Rendszeres vendége a Bokros Lajos-féle „esztergomi vacsoráknak”, Bauer Tamást tartja a mai magyar közélet legfontosabb gondolkodójának, nagyra becsüli Gyurcsány Ferencet, s még a Jobbikkal is hajlandó lenne összefogni a Fidesz–KDNP legyőzése érdekében. Debreczeni József ő, a kacifántos ember, aki mostanában leginkább közírónak aposztrofálja magát, mint az Országgyűlésből kibukott bánatos politikusok legtöbbje. Csak ír és ír, hol hozsannázó könyveket miniszterelnökökről, hol kesergő világvége-előrejelzéseket a felkentek fölényével a Népszabadságba, Népszavába. A valóság különösebben nem zavarja, a visszajelzések sem nagyon – valami beteges bosszú motiválja a megkeseredett embert. Képernyőn újabban ritkán látni, legfeljebb az MDF bukásait elemző archív összeállításokban, esetleg a korábbi munkásságáról zajló bírósági tudósítás vágóképeiben, amint éppen bajsza alatt mosolyogva poroszkál a Markó utcai folyosón. Debreczeni József a rendszerváltástól máig tartó belpolitikai káosz emblematikus figurája, azt is mondhatnánk, egyik koordinátora. Maradandó eredményei nem ismeretesek, ellenben azonnal felbukkan, mint zsémbes vénasszony a gangon, ha zavar támad. Ideáljait sűrűn cseréli – először néhai Antall József volt a példaképe, később Orbán Viktor körül futotta a köröket, egy ideje Gyurcsány Ferencben látja a megváltót.
Most azt nyilatkozza: hajlandó lenne szavazatával még egy jobbikos jelöltet is támogatni, ha azzal segíthet keresztbe tenni a Fidesznek. (Keresztényi gondolat, illik a közíróhoz.) Másik kérdés: kér-e Debreczeniből a Jobbik? Vagy az már Vonáéknak is ciki?
origo.hu
Lakatos Márkot utolérte a végzete, Wellor a céltáblájára tűzte
