Nyomor és kilátástalanság Nyugat-Borsodban

Elképesztő állapotok uralkodnak a nyugat-borsodi térség egyes településein: döbbenetes a munkanélküliek aránya, a lecsúszott emberek egy része bűnözésből igyekszik fenntartani magát, közben előfordul, hogy helyi klánok háborúznak egymással. A lakosság törvénytisztelő része retteg vagy elmenekül, különösen az idős emberek kiszolgáltatottak a bűnözők garázdálkodásának. A településvezetők harcolnak a rájuk bízott községekért, de szinte minden, a munkahelyteremtés irányába ható próbálkozásuk kudarcba fullad. Az állattartásra kihelyezett tenyészjószágokat ugyanis megeszik, míg a vetőmagot eladják az emberek.

Megfeszített rendőri munka. – Bár vannak gondok, kollégáim nagyon keményen dolgoznak a rend fenntartásán, megítélésem szerint azonban a közbiztonság nem kirívóan rossz a környéken – állítja Görömbei Zoltán, az ózdi rendőrkapitánysághoz tartozó putnoki rendőrőrs vezetője. Elismeri ugyanakkor, hogy az embereknek ettől még lehet rosszabb a biztonságérzetük. Szerinte az lenne a szerencsés, ha ez és a saját statisztikai adataik összhangban lennének. Mint mondja, a közbiztonság javítása érdekében tavaly óta éppen ezért közös akciókat szerveznek a mezőőrökkel, a halőrökkel, a polgárőrökkel és a vadászokkal. – Ha egyszerre több egyenruhást látnak egy helyen, akkor az visszatartó hatással van a bűnözőkre, és erősíti az emberek biztonságérzetét. Sokat tudnak tenni azonban a lakosok is önmagukért, ha figyelnek értékeikre – teszi hozzá. A putnoki rendőrőrs vezetője kitért arra is, hogy állományuk jelenleg teljesen feltöltött, de a mostani huszonkettőnél több embernek is munkát tudna adni.

*

Lakatos Attila: Szemléletváltozás kell! Minden erejével igyekszik rendet tartani a cigányság körében Lakatos Attila, Borsod-Abaúj-Zemplén megye cigány vajdája. – Hallgatnak rám az emberek. Nincs más eszköz a kezemben, csak annyi, hogy elmegyek a cigánysorra, és személyesen beszélek a romákkal. Próbálom nyugtatni a kedélyeket – meséli Lakatos Attila, aki a gondokat azzal orvosolná, hogy munkához juttatná az embereket. Szerinte nemcsak a cigányok, hanem a magyarok is elképesztő módon elszegényedtek. – Tíz évvel ezelőtt a cigányság jól állt anyagilag, a romák ékszereket viseltek, nyugati autókkal jártak. Akkor még nehéz volt elvinni őket dolgozni, mindenki azzal védekezett, hogy nem veszik fel őket a magyarok. Ez azonban jórészt csak kifogás volt, mert a piacból, az üzletből és a vállalkozásokból jól megéltek. Ennek azonban mára vége – mondja a cigány vajda. Amikor azzal szembesítjük, hogy a megyében most is akadnak betöltetlen állások, és előfordul, hogy az idénymunkákra sem jelentkeznek az emberek, Lakatos Attila felsóhajtott. – Munkahelyek létesítése mellett szemléletváltozásra is szükség lenne, rendet kellene tenni az emberek fejében. A legnagyobb baj az, hogy az emberek hosszú éveken keresztül maradtak távol a munkától – mutat rá.

Kerüljenek beljebb, éppen nagybátyám idősotthoni elhelyezését intézem – köszönt a hivatal ajtajában Széles Annamária, Sajónémeti polgármestere. Hetekkel ezelőtt lapunk is hírt adott arról, hogy a nyolcvanhárom éves férfit rablótámadás közben durván bántalmazták. Megsérült a feje, az egyik karja, a bal szeme, és eltört a kulcscsontja. Életét csak annak köszönhette, hogy segélykiáltására szomszédja kijött az udvarra, és erre a támadó elszaladt.
– Mindennek a munkanélküliség az oka, a településen majdnem minden harmadik embernek nincs állása – mutat rá a Sajónémetin tapasztalható problémák hátterére Széles Annamária. Elmondása szerint a többség ennek ellenére megpróbál tisztességesen boldogulni, de akad, aki másoktól veszi el azt, amire szüksége van. Legyen az köz- vagy éppen magántulajdon. Ráadásul nemcsak a lopások, rablások szaporodtak el, hanem egyre több az erőszakos bűncselekmény is a faluban. – A munka nélkül lődörgő emberek paszszióból is belekötnek a másikba, ez is a feszültséglevezetés egyik eszköze náluk. A település cigány és magyar lakossága között egyébként nincs feszültség, a frontvonalak a bűnözők és a bűncselekmények elszenvedői között húzódnak. Három-négy zűrös családról van szó, akiknek magatartása a helyi cigányság nagyobb részénél ugyanúgy elégedetlenséget vált ki, mint a magyar lakosok körében – jellemzi a helyzetet a polgármester.

