Bot a küllők között

Az elszámoltatási kormánybiztos szerint ha a kémügy tartalmaz olyan információkat, amelyek nem képeznek államtitkot, azokat nyilvánosságra kellett volna hozni. Lapunknak adott interjújában Budai Gyula beszélt a büntetőeljárások gyorsítását célzó új jogszabályokról, de kitért arra is, hogy egyes rendőrségeken, ügyészségeken vannak olyanok, akik „botot dugnak a küllők közé”. A kormánybiztos megemlítette, hogy amióta bekerült az alaptörvénybe a bírák alacsonyabb nyugdíjkorhatára, egyre több furcsa bírósági határozat született. A politikus jelezte: megérti azok türelmetlenségét, akik gyors eredményeket várnak az elszámoltatástól, azonban azt is hangsúlyozta, a vizsgálatoknak kizárólag a jogállamiság keretei teremthetnek megfelelő hátteret.

2011. 07. 25. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Óriási várakozás övezi az elszámoltatást, és talán éppen ezért számos kritika is elhangzik. Sokak szerint bár hetente hallani újabb és újabb ügyekről, feljelentésekről, arról viszont semmi hír, hogy ezek miatt bárki rács mögé került volna. Jogosnak érzi e felvetéseket?
– Nem tartom jogosnak az ilyen kritikákat. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy Magyarország jogállam, és jogerős bírósági ítélet hiányában az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Nyomozás, vádemelés, bírósági tárgyalás – ez a sorrend. Nagyon sok, az előző, balliberális kormányokhoz köthető ügyben folyik nyomozás. Elszámoltatási kormánybiztossá való tavaly novemberi kinevezésem óta 41 feljelentést tettem, ötven kiemelt ügyet vizsgáltam-vizsgálok, de a kisebb vagy közepes ügyek száma is megközelíti a hetvenet.
– Mi a véleménye az olyan megjegyzésekről, amelyek tevékenységét a szocialisták korábbi elszámoltatójának, Keller Lászlónak a „munkásságával” hasonlítják össze?
– Keller adott személyeket megcélozva próbált politikai felelősöket megnevezni, az én szakértői csapatom viszont konkrét ügyeket vizsgál. Elsősorban közpénzek és uniós források felhasználását, cégek értékesítését, illetve magántársaságok hiteleihez nyújtott állami garanciavállalásokat veszünk górcső alá. Tehát minden olyan politikai vagy büntetőjogi felelősséget fölvető ügyet, amely az előző nyolc év kormányzataihoz köthető. Olyan jogsértések történtek, amelyek miatt nekünk – megbízatásunknak megfelelően – le kell folyatnunk a vizsgálatokat.
– Ugyanakkor a tapasztalatok szerint miután az ügyek átkerülnek a rendőrségre, lelassulnak az eljárások. A kétharmados parlamenti többséggel bíró Fidesz–KDNP szövetség nem tehetne valamit az ügymenet gyorsításáért?
– Éppen ezt segítik elő a múlt héten elfogadott, a büntető törvénykönyvet és a büntetőeljárási jogszabályt érintő módosítások, amelyek tágítják a nyomozó hatóságok hatáskörét, és gyorsabb eljárásokat eredményeznek. Jó döntésnek tartom, hogy az ügyészség azon a bíróságon emelhet vádat, ahol szeretne, hiszen vannak leterhelt bíróságok, s vannak jól teljesítő, ám kevésbé igénybe vett ítélőtestületek. A gyorsítócsomag már azokra az ügyekre is vonatkozik, amelyek nyomozása folyamatban van. Ez egyébként az elszámoltatás azon része, amelybe én már nem szólhatok bele, még kérést sem fogalmazhatok meg a bíróságnak vagy az ügyészségnek.
– Feladatunk addig tart, amíg lefolytatjuk a vizsgálatot, elkészítjük a vizsgálati jelentést, s levonjuk a megfelelő jogi konzekvenciát. Ahhoz képest, hogy mindössze heten vagyunk, úgy érzem, tervszerűen és jó ütemben dolgozunk. Csak a múlt héten két ügyet zártunk le. Az egyik a bábolnai IKR Zrt. ügye, amelyben az állam készfizető garanciát vállalt ötmilliárd forintos hitelöszszegre; emiatt a napokban hűtlen kezelés gyanújával fordultunk az ügyészséghez. A másik a péti Nitrogénművek ügye. Ezzel kapcsolatban kiderült, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) már két hónapja vizsgálódik, ezért az általunk feltárt anomáliákat tartalmazó dokumentumokat átadtuk nekik. Mivel a KNYF nyomoz, ezért feltételezhető, hogy mentelmi joggal rendelkező személy is érintett az ügyben. Csak emlékeztetőül jegyzem meg: a jelenleg is a szocialista frakcióban ülő volt pénzügyminiszter, Veres János terjesztette az előző kormányok elé mindkét cég állami hitelgaranciájának ügyét.
– Alig hallani mostanában a bábolnai földügyekről. Jól érzékeljük, hogy az ottani megyei ügyészség nem feltétlenül együttműködő a bűncselekménygyanús esetek földerítésében?
