A magyar írók szerepe a forradalomban nagyobb annál, mint amit a krónikák feljegyeztek. A forradalom gyutacsa az irodalmi művekben rejlett, nem volt hajlandó hazudni egyetlen tisztességes író sem – mondta Ágh István költő csütörtökön a Magyar Írószövetség székháza előtt, az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett megemlékezésen.
Ágh István szavai szerint ők vonulnak a filmeken, ők állnak a fotókon, ott vannak mindenütt a tömegben a sortűz iszonyú perceiben, a napfényesnek induló délelőttől kezdve addig a pillanatig, amikor a „lobogás gyűrődéssé fagy”. Az ’56-os forradalom legifjabb képviselőire vár, hogy közelebb hozzák a történelmet, az akkori fiatalok ma már hatvanas éveikben járnak, kevesen vannak – tette hozzá.
Ágh István felidézte a forradalom leverését követő eseményeket is, amikor az „idegen tankból kibújó” karhatalmak a forradalmárokat keresték, és a Bajza utcai házat az összeesküvés fészkének tekintették. Az írópereket a Nagy Imre-perrel párhuzamosan készítették elő – mondta. A Bajza utcai ház falán található tábla felirata szerint „e helyen gyülekezett irodalmunk színe-java az 1956-os magyar forradalom szellemi előkészítése, megóvása és utóvédküzdelme idején”; a táblánál az emlékezés virágait és koszorúit az Oktatási és Kulturális Minisztérium művészeti főosztálya, a Fidesz-képviselőcsoport, a Magyar P.E.N. Club, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete irodalmi tagozata, a Petőfi Irodalmi Múzeum, az Írók Szakszervezete, a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület, a József Attila Kör, a Fiatal Írók Szövetsége, a Magyar Írószövetség képviselői helyezték el, s a lengyel írók nevében is került virág az emlékezés táblájára.
Az ünnepséget követően adták át az Arany János-díjat; az elismerés tulajdonosai az idén Szilágyi István író és Marshall László költő, műfordító lettek. Mint azt Vasy Géza, az írószövetség elnöke kijelentette: egyhangú döntést hozott a kuratórium, csupán az a kérdés merült fel bennük, miért csak most ítélték oda a két alkotónak.
Szilágyi István, miután átvette a Kő Pál szobrászművész alkotta szobrot, elmondta: szívesen élne még pár évet, hogy megfeleljen azoknak a dicsérő, elismerő szavaknak, amelyeket az utóbbi hetekben kapott. Az elismerésekből további várakozást vél kihallani – hangsúlyozta az Agancsbozót, a Hollóidő és a Kő hull apadó kútba című regények szerzője.
Szilágyi Istvánt Márkus Béla méltatta, beszédében megidézte Arany János költő alakját, balladáit, s kiemelte: ahány alak, annyi balladás sorsszerűség van az alkotó Szilágyi István műveiben is. Marshall László költő a díj átvételét követően megjegyezte: olvasva néhány saját versét úgy érzi, mintha nem is ő írta volna. „Amikor a vers szalad a maga útján, könnyen kisiklik, s elviszi az embert valamilyen irányba” – hangsúlyozta Marshall László. Van azonban egy olyan pont, amikor meg lehet fogni, meg lehet határozni a végső célt, ahová el akar jutni a költő, s ez vagy sikerül, vagy nem – fejtegette.
Mezei Katalin Marshall Lászlót jellemezve kiemelte: hittel és szeretettel élő ember, akit a humor, az önirónia és a groteszk jellemez. Kovács István, az Arany János Alapítvány kuratóriumának elnöke köszöntő szavait azzal kezdte: a kassza üres, ez jelzi íróink támogatottságát is. De Batthyány Lajos is ezt mondta egykor Kossuth Lajosnak, s az üres államkassza ellenére meg lehetett vívni a függetlenségi háborút – hangúlyozta az elnök.
A Magyar Írószövetség 1989-es közgyűlése határozta el, hogy alapítványt hoz létre a magyar irodalom értékeinek védelmére, gondