Elméletileg ugyan hiába létezik többféle megoldás a mostanáig elhúzódó pénzügyi krízis megoldására, de éppen az Európai Unió összetettsége miatt lehetetlen határozott megoldásokat találni. A társadalom többsége a csodákat legfeljebb az adócsökkentéstől várja, mialatt a tervezett strukturális reformokról vajmi keveset lehet tudni. Jóllehet az adócsökkentés önmagában a legkevésbé sem élénkíti a gazdaságot, mint ahogyan eleve a versenyképesség növekedéséhez sem járul hozzá. Már csak azért sem, mert köztudomásúan a kieső adóbevételek mintegy kétharmada rendszerint a felső jövedelmi tizednél realizálódik, ami vitathatatlanul növelheti a keresletet, de alighanem az importtermékek iránt. Ugyanakkor igaz, hogy ahogyan eddig mentek a dolgok, úgy nem mehetnek tovább. A gazdasági rendszer elemei vagy az eddiginél is szorosabban összefonódnak, vagy menthetetlenül szétesnek. Annak ellenére is ezt mondhatjuk, hogy láthatóan az uniós felek – az összes döntéshozatali nehézség ellenére – inkább működtetni akarják a közös intézményi struktúrákat, legkevésbé sem pedig rombolni.
Máig a legfontosabb cél az eurózóna gazdasági feltételeinek a fenntartása. Miközben persze racionális ésszel a célt senki sem vitathatja, ezzel egyidejűleg a nemzetgazdaság folytonos megerősítése elkerülhetetlen. Aminthogy az európai közösség eszméinek kiteljesítése csakis a nemzeti önfeladás elkerülésével érhető el. Az eurózóna krízise máig arról árulkodik, hogy bármiféle közös intézmény tartós fennmaradása akkor remélhető, ha valamennyi szereplőjének elfogadható perspektívát nyújt. Mindehhez viszont nélkülözhetetlen a versenyképes munkahelyek folyamatos megteremtése, annak ellenére is, hogy mind erőteljesebben kell számolnunk a globális versengés számtalan jelével. Még ha jelenleg kevés olyan országgal számolhatunk, amelyik – szerencsés módon – nem küzd akut pénzügyi krízissel, ennek ellenére mindenképp észrevehetjük, hogy bár Magyarországon a munkanélküliség csökkentése cseppet sem gyors iramú, mégis munkahelyet teremteni főleg vidéken lehet és érdemes. Emellett legalább ennyire fontos annak a hármas célnak a teljesítése, amely nemcsak az államháztartási egyensúly fenntartásában ölt testet, hanem még inkább a jóléti kiadások újbóli megszerzésében és az ésszerű adócsökkentésben. Mert a sokat bírált bank- és krízisadók vagy éppenséggel a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások mindegyike érzékelhetően a gazdasági növekedés stabilizálását tette lehetővé. Jóllehet a növekedés, illetve a fiskális politika kapcsolatát roppant nehéz pontosan meghatározni, mégis minden szempontból tagadhatatlan, hogy idáig főleg azok az országok értek el látványos növekedést, amelyek nem csupán kiadásaikat tartották kellően alacsony szinten, hanem egyszersmind valamennyire kiszámítható gazdaságpolitikát folytattak.
A gazdaságilag nem elég hatékony és jogilag követhetetlen módszerek alkalmazása hosszabb távon a makrogazdaságra is kihat. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a növekedés kulcsfeltételei változatlanul a fiskális fegyelem helyreállításában, illetve az export előtérbe helyezésében rejlenek. Miközben ugyancsak napnál világosabb, hogy a közeljövő magyar gazdaságpolitikájának nélkülözhetetlen feladata a foglalkoztatottság bővítésében lelhető fel, amihez viszont a döntően hazai piacra termelő szektorok versenyképességének javítására van elengedhetetlen szükség.
A szerző szociológus, egyetemi előadó
origo.hu
Orbán Viktor: Magyarország megvédte magát!
