Emlékezés egy mártír politikusra

Csapody Miklós, az MDF országgyűlési képviselője a Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság által szervezett koszorúzási ünnepségen elmondta: Esterházy Jánosnak magyarságáért, demokrata nézeteiért és keresztény elveiért kellett meghalnia. Mint fogalmazott: nem a mártír felvidéki magyar politikusnak van szüksége a politikai és jogi rehabilitációra, hanem az utódok számára fontos ez a kérdés. Rámutatott: Esterházy János nem követett el bűnöket, halála pillanatáig „jelesre vizsgázott” emberségből és humanizmusból.
A koszorúzási ünnepség után a Magyarok Házában emlékülést tartottak, ahol Szarka László történész elevenítette fel a kor szellemiségét és Esterházy János emberi nagyságát. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke kijelentette: a világszövetség támogatja Szlovákia európai uniós integrációs törekvéseit, de addig felkészületlennek tartja északi szomszédainkat, ameddig nem helyezik hatályon kívül a Benes-dekrétumokat és nem rehabilitálják Esterházy Jánost. Az ünnepségen Esterházy-emlékérmet adományoztak Lazarovits Ernőnek, a Mazsihisz külpolitikai vezetőjének, aki sokat tett azért, hogy a közvélemény elismerje gróf Esterházy János az üldözött zsidóság megmentése érdekében kifejtett tevékenységét. Az eseményen jelen volt Esterházy Alice, a mártír politikus lánya is.
*
Esterházy János 1932-től a csehszlovákiai Országos Keresztényszocialista Párt elnöke volt, 1935-től Kassa országgyűlési képviselőjeként tevékenykedett. A második világháború idején a szlovák nemzetgyűlésben ő volt az egyetlen, aki felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, majd tevőlegesen is segítette az üldözött szlovákiai zsidóságot. Esterházy Jánost 1944 decemberében magyar nyilasok tartóztatták le Budapesten, majd szovjet lágerbe hurcolták. A szovjet hatóságok 1949-ben adták ki a csehszlovák szerveknek. Korábbi halálos ítéletét köztársasági elnöki kegyelemmel életfogytiglani börtönre változtatták. Esterházy János 1957. március 8-án halt meg morvaországi börtönében.