A Corolla és a Land Cruiser mellett a Camry is igazi állócsillag a Toyota palettáján, a japán nagyautó gyakorlatilag 1982-es premierje óta fontos tagja a kínálatnak. Észak-Amerikában hosszú ideje az egyik legnépszerűbb személyautóként az ottani átlagemberekhez szól, míg más régiókban a topmodell szerepét tölti be. Európában és hazánkban azonban a 2018-as nagy visszatérése óta meghatározó szereplő, amiben szerepet játszik sok-sok tényező. Amíg az 1990-es években a Camrynek meg kellett küzdenie a Nissan Maximával, a Mitsubishi Sigmával, az Opel Omegával, a Ford Scorpióval vagy akár a francia nagyautókkal, addig a 8. nemzedék mellől egyszerűen elfogytak a konkurensek. Európában már csak a német prémiumtrió és a Toyota kínál hagyományos, szedán felépítésű nagyautót, a Camry most pedig megfiatalodva csábítana el vevőket a magasabbra pozicionált limuzinoktól.
1. A négyajtós forma örök
Az utóbbi időben megszoktuk, hogy a Toyota egyre bátrabb formatervekkel rukkol elő (C-HR), azonban a Camry esetében szó sem lehet extrém megoldásokról. Ez a modell azoknak szól, akik hagyományos, négyajtós nagyautót szeretnének, így aztán nem meglepő, hogy a külső frissítésével megbízott amerikai részleg nem esett túlzásokba. Ha megnézzük az átszabott részleteket, a lámpákat vagy a hűtőmaszkot, akkor látszik, hogy sokkal modernebbnek és fiatalosabbnak hat a Camry, ugyanakkor a teljes összkép az arányok miatt egyértelműen konzervatív. Enyhén emelkedő övvonal és hosszú gépháztető jellemzi típust, amely 4920 mm-es hosszával három centivel rövidebb az aktuális Mercedes E-osztálynál.

2. 230 lóerő bőven elegendő
A 2,5 literes szívó benzinmotor maradt a régiben, ám az elektromos komponenseket alaposan felfrissítették. A nikkel-fémhidrid telepcsomagot lítium-ion akkupakk váltotta (hivatalosan ez az ötödik generációs hibrid hajtás), amelyből a jobb hűtés miatt egyszerűen több energiát lehet „kivenni”. Emiatt erősebb, 136 lóerős elektromotort alkalmaz a Toyota, aminek az eredménye szembetűnő.
Egyrészt a Camry jobban gyorsul indulásnál önmagában a villanymotorral, másrészt gázadásnál a benzinmotor kevésbé bőg fel a hatékonyabb elektromos rásegítés miatt.
A 218 lóerős rendszerteljesítmény helyett immáron 230 lóerővel büszkélkedhet a Camry, ami bőven elegendő a dinamikus haladáshoz, a 7,2 másodperces 0–100 km/órás sprintidő abszolút korrekt. A padlógázas gyorsítások kivételével a működési kultúra kiemelkedő, városban és elővárosi közlekedésben nehéz rajta fogást találni. A futómű és a kormányzás terén már nem nevezhető kiemelkedőnek a Toyota nagyautója, ebben a kategóriában elvárható lenne, hogy extraként adaptív csillapítás is elérhető legyen.