Egyedülálló ajánlat a piacon az MG Cyberster, nincs ellenfele, egyedül a Porsche készül hasonló autóval, de a hírek szerint ők 2027-re halasztották a villanymotoros 718-utód piacra dobását. Szóval aki villanymotoros roadsterre vágyik, annak nincs választása. De csalódnia se kell nagyon, ahogy azt néhány perces elég intenzív vezetés során megtapasztalhattam.
A flottapiacra helyezi a fókuszt az MG hazai importőre, ebből az alkalomból a zsámbéki Drivingcampben szerveztek egy olyan napot, ahol a márka két legfontosabb modelljét kipróbálhattuk, a kompakt ZS és a középkategóriás HS szabadidő-autók a számok alapján jó eséllyel indulhatnak a beszerzéseken – benzines, öntöltő hibrid és plug-in hajtás közül lehet választani –, épp csak valahogy az ügyfelek/flottakezelők számára nyilvánvalóvá kell tenni a létezésüket. Ezen a rendezvényen vezethettünk MG Cyberster roadstert az országúti modulon, felvezetőautóként MG4-est használtak. Aztán amikor annak elfogyott a fékje, jött az MG4 Xpower.
Manapság szokatlan látvány a széles és lapos karosszéria, de igazán akkor támad csődület a Cyberster körül, ha nyílnak az ajtók. Az elektromosan mozgatott, előre-felfelé-kifelé feltáruló ajtók nagyon látványosak, és tényleg elég helyet adnak a kényelmes ki- és beszálláshoz. Aggódni egyébként nem kell,
ultrahangos érzékelő van rajtuk, nehogy a kelleténél közelebbi kapcsolatba kerüljenek például a garázs falával vagy a szomszéd helyen parkoló autóval.
A próbanapon a gyakori vezetőváltás miatt előjött az ide kapcsolódó hiba, az elektromos ülésállítás kapcsolóit az ajtókárpiton helyezték el, nyitott ajtónál nem a legegyszerűbb hozzáférni ezekhez – ám aki állandó jelleggel használja a Cyberstert, annak a második beszállástól ez már nem probléma.
Én az 1,9 méteres magasságommal nagyjából az MG roadster méretskála felső végén helyezkedek el, a fejem búbja a szélvédő mögötti szélárnyék határán helyezkedik el, még szerencse, hogy nem vagyok kényes a frizurámra. A beülés után mintegy öt másodperccel már indultunk is, örültem, hogy sikerült ennyi idő alatt kisilabizálni, hogy épp melyik kapcsoló megnyomására indulok előrefelé – mennyivel egyszerűbb lenne egy billenőkapcsoló az emeletes gombsor helyett. Nem kalandoztam a menüben, hogy megtaláljam a sportos beállításokat, de így se lehet panaszkodni a tudásra.
Elképesztően nagyot tol az MG Cyberster GT, az 510 lóerő rendszerteljesítményű, két hajtómotoros összkerékhajtásnak nem az ereje fogy el, hanem az országúti modulon lévő egyenes. Jön a lassító, harap a fék, a nagyon vastag és jól megformált karimájú volánnal könnyen megy az irányítás, még terhelésváltáskor se idegeskedik, igaz, a Pirelli abroncsok dolgoznak rendesen.
Érezhetően azok tapadása segít az üresen is 2060 kg tömegű autónak a lassításban és a fordulásban.
Olyan ellenőrzött körülmények között, mint a Drivingcamp, ez még működik, de közúton már észnél kell lenni, hiszen bármelyik kanyarban lehet gázolajfolt/sárfelhordás/kavics, amitől aztán „fűnyíró üzemmódba kapcsol az autó” – hogy idézzem az instruktor szavait. A kátyúkról és egyéb úthibákról ne is beszéljünk…
Feltűnő jelenség az MG Cyberster, de nem a múltból ismert kanyarvadász nyitott sportkocsival van dolgunk, sokkal inkább egy tető nélküli villanyautóval annak minden előnyös és hátrányos tulajdonságával együtt. Az igazi élményhez szüksége van a jó tapadásra, ebből az egyenletből pedig a közutakon csak a jó abroncsra terjed ki az MG Cyberster vezetőjének ráhatása, szóval ésszel kell vezetni az alapvetően az érzelmekre ható roadstert.
De vajon mennyibe kerül? Nos, az árakról korábbi cikkünkben részletesen beszámoltunk, az alábbi linken tudja megnyitni:
