A kitüntetést Hajnal Zoltán, Angyal István unokaöccse vette át. Laduver Ferenc, a község polgármestere az ünnepi közgyűlésen az 1958-ban kivégzett Angyal István életútját felidézve elmondta: a későbbi parancsnok 16 éves koráig élt a faluban, négy polgári osztályt végzett, ám tanulmányait zsidó származása miatt nem folytathatta.
A fiatalembert, valamint édesanyját és nővérét a nácik Auschwitzba deportálták, rokonai a táborban haltak meg. Nővérét, szökési kísérlete miatt az egész tábor szeme láttára akasztották fel. Angyal István a második világháború után nem tért vissza szülőfalujába, leérettségizett, majd felvételt nyert a bölcsészkarra, ám egy Lukács-vita miatt 1949-ben eltávolították onnan. A későbbi forradalmár ugyanis egy felszólalásában szolidaritást vállalt a megtámadott filozófussal.
Előbb Dunapentelén, majd a fővárosban vállalt munkát, miközben fokozatosan kiábrándult a rendszerből. A forradalom idején a Tűzoltó utcai felkelők parancsnoka lett, ők tartottak ki egészen november 8-áig az orosz tankokkal szemben. Később, már tüdőbetegen Angyal István a Péterfy Sándor utcai kórházba került, ott tartóztatták le november 16-án. Két évig tartották fogságban, s előbb első fokon, majd másodfokon is halálra ítélték. Nem kért kegyelmet rabtartóitól – mondta Laduver Ferenc. Angyal Istvánt 1958. december 1-jén a budapesti gyűjtőfogházban felakasztották.
(MTI)