Egyedül élő idősek célkeresztben
Széles Annamária szerint az idősek fokozott veszélynek vannak kitéve, mert nemhogy megvédeni, de esetenként még ellátni sem tudják magukat. Ennek ellenére igyekeznek művelni a földjüket, így még inkább zokon veszik, ha eltűnik valami a kertjükből. – Szót ért a problémás családokkal? – kérdezzük. – Megpróbálok, minden családdal van kapcsolatom, előttem nyitott könyv az itt lakók élete. A bűnözésre hajlamos lakosokra egyébként az jellemző, hogy szemtől szemben mindent megígérnek, esküdöznek, hogy nem lopnak. Sajnos azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy ígéreteikből vajmi keveset tartanak be. Bár békésen közeledem hozzájuk, néha engem is megfenyegetnek, hogy majd elkapnak az utcán, és megvernek. Olykor nekem támadnak akkor is, hogy ha a rendőrök a faluban elkapnak egy tolvajt. A feleségek nekem mondják a magukét, és engem tesznek felelőssé. Engem, aki minden tőlem telhetőt megtesz értük. Próbálom a rászorulókat alkalmazni, élelmiszersegélyt intézek a családok számára. Jóllehet nem én biztattam őket a lopásra, az fel sem merül bennük, hogy a saját tetteikért nekik kell a felelősséget vállalni. Aztán az inzultus után eltelik egy óra, és jönnek elnézést kérni, majd kezdődik minden elölről – mondja szomorúan a polgármester.
Széles Annamária komoly kritikával illeti a közmunkaprogramot is, mert, mint mondja, az új rendszerben nehéz munkára bírni az embereket. Négy óra alatt ugyanis alig valamivel lehet többet keresni, mint a bérpótló juttatás, de vannak más gondok is. – A közmunkásoknak minimum két hónapot kell dolgozniuk ahhoz, hogy a következő év január elsejétől bérpótló juttatást kaphassanak. A probléma azonban az, hogy nem lenne szükség ennyi emberre. Így két lehetőségünk van: végignézzük, hogy a többség két hónapig alig-alig dolgozik, vagy nem alkalmazzuk őket, de akkor nem jutnak jövőre pénzhez, és rögtön engem és az önkormányzatot találják meg. Gondot jelent az is, hogy olykor eltűnnek a szerszámok is – fakad ki a polgármester. – Szemet huny a semmittevés fölött? – kérdezzük. – Lényegében igen. Abban az esetben tudok bármit is tenni, ha valaki nem jelenik meg a munkahelyén, vagy éppen ittasan jelentkezik munkára? A lassú vagy tessék-lássék munkavégzési morált megfelelő eszközök nélkül csak ideig-óráig lehet megváltoztatni – válaszolja.
A polgármester szerint komoly változásokra lenne szükség ahhoz, hogy a katasztrofális helyzetből ki tudjanak lábalni. – Könnyen átlátható pályázatok kellenének, amelyek sokkal kevesebb adminisztrációs terhet rónak a létszámgondokkal küzdő kis önkormányzatokra. A töméntelen papírmunkára a kistelepülések zömének ugyanis nincs kapacitása. Emellett olyan törvényi háttérre lenne szükség, amely elősegíti a helyi szintű gazdaságok kiépítését, és lehetővé teszi az önkormányzatok számára a vállalkozást. Ezzel az önellátás elvére épülő kis gazdaságok jöhetnének létre, az élelmiszer-termelésben és az állattartásban pedig az aluliskolázott embereket is könynyebben lehetne alkalmazni. A program beindításához azonban nincs pénzünk, hitelt pedig megfelelő fedezet híján nem tudunk felvenni – jelzi

Sajónémeti első embere.
A beszélgetés végén megkérjük Széles Annamáriát, hogy kísérjen körbe a községben, a polgármester készségesen szegődik mellénk alkalmi idegenvezetőnek. Utunk során megtekintjük a falu rendezettebb és elmaradottabb részeit, valamint a régi építkezésre jellemző udvarokat. Bepillantunk a csodaszép helyi katolikus templomba is, amelynek falai közt megtalálható Sajónémeti büszkesége, az 1800-as évek elején készült orgona.
Útközben összetalálkozunk egy roma fiatalemberrel, aki a kora délutáni időpont ellenére a község központjában levő híd korlátját támasztja. – Holnap gyere dolgozni! – utasítja a férfit a polgármester. A fiatalember azonnal rávágja, hogy természetesen számolhatnak vele, majd hozzáteszi, hogy ma is volt közmunkán. Később Széles Annamária megsúgja, hogy ő az egyik, aki szemtől szembe mindent megígér. – Bár tényleg sok a probléma errefelé, én mégis szeretek itt élni, és küzdök az itt élők jövőjéért. Legalábbis addig, amíg bírom erővel – köszön el.

