Miután az újonnan érkező páciensek részt vettek az előzetes orvosi vizsgálaton, és felkészítették őket arra, hogy a kezelés ideje alatt mire kell figyelniük, mindenki elhelyezkedik a bőrből készült fotelszékekben, és a csapat megkezdi a „merülést”. A zárt fülkébe – amelynek belseje leginkább egy utasszállító repülőgépre hasonlít – a kívülről vezérelt rendszerrel folyamatosan fújják be a levegőt, szinte pillanatról pillanatra lehet érezni, ahogy növekszik a nyomás odabenn. Azért, hogy senki dobhártyája ne szakadjon be, a páciensek húsz-harminc másodpercenként nagyokat nyelnek, hogy kipattanjon a fülük, és kiegyenlítsék a nyomáskülönbséget. Ezzel párhuzamosan a hőmérséklet is emelkedik, amit a megváltozott viszonyok között mindenki melegebbnek érez.
A kísérő a kezelés első szakasza alatt mindenkire kiemelten odafigyel, ha valakinél rendkívüli reakciót tapasztal, kész azonnal közbelépni. Probléma azonban ezúttal sem merül fel, így a „merülés” zökkenőmentesen halad, és amikor körülbelül tizenöt perc után leáll a levegőbefúvó, már akkora a nyomás a kabinban, mintha a betegek 15 méterrel a tengerszint alatt lennének.
A kijelző 2,5 bart mutat, következhet a kezelés terápiás szakasza. Rövid folyadékpótlás után mindenki megkapja az oxigénmaszkot, és máris kezdődhet a relaxálás. A következő egy órában akad, aki zenét hallgat, más olvas, közben pedig jól hallható, ahogy mindenki ütemesen lélegzik. Félidőben a kísérő szakember szünetet rendel el, ekkor egy idősebb férfi, akit cukorbetegség szövődményeként fellépett fekély kínoz, örömmel újságolja el az ápolónak, hogy jobban mozognak a lábujjai. Számára talán az első lépés a gyógyulás felé. A pár perces szieszta után a maszkok visszakerülnek, majd a kezelés folytatódik. Másfél óra elteltével egy páciens a nyomáskiegyenlítő helyiségen keresztül elhagyja a fülkét, míg két ember csatlakozik a csapathoz. Az „emelkedés” annyiban különbözik a merüléstől, hogy ezúttal a nyomáskiegyenlítés tátogás nélkül is megy, a hőmérséklet pedig csökken, ami kifejezetten jól esik a közel másfél órás kezelés után. Nyáron ugyanis, mivel kint is hőség van, a kabin belső hőmérséklete is magasabb.
A program végeztével Máté Attilát, a Baromedical Zrt. operatív igazgatóját kérdezzük a kezelés múltjáról és szakmai hátteréről. Megtudjuk, hogy a hiperbárkezelések alapjául szolgáló keszonkamra terápiás felhasználását csaknem 350 éve írták le. Kezdetben főleg búvárkodás és keszonmunkák során történt balesetesek kezelésére használták. – A modernkori hiperbár-oxigénterápia egy holland professzor nevéhez kötődik az 1950-es években. Az orvos túlnyomásos kamrában végzett szívműtéteket úgy, hogy közben a betegekkel százszázalékos, orvosi tisztaságú oxigént lélegeztetett be. Ezzel meg tudta hosszabbítani az operáció időtartamát, amivel olyan beavatkozásokra nyílt lehetőség, amire normál viszonyok között gondolni sem lehetett – árulja el Máté Attila. A szakember elmondja, hogy azóta a hiperbár-oxigénterápia komoly fejlődésen ment keresztül, és ma már nemcsak búvárbalesetek kezelésére, hanem más betegségek gyógyítására is használják. – A Henry-féle gáztörvény azt mondja ki, hogy ha emeljük a környezeti nyomást, akkor a gázoknak a folyadékban való oldhatósága a nyomás növelésével egyenesen arányosan növekszik. A terápiánk esetében a folyadék a szervezetünkben megtalálható valamennyi folyadék – többek között vér és vérplazma – a gáz pedig az orvosi oxigén. Ha a tengerszinti nyomást két-háromszorosára emeljük, akkor a szervezet oxigénszállító képessége 15-20 szorosára növekszik. A magas oxigénkoncentráció pedig a sejtek anyagcseréjét javítja, ezzel segíti azok regenerálódását, így a betegségek könnyebben gyógyulhatnak – mutat rá Máté Attila, a Baromedical Zrt. operatív igazgatója.
A terápia csaknem két tucat betegség gyógyítására alkalmas, a legtöbb páciens nehezen gyógyuló sebekkel – fekélyekkel –, fülzúgással, migrénnel vagy stroke utáni rehabilitációra érkezik a Hiperbár Centrumba, amely az ország egyetlen ilyen központja. – A terápia magyarországi meghonosítása a vezérigazgatónk ötlete volt. Búvárként tudott arról, hogy a búvárbaleseteket hiperbárkamrában kezelik, és ő utánajárt annak, hogy az eljárást hogyan alkalmazzák Európa-szerte gyógyászati eszközként. Hat évvel ezelőtt vásároltuk meg a keszonkamrát, az OPNI területén indultak el a kezelések, majd 2009-ben költöztünk ide, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe – emlékszik vissza a cég operatív igazgatója, hozzátéve, hogy a terápiás kezelések mellett több intézménnyel közösen folytatnak kutatásokat. A SOTE-val az iszkémiás stroke-kal kapcsolatban állatkísérleteket végeznek, az Uzsoki utcai kórházzal a keresztszalag-beültetés utáni rehabilitáció gyorsításának lehetőségét vizsgálják, míg az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézettel pedig a cukorbetegség szövődményeként fellépő lábszárfekélyek gyógyítását kutatják nagyon jó eredményekkel.
Máté Attila végül elmondja, hogy terápiájukat több ismert ember – mások mellett Dragóner Attila, a Ferencváros, míg Vermes Krisztián és Kiss Zoltán, az Újpest labdarúgója – is kipróbálta. A szakember állítása szerint esetükben a sportsérülés utáni gyógyulás időtartamát sikerült lerövidíteni. A centrum egyébként éppen az ilyen sérülések kezelésére partneri kapcsolatot ápol a hazai vízilabda-, kézilabda-, birkózó-, atlétikai és kajak-kenu szövetségekkel is.
origo.hu
Szentkirályi Alexandra: A városházi szappanopera újabb felvonásához érkezett
