Valós és vélt terrorfenyegetések

Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter egy minapi kongresszusi meghallgatáson, illetve a sajtó előtt is nemegyszer bevallotta: a szeptember 11. után felébresztett honi védelem, az amerikai fegyveres erők és a sokat kritizált hírszerzési közösség összesített erőfeszítése sem veheti százszázalékosan elejét egy újabb, Egyesült Államok elleni terrortámadásnak. A demokrácia hazájában – amely mellesleg kimagaslóan a legnagyobb védelmi költségvetéssel is bír – a miniszter kijelentései súlyos szavaknak számítanak: a temérdek humán és anyagi ráfordítás tökéletlenségét ismeri el, az ágazatok mögött álló politikai erők és lobbik haragját is magára vonhatja.
A tények azonban valóban figyelemre méltók. Amennyiben ugyanis egy terrorista csoport volna olyan fantáziátlan, hogy merényletét a szeptember 11-i forgatókönyv alapján hajtsa végre, úgy a mai napig sem találnák szembe magukat lényegesen nagyobb akadályokkal, már csak az utasszállító gépek szokásos repülési profiljából eredően is. Az egyetlen hatásos módszer a lövésbiztos pilótafülke-ajtó és hasonló tüneti kezelések helyett a gépek kizárása bizonyos légterekből, vagy éppenséggel meghatározott veszélyeztetettségi időtartamra azok földre parancsolása. A genovai fórum és a héten Rómában megrendezésre kerülő NATO-tag állam- és kormányfők csúcstalálkozója idején ezt alkalmazta az olasz haderő is. Kétségtelen tény, hogy azokat a veszteségeket, amelyeket egy-egy ilyen zárás jelent, hosszú távon nemcsak az érintett légitársaságok, hanem a Nyugat bázisául szolgáló kereskedelem sem képes elviselni. A nyugati világ polgárainak életére törő szélsőséges csoportok mindazonáltal már eddig is jelentős képzelőerőről tettek tanúbizonyságot.
A központi témaként szereplő terrorveszély másik legfőbb kérdése a hivatalos szervek által nyilvánosságra hozott tárgybeli információk teljessége, perdöntősége. Az amerikai és nyugat-európai illetékesek, úgy tűnik, nem tudnak ennek a követelménynek megfelelni: indokaik szerint egyes bizonyítékok (például Bin Ladenről) nyilvánosságra hozatala kiszolgáltatná a hírszerzőt, illetve a hírszerzés módszerét. „A terror elleni háborúnak még távolról sincs vége. Természetes, hogy nem kínáljuk fel ellenfeleiknek módszereinket és embereinket, akiknek munkája nélkülözhetetlen” – mondta kissé ingerülten Condoleezza Rice, Bush elnök nemzetbiztonsági tanácsadója egy, a terrorfenyegetés részleteit kibontani kívánó újságírónak.