– Az egyik bábolnai ügy, amelyben én is feljelentő voltam, már bírósági szakban van. A vád szerint Tátrai Miklósnak, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. volt vezérigazgatójának az utasítására 360 millió forintot utalt át a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. akkori vezetője a Bábolna Zrt. felszámolójának. A közelmúltban – egy újabb bejelentésünk alapján – az említett felszámolás miatt csődbűntett gyanújával rendeltek el nyomozást. Vagyis sok szálon fut a történet. Ugyanakkor tény, hogy a tatabányai ügyészség több esetben megszüntette a nyomozást. Nem kétséges, hogy az egyes ügyekben a hatályos jogszabályok alapján kell eljárni, ám az is tény, hogy a jogszabályokat gyakran sokféleképpen lehet értelmezni.
– Például a földügyekben nem érzi úgy, hogy az önével teljesen ellentétes logika szerint értelmezték a jogszabályokat?
– Nem szeretném kritizálni az ügyészség munkáját, de a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészségnek a bábolnai ügyekben tanúsított hozzáállása legalábbis érdekes. Megjegyzem, az előző rendszer nem múlt el nyomtalanul az igazságszolgáltatás ezen területén sem. Magam 1988-ban fiatal ügyészségi fogalmazóként személyesen is megtapasztaltam a vádhatósági munka árnyas és napos oldalát. Minden héten rá akartak venni, hogy lépjek be a pártba. Azok az emberek, akik akkor is ott voltak, ma is a szervezetben ténykednek. Láttam, miként alakulnak át demokratikusan gondolkodó emberekké a korábban párttagkönyvvel dolgozó ügyészek.
– Az biztos, hogy egyes megyékben nehezebb eredményeket felmutatni. Vagyis ülnek olyan emberek a rendőrségeken, ügyészségeken, akik próbálnak botot dugni a küllők közé.
– Ahol viszont megtörtént a generációváltás, ott sokkal gyorsabbak, kiszámíthatóbbak az eljárások. Előfordul az is, hogy bizonyos ügyészségek nem kívánják magukra vállalni a vizsgálattal összefüggő felelősséget. Például a mezőhegyesi ménesbirtok ügyében folyó nyomozásban a Békés megyei ügyészek kihallgatták a kollégámat, majd azonnal átpasszolták az ügyet a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak, mondván, nincs hatáskörük, mert a privatizációs szerződést Budapesten írták alá.
– Talán ezeket az eseteket is meg kellene osztani a nyilvánossággal, s így sokak előtt világossá válna, milyen folyamatok zajlanak a háttérben, mert közben a választópolgárok türelmetlenül várják, mikor kattan végre bilincs azok kezén, akik hazatalicskázták a közvagyont az elmúlt években.
– Tény, hogy néha keményen meg kell küzdenünk a rendszerrel azért, hogy megértessünk és egyértelművé tegyünk egy-egy ügyet. Ezeket a küzdelmeket a külvilág nem láthatja, így megértem, hogy néha kritizálják a munkámat. Türelmesnek kell lennünk, hiszen a Hunvald- és a Hagyó-ügy vagy a többi eset, ahol előzetesbe kerültek közszereplők, mégis azt mutatják, hogy komolyan vesszük az elszámoltatást, és vannak ügyészek, rendőrök, akik bátran alkalmazzák a hatályos jogszabályokat. Itt említhetem például Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök mentelmi jogának felfüggesztési kérelmét is. Gyurcsány büntetőjogi felelőssége abban a pillanatban létrejött, amikor 2008 májusában találkozott a Sukoróra kaszinót álmodó befektetőkkel a Parlamentben. Még azelőtt kiemelt beruházássá nyilvánították a tervet, mielőtt aláírták volna a koncessziós szerződést, és ez nyilvánvalóan törvénysértő. Az megint csak önmagáért beszél, hogy a moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltség értékesítése miatt gyakorlatilag a teljes szocialista kormányt kihallgatták, igaz, egyelőre csak tanúként.
– Az alapkérdésre visszatérve: mi konkrét ügyek mentén próbálunk jogi, majd ezt követően politikai felelősséget megállapítani, de a nyomozások menetébe nincs beleszólásunk, ahogy a bíróságok munkájának értékelése sem a mi hatáskörünk.
– Értjük, de a Fidesz már egy éve kormányon van, és az emberek alig látják az elszámoltatás eredményét.
– Az elégedetleneknek azt üzenem: meg kell várni az őszt. Addigra – remélem – a mostaninál látványosabb eredményeket tud majd fölmutatni a hazai igazságszolgáltatás. Az bizonyos, a kormánybiztosság folytatja a megkezdett munkát, rajtunk nem múlik a felelősök megnevezése.
– Mennyire bízhatunk az igazságszolgáltatás, különösen a bíróságok pártatlanságában? Épp a napokban írtuk meg, hogy a kémügyben Szilvásy György és Laborc Sándor szabadlábra helyezéséről döntő bíró, Varga Béla néhány esztendeje a Bácskai-per tárgyalásait milyen elfogultan vezette.
