Idén tizenegyedszerre rendezte meg a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) a Magyar Sziget fesztivált. A fesztivál honlapján a rendezvény részvevőit évekig Toroczkai László elnök köszöntötte, tavaly Lokodi Ferenc Attila alelnök, idén pedig senki. A tavalyi szövegben ez olvasható: „Mi, akik jóban-rosszban együtt harcolunk, az év minden napján láthatjuk, hogy korunk devalvációs válsága a fesztiválokat sem kíméli, amelyek bizonyos esetben elklikkesedett neoliberális érdekcsoportok táboraivá váltak. Erre adott fajsúlyos, csattanós választ a Toroczkai László által életre hívott Magyar Sziget fesztivál (…), hiszen itt az alaphangsúlyt a hagyományápoláson túl mindig a sorsáért felelős összmagyar nemzeti közösség értékelvű építésére, gúnyhatárok feletti egyesítésére fektettük.” E cikk szempontjából most mellékes, hogy kiderült: a globalizmus a legnagyobb igyekezetük ellenére a HVIM-re is hatással van, amelynek áldozatává vált a Magyar Sziget egyik vendége. A brit szélsőjobboldali politikus náci karlendítéssel és Sieg Heil! kiáltással biztatott a színpadon egy hasonlóan mutogató svéd énekesnőt, majd azzal védekezett az őt lebuktató brit sajtónak, hogy ugyanezt csinálta mindenki. Az, hogy a HVIM szerint mi a kapcsolat „a sorsáért felelős összmagyar nemzeti közösség értékelvű építése” és a náci szimbólumok használata között, még nem derült ki. Ilyen egymással öszszeegyeztethetetlen dolgok persze másutt is felbukkannak. A nagytőkét képviselő Bajnai Gordon pár éve együtt énekelte a szocialistákkal azt az Internacionálét, amelyben a dalra fakadók épp az olyan emberek nyakát akarják kitekerni, mint ő.
A Magyar Sziget ötlete Toroczkai László fejéből pattant ki, létét az 1993-tól minden évben megrendezett Sziget Fesztiválnak köszönheti. Nem a barátság okán, hanem épp ellenkezőleg: annak multikulturális jellegére adott válaszként indult el. Lehetne épp béke is, hiszen a két sziget – a közöttük lévő kerítés ellenére – mindenfajta kulturális igényt ki tud elégíteni. Mivel leginkább zenéről van szó, a Magyar Szigeten otthonra lelnek az ideologikusabb, a politikai kérdéseket erőteljesebben feszegető nemzeti rockzenekarok, amelyek kizárólag a magyar közönséghez szólnak. A hajógyári Szigeten pedig azok a magyar és külföldi művészek, akiket egy sorba állít a multikulturális logika, s akiknek izgalmas produkciói a hazai hallgatóságon túl akár több ezer kilométerről is Budapestre vonzzák a közönséget.
Akárhogyan is van, egy dolgot semmiképpen sem szabad csinálni. Azt, amit most a HVIM tesz. Hogy a másik fesztivál helyszínén és ideje alatt tüntetést szervez a hecc kedvéért. Azért, hogy provokációkkal ellehetetlenítse a másikat. Kinek jó az, ha Magyarország egy fölösleges balhé miatt kerül a címlapokra, a hírfolyamok elejére? A „magas benzinár elleni tüntetés” legfontosabb ellenérvét azonban a végére hagytam. A West-Balkánban történt tragédia után Magyarországon még egyszer nem fordulhat elő, hogy egy tömegrendezvényen kitört hisztéria és a szervezetlenség miatt embereket tapossanak agyon. A szervezőknek leginkább a biztonságra kell odafigyelniük, ezt pedig épp a Sziget főszervezője képviseli a leghangsúlyosabban. Akik pedig Gerendai Károlyt ebben a törekvésében akadályozzák, azok felebarátaikat és honfitársaikat köpik szembe.
Toroczkai László pontosan tudja, mi a teendője, hiszen a Magyar Sziget házirendjében egyebek között ilyenek olvashatók: „Megkérjük a rendezvényen részt vevő honfitársainkat és vendégeinket, hogy az alábbi házirendi pontokat a Magyar Sziget szellemiségének és a többi Magyar Sziget-látogató nyugalmának tiszteletben tartásának megfelelően betartani szíveskedjenek. (…) Felhívjuk a tábor látogatóinak figyelmét, hogy a Magyar Sziget programját és látogatóinak nyugalmát szándékosan megzavarókat a rendezők eltávolítják!” Ha a HVIM nem áll meg, akkor tudni fogjuk, hogy nem magyar érdekeket képvisel.
Magyar Péternek és az RTL-nek már nem fontos az árvíz