kilométernyi légvezetéket szigetelőpapuccsal látnak el, 75 kilométer vezetékre pedig úgynevezett firefly jelzőrendszert helyeznek el. Ez a több mint 250 objektum mesterséges fény- és hangjelzéssel tartja távol a madarakat a veszélyes kábelektől.
A most induló programcsomag legköltségesebb része a Hortobágy folyó ökológiai célú vízutánpótlásának megoldása, amire egymilliárd forintot pályázott a Hortobágyi Nemzeti Park. Ehhez a Tisza vizét kívánják felhasználni, illetve természetes mederdepóniáinak felszámolásával, a fenékküszöbök és vízvisszatartó rendszerek építésével kívánják a Hortobágy vízszintjét emelni. E munka eredményeként életre kelhet az évtizedekkel ezelőtt eltűnt erek, mocsarak, szikes rétek, illetve az úgynevezett fokok hálózata. Utóbbiak tiszta vize különösen fontos a Hortobágyon őshonos hal-és kétéltűfajok újramegtelepedéséhez, -elszaporodásához.
origo.hu
Pressman, go home! (David Pressman nagykövet eltakarodásának fölöttébb szükséges voltáról)