Bűnözés és klánháborúk
Arlón körülbelül kétezer cigány él, miközben a település lélekszáma nem éri el a négyezret. Ami probléma ezzel együtt járhat, az mind megjelenik nálunk – válaszolja Zsigray Árpád polgármester arra a kérdésre, hogy milyen az élet manapság a községben. – Konfliktus van a helyi cigányság és a magyarság között? – tesszük fel a kérdést, amire Arló első embere a fejét csóválja. – A magyarok nem bántják a cigányokat, nincs bennük akkora erő, hogy bármilyen tekintetben felvegyék a kesztyűt a renitens romákkal, míg ez fordítva sajnos nem igaz. Ráadásul egyes cigány családok között is klánháborúk folynak, ami tovább rontja a helyzetet – fakad ki a településvezető, aki azonban sietve hozzáteszi: nem arról van szó, hogy minden helyi cigánnyal baj lenne. A romák többsége szerinte szintén a problémás családok miatt szenved. – A cigányságnak sajnos van egy olyan rétege – elsősorban a fiatalok –, amely nem élte meg azt a nyugalmat és biztonságot, ami a rendszerváltás előtti időben jellemezte a községet. Akkor sem volt sokkal jobb az élet, de a ma élő fiatal cigányok szülei legalább dolgoztak. Ők megszokták a reggeli dudaszót, amire kezdődött a munka, míg a második jelzés a műszak végét jelentette, emellett sokan másodállást is vállaltak. Erről az életformáról a mai fiataloknak már fogalmuk sincs, egy teljes generáció nőtt fel úgy, hogy nem látta a szüleit munkába indulni, és ez katasztrofális hatással van a gyermekre – hangsúlyozza a polgármester. Elmondása szerint a problémás családok egy része fa- és fémlopással tartja fenn magát, vagy uzsorázik, míg mások a betöréstől és az erőszaktól sem riadnak vissza. – Főleg egyedül élő idős embereket zaklatnak, akár nappal is, de este fokozottabb veszélynek vannak kitéve. Ha sötétedik, a magyarok lakta részek elnéptelenednek, és mindenki behúzódik a házába. Nagy szívfájdalmam, hogy az idősekre sem tudunk eléggé vigyázni. Kiépítettünk ugyan egy riasztórendszert a településen, de azzal sem lehet maradéktalanul megvédeni őket. Ráadásul sokan a szolgáltatás költségeit, havi ezer forintot sem tudják megfizetni – panaszolja a polgármester. Arló egyébként a borsodnádasdi rendőrőrshöz tartozik, az egyenruhások mellett a helyi polgárőrség is igyekszik segíteni a rend fenntartásában.

Csendes kivérzés
Miért nem próbálnak a mezőgazdaságban értelmes munkát adni az embereknek? – kérdezzük. – Megtettük, de minden próbálkozásunk kudarcba fulladt. Tenyészállatokat vásároltunk, többek között szarvasmarhákat, csirkéket és sertéseket, amelyeket családokhoz helyeztünk ki. A tervek szerint nekik a szaporulatból kellett volna kifizetni az állatok ellenértékét, a legtöbben azonban megették a tenyészállatot. Kísérleteztünk földműveléssel is, volt burgonyaprogramunk, belefogtunk a gyógynövény-termesztésbe is. A kimenet azonban itt is nulla volt. Volt, hogy eladták a magot, vagy megették a termést. Pedig ezekbe a programokba csak olyanokat vontunk be, akikről előzetesen azt gondoltuk, hajlandók lesznek dolgozni – mutat rá Zsigray Árpád. Mint mondja, azok után, hogy a nehézipar tönkrement, megpróbálkoztak az emberek átképzésével is, de az sem volt sikeres. Részben azért, mert a néhány hónapos tanfolyamok során nem lehet valódi szakembereket képezni, másrészt a képzés sem a piac igényei szerint folyt.
Az áldatlan állapotok miatt a polgármester szerint a magyarok körében elképesztő hangulat uralkodik. – Évek alatt elértéktelenedett a házuk, az emberek nem tudnak váltani, pedig másról sem hallani manapság, mint hogy mobilnak kell lennünk. A településen az ingatlanok értéke húsz év alatt nem az országos irányokat követte, nominálértéken a házak a felét sem érik annak, mint a rendszerváltás körül – mondja egykedvűen a polgármester. – Arló csendes kivérzése folyik? – kérdezzük a hallottakat összegezve. – Jól látja, és a folyamat megállíthatatlan. A népességi adatok ezt teljes mértékben alátámasztják, a leépülés gyorsasága pedig minden képzeletet felülmúl. Elképesztő méretű a magyarság kivándorlása, és ma már az ingatlanokat is maguk mögött hagyják, sokan úgy menekülnek. Az iskolába 420 gyerek jár, közülük négy magyar. Mi lesz húsz év múlva? Lényegében csak cigány él majd itt. Magunkra hagytak bennünket, mintha azt akarnák, hogy ha már ez a térség elcigányosodott, akkor maradjon is így, és a romák ne menjenek tovább – köszön el Zsigray Árpád.