Molnár Attila szenzációsan kezdte az évet: a fedett pályás szezonban Európa-bajnok lett, majd világbajnoki döntőt futott 400 méteren, a vb-ről a váltóval elhozott egy bronzérmet. Szabad téren viszont eddig alig versenyzett a Fradi atlétája, sérülés miatt két hónapot ki kellett hagynia. Molnár Attila a teljes gyógyulás érdekében Gyémánt Liga-verseny-részvételről is lemondott, s végül az augusztus első hétvégéjén rendezett országos bajnokságon tért vissza, ahol érvényesítette a papírformát, 45,28-as idővel megszerezte az aranyérmet.

Az elmúlt két hónap nagyon magányosan telt, sokkal hosszabbnak tűnt, mint valójában volt. Úgy éreztem magam, mint egy ketrecbe zárt fenevad.
Nagyon szerettem volna megmutatni szabadtéren is, hogy mi van bennem, de amikor már nem éreztem semmi problémát, utána is kivártunk még két-három hetet, mert ha túl korán elkezdtem volna maximális erőbedobással futni, akkor hamar kezdhettem volna elölről a rehabilitációt – beszélt a mögötte hagyott nehéz időszakról Molnár Attila, aki lapunknak azt is elárulta: bár ő maga ekkor nem állhatott rajthoz, a rehabilitáció alatt is folyamatosan nézte a versenyeket, így például azt is látta, amikor Enyingi Patrik a csapat Európa-bajnokságon beállította az országos csúcsát.
Molnár Attila és Enyingi Patrik közös csúcsa
– Ha egyéni versenyen futotta volna, akkor is örültem volna neki, hogy fejlődik. Így, hogy nemzeti színekben futotta, és szó szerint a helyemet vette át a csapat Eb-n, kifejezetten jól esett, hogy így tudta képviselni Magyarországot. Abban a nívós mezőnyben én sem tudtam volna jobban szerepelni – fogalmazott lapunknak Molnár Attila, aki azért nem maradna sokáig társrekorder. – Szeretnék a lehető leghamarabb változtatni ezen, remélem, hogy ő is. Ez a rivalizálás jót tesz a sportágnak, bár én továbbra is a nemzetközi mezőnyhöz mérem magam.