A rabbi rámutatott, hogy az egykori szovjet blokk országaiban a kommunizmus bukása utáni szabadságmámorban sokféle vélemény teret kapott. Magyarországon is hasonló volt a helyzet, és a társadalomban még mindig elfogadottnak számítanak a rasszista megnyilvánulások, a politikusok pedig nem mindig ítélik el elég gyorsan azokat. Baker ugyanakkor hangsúlyozta, nem a mindent tiltó törvénykezés a cél, hanem a társadalmi önkorlátozás.
Az EBESZ-megbízott hozzátette, hogy az általa képviselt, 56 tagországból álló szervezet például oktatási anyagokkal, a rendőrök képzésével, valamint törvénykezéssel küzd az antiszemitizmus ellen.
Baker, aki egyébként az Amerikai Zsidó Bizottság (AJC) egyik igazgatója is, úgy látja, hogy Európa néha nem akar tudomást venni a valóságról, és nem hajlandó szembenézni a múlttal. Kiemelte, hogy mind Franciaország, mind Ausztria csak a kilencvenes években ismerte el felelősségét a holokausztban, a vasfüggönytől keletre pedig eleve csak a Szovjetunió bukása után kezdek el átfogóbban foglalkozni a kérdéssel.
A rabbi úgy véli, hogy míg Magyarország a kártérítés ügyét viszonylag gyorsan rendezte, a történelem feltárásában még vannak adósságai. Baker szerint a második világháború alatt több magyarországi zsidó életét megmentő Raoul Wallenberg érdemei mellett azt is el kellene ismerni, hogy a deportálásokban sokan együttműködtek. Mindezt nem a bűntudatkeltés miatt, ami egy-két generációval később már úgysem működik, hanem azért, hogy teljes képet kapjunk a valóságról – magyarázta. Egy ország történelme napos és árnyékos oldalból áll, nem lehet csak az egyiket kiemelni, és hátat fordítani a másiknak – mondta Baker. „Magyarországon is vannak olyan elemei a valóságnak, amelyekről nem akarnak tudomást venni, de attól még számítanak.”
Az MTI kérdésére válaszolva az EBESZ-megbízott elmondta, hogy az antiszemitizmus nem pusztán az idegengyűlölet egy fajtája, hanem különleges jellegzetességekkel bír. Baker szerint a muszlimokkal és a romákkal szembeni ellenérzések alapja az eltérő kinézet, nyelv és esetenként gazdasági állapot. A kifogások általában úgy szólnak: ezek a csoportok nem olyanok, mint mi, és nem akarnak beilleszkedni a társadalomba – mutatott rá, hozzátéve, hogy a zsidókkal más a helyzet. Az antiszemiták általában azt sérelmezik, hogy a zsidók túlságosan is olyanok, mint bármely más társadalmi csoport. Véleményeik általában az összeesküvés-elméletek tárházából merítenek, és kevés közük van a valósághoz.
Baker ennek igazolására egy néhány évvel korábbi spanyol példát hozott fel. Az oktatási minisztérium felmérésének kérdésére a spanyol kamaszok mintegy fele azt válaszolta, hogy nem szeretné, ha zsidó lenne a padtársa az iskolában. Mivel a spanyolországi zsidó közösség meglehetősen kicsi, valószínűleg nem tapasztalatból, hanem külső információk és sztereotípiák alapján alkották meg véleményüket – mutatott rá az EBESZ-megbízott.
A rabbi az MTI-nek a növekvő nyugat-európai muszlim közösségek és az antiszemitizmus kapcsolatát firtató kérdésére azt válaszolta, hogy különbséget kell tenni a zsidók elleni erőszakcselekményekből levonható következtetések és az attitűdvizsgálatok eredményei között. Míg az antiszemita incidensek hátterében Nyugat-Európában sokszor az arab-muszlim közösségek állnak, a felmérésekből kitűnik, hogy bár a zsidó származásúakkal szemben az emberek elfogadóbbak, mint korábban, új elemként megjelent Izrael démonizálása, ami viszont már az európai társadalmak egészére általánosan jellemző.
