Az ünnepségen Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke elmondta, hogy 1848-ban a forradalom eszméi futótűzként terjedtek az országban, ami mellé odaálltak a zsidók is, mert úgy érezték, az egyenlőség eszméje rájuk is vonatkozik, és itt a környező országokhoz képest több szabadságot kaptak.
Az elnök kiemelte: annak ellenére, hogy a forradalom vívmányait összefoglaló áprilisi törvények nem valósították meg a zsidóság emancipációját, tömegesen jelentkeztek a nemzetőrségbe, mert nem csak otthonuknak, hanem hazájuknak is tekintették ezt a földet. Ennek eredményeként megvalósult a magyar társadalommal való történelmi összeolvadásuk, ami a második világháborúig megmaradt – közölte.
A Mazsihisz vezetője szólt arról, hogy a hős zsidó honvédek nem hiába ontották vérüket, mert hitték, hogy itt megtalálják hazájukat. Ugyanakkor utalt a mostani temetőrongálásokra, amelyek a zsidóság integrációjában való hitét megingatják.
Kirschner Péter, a Mazsike elnöke annak kapcsán, hogy a szabadságharcban is együtt harcoltak a magyar honvédségben a különböző nemzetiségek, most pedig külön tartják megemlékezéseiket, megjegyezte: „Milyen jó lenne mindenkinek egyszerre, együtt ünnepelni”. A magyar zsidóság a szabadságért és a függetlenségért harcolt, áldozataiért pedig hazát kapott cserébe, ám ez nem tartott sokáig, mert ahogy fogalmazott: „a kokárdáért cserébe sárga csillagot kaptak”.
Petőfi szimpatizált a zsidósággal
Róbert Péter, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem tanára, a Magyar Zsidó Szabadságharcosokért Emlékbizottság tagja arra emlékeztetett, hogy a zsidóknak a forradalom idején nem volt állampolgári joguk, ugyanakkor legalább 10-12 ezren, más becslések szerint pedig 20 ezren harcoltak a magyar honvédségben. Ez azt jelenti, hogy számarányukat jóval meghaladó arányban harcoltak a magyar szabadságért.
A hadsereg lovakkal való ellátása, orvosi gondozása is javarészt zsidókhoz köthető, mint ahogy a hírszerzésben is jelentős szerepet játszottak, mert kereskedőként sok helyen megfordultak, és az áruk mellett az információkat is szállították – folytatta.
Arról is beszélt, hogy a Táncsics Mihályt a helytartótanács börtönéből március 15-én kiszabadító ifjúság mintegy egyharmada lehetett zsidó. A zsidósággal szimpatizáló hírességek sorában a márciusi ifjak közül Petőfi Sándort, a reformkori költők közül Vörösmarty Mihályt emelte ki.
Az egyetemi tanár arra is felhívta a figyelmet, hogy több városban pogromok zajlottak a forradalom idején, amit a kormány kemény kézzel levert. Kossuthot sokan követték a felkelés leverése után az emigrációba a zsidók közül, később pedig szakavatott történész írta meg a zsidóság szabadságharc alatti történetét – tette hozzá.
(mti)