– Varga Bélát személyesen ismerem. Szakmailag nem tudok róla rosszat mondani, a politikai meggyőződését pedig soha nem firtattam. Az már más kérdés, hogy – mint kiderült – a maffiaellenes központ egykori főigazgatója, Bácskai János elleni büntetőperben a tanúként beidézett volt szocialista kormánytagokat a szobájában fogadta. Mindenesetre a mostani kémbotrány érdekes fordulatokat tartogathat. Egykori katonai ügyészként elég jól ismerem azokat, akik a nyomozást folytatják, és nem feltételezem róluk, hogy megalapozatlanul terjesztettek volna elő kényszerintézkedési indítványt egy ilyen roppant kényes ügyben. Egyébként elgondolkodtató, mi történt azóta, hogy a Fidesz–KDNP-s kétharmad megszavazta az új alaptörvényt, benne a bírák alacsonyabb nyugdíjkorhatárával. Érdekes módon ezután szüntették meg Hunvald György előzetes letartóztatását, Hagyó Miklós házi őrizetét, és a három volt titkosszolgálati vezetőből kettő szabadlábra került. Túl sok időt töltöttem a pályán ügyészként és ügyvédként ahhoz, hogy ne lássam, valójában hogyan működik a rendszer, mi folyik a színfalak mögött.
– A legtöbb embert kihozza a sodrából, amikor a titkosításokról hall, mert úgy érzi: az éppen aktuális hatalom valami fontosat el akar titkolni előle. Ön szerint miért kellett az egész kémtörténetet 78 évre titkosítani?
– Ez egy rendkívül összetett kérdés, amely igen körültekintő eljárást igényel. Egyfelől az emberek tudni szeretnék, mi történt. Ha az ügy tartalmaz olyan információkat, amelyek nem képeznek államtitkot, azokat nyilvánosságra kellett volna hozni. Másfelől a döntést az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága hozta meg, a kérdés nemzetbiztonsági kockázatának felmérése az ő hatáskörükbe tartozik. A történet minden részletének pontos vizsgálata nélkül nincs alapunk bírálni ezt a döntést.
– Az is fontos ismérv, hogy a közvéleményt érdeklik a politika napi történései, s amennyiben nem kap kimerítő tájékoztatást, azonnal elgondolkodik az események alakulásán, például azon, hogy az ügy negyedik gyanúsítottját – aki történetesen nem politikus – miért helyezték előzetes letartóztatásba.
– Vagyis úgy gondolja, hogy a bíróság, a bírói kar tagjai másképp állnak hozzá egy közszereplőhöz, mint egy átlagemberhez?
– Az elmúlt időszakban azt tapasztaltam, hogy azokban az ügyekben, ahol megjelenik a politika, esetenként falakba ütközünk, amiket nehéz áttörni. Szerintem a legnagyobb gond, hogy a bíróságokon és az ügyészségeken sem hozott a rendszerváltozás érdemi megtisztulást. Viszont örvendetes tény, hogy az utóbbi időben egyre inkább helyet követel magának az eddig háttérbe szorított fiatalabb generáció. Ők történelmi feladatot végezhetnek el.
– Kizárólag az elmúlt nyolc év korrupciós ügyeit vizsgálja tovább, vagy az éppen kormányon lévők esetleges botlásait is föltárja majd?
– Megbízatásom jövőre, november 10-én jár le, de ilyen szempontból a jövő kiszámíthatatlan. Ugyanakkor a kormányzat számos lépést tett és tesz a mindenkori korrupció felszámolásáért és azért, hogy a tiszta közélet ne csak átmeneti állapot legyen. Egy törvénymódosítás nyomán például a KNYF-en egy korrupcióellenes csoport alakult. Több jogszabályt éppen azért módosított vagy tervez módosítani a kormány, hogy szűkítse azoknak a lehetőségeit, akik jogtalan, tisztességtelen módszerekkel próbálnak jövedelemhez jutni.
– Kormánybiztosként rengeteg tapasztalatot szerzett a korrupció elleni küzdelemben. Vannak hasznosítható javaslatai?
– Reményeink szerint a kezdeményezésünk nyomán minden minisztérium hamarosan létrehoz majd egy-egy korrupcióellenes koordinációs csoportot.
– És kikből állnak majd ezek a csoportok? Ha például annak idején Veres János létrehozott volna egy ilyet a Pénzügyminisztériumban, feltételezhető, hogy jó néhány ügyben minimum tanúként hallgatták volna ki a tagjait.
– A korrupcióellenes koordinációs csoport a minisztérium jogi főosztályának és más szervezeti egységeinek a küldötteiből jön létre. Nemcsak a tárcákon belüli viszszásságok feltárása lesz a feladatuk, hanem a velünk való kapcsolattartás is. Háttér-információkat adnak nekünk. Mint ahogy eddig is rengeteg segítséget kaptunk a minisztériumoktól egy-egy nagyobb ügy föltárásához.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.