Hinta-palinta

Nem nagyon indította meg a médiát az élve elásott férfi menekülésének az a mozzanata, amikor senki nem adott neki kölcsön egy mobiltelefont, hogy felhívja a rendőrséget. A Magyar Nemzet újságíróján kívül kevesen akadtak fenn ezen a történeten. Igaz, ha elém toppanna egy véres, sáros férfi és a mobiltelefonomat kéri, nehezen hinnék neki. Furcsa kettősség él az emberekben. Hol gyanakvóan elzárkóznak, csak nem belekeveredni, nem szólni, távol maradni, más oldalról a legdurvábban ültetik fel őket nap mint nap. A hiszékenység áldozatai utólag jönnek rá, milyen csúnyán felültették őket. Ha rájönnek.
A Heti Válasz bőségesen beszámolt arról, mekkora üzlet a jóslás. Horoszkópot készíttetni, megtudni a vágyott jövőt, amely színes léggömbként felvillan a mindentudó varázskellék mögül, ígérve pénzt, lakást, boldog családot, gyereket, hosszú életet, hamar múló betegséget. Az ember már csak ilyen, nem méri nagyra az álmait, leghőbb vágya egy viharoktól mentes élet. Főképp, ha még ezt a „szakember” előre meg is látja. A jóslás nem büntetendő cselekmény, csak elgondolkodtató, hogy a high tech és Mars Surveyor korában valaki elhiszi, hogy kávézaccban írják meg a jövőjét.
Vannak ennél sokkal durvább kísérletek is az emberi hiszékenyég és a butaság kiaknázására. És ha bejön, akkor dől a pénz. Az egyik napilapban megjelent egy hirdetés, megbízható kölcsönt ígértek 100 ezertől 500 ezer forintig: dolgozónak, munkanélkülinek, nyugdíjasnak, bárkinek. 24 órán belül értesítést küldenek az elbírálásról és rögvest fizetik is a pénzt. A hívás díja percenként 625 Ft. Tamás nagyon le volt égve, és bár gyanúsnak találta, hogy semmiféle fedezetre nincs szükség, de kellett volna az a 800 ezer forint, hát felhívta a megadott telefonszámot. Komoly faggatózás kezdődött, mire kell a pénz, hogy tudja visszafizetni, mit dolgozik, hol dolgozik. Idő multán azt mondták neki a telefonban, hogy továbbítják a kérését, és 24 órán belül értesítik. Kisvártatva viszszahívták, és egy akcentussal beszélő hang közölte: ön ügyét átadtuk partnernek. A továbbiakban, ahogy mondják, se kép, se hang. Az adott telefonszámon előfizető nem kapcsolható. Tamásnak ez a „kölcsönfelvételi” telefonhívás 26 ezer forintjába került.
Egyik tévéadónkon távgyógyítás zajlik. Megjelenik a háttér, villámlások közepette jön a mágus, a természetgyógyász vagy a kókler, a csodadoktor, kinek melyik tetszik. Kezében egy ingaszerű valami, lehet telefonálni. A néző percenként 275 forintért beszól, és megkéri a „doktort”, vizsgálja meg. Az inga ide-oda leng, emberünk csettint, majd számol:10, 20, 100, az ön hasnyálmirigye túlműködik, az ön veséje szintén, majd tovább a májra és egyéb szervekre. Kétpercenként diagnózis, közben kérdez, mesél, megy az idő, majd „gyógyítani” kezd. Csettint és előkapja a hibás szerveket, virtuálisan, gyúrja, szeleteli, dobálja őket, majd újra átgyúrja, nyújtja azokat. Kész. Tetszik érezni a bizsergést? A bizsergést sokan érzik, de még jobban bizsereg a havi telefonszámlájuk, ami a fél, háromnegyed órai gyógyítás költségeként megjelenik. Ez a két történet alapeset. Hiszékeny, felültetett embereket fosztanak ki. Esetünkben a dolog egyszerűsítése a cselvetés alapja. Nem kell munkáltatói igazolás, banki elbírálás, nem kell fedezetül a lakás vagy a kocsi, 24 óra alatt megoldódik a probléma. A másiknál nem kell az orvoshoz menni, nem kell beutaló, a labornál sorban állni, gyomrot tükrözni, és nincs semmi kellemetlenség. A diagnózis és a gyógyítás a tévén keresztül házhoz érkezik. Mi ebből a tanulság? Mondhatni, semmi, a hiszékenység örök.