Levonási tünetek

Nem túl elegáns, hogy a magánnyugdíjpénztárak az egykori tagjaik kifizetésénél a reálhozamok összegéből még a banki és postai utalások költségét is levonják. Úgy is mondhatnánk, visszataszító gesztus. Lám, mennyire kisstílű a korábban fűt-fát ígérő hazai pénztárbrigád… (Persze, csak azoktól vonnak le átutalási költséget, akik egyáltalán visszakaptak valamennyit a befizetéseikből; hatszázezren ezt „megúszták”, ők ugyanis – mint korábban megírtuk – egy megveszekedett vasat sem kaptak vissza az állítólag nagy gonddal és szakértelemmel őrzött megtakarításukból.) Még elszomorítóbb a kép, ha ehhez hozzávesszük a miniszterelnök nyugdíjvédelmi megbízottjának előzetes figyelmeztetését: mielőtt még nagyobb csalódás érne bárkit, készüljünk fel arra, hogy magánkasszáknak a közbeszédben el-elhangzó 76 ezer forintos tagi kifizetése nem azonos az átlagos reálhozammal. Korábban, a kifizetések megkezdése előtt a magánpénztárakért aggódó balliberális sajtó még százezer forint fölötti kifizetésekről mesélt…
A mostani levonások amúgy szervesen illeszkednek a hazai magánnyugdíjpénztárak korábbi működési gyakorlatához, ahhoz technikához, amely nemzetközi összehasonlításban is kiugróan magassá tette a működési költségeket. Meg persze a pénztárak bevételét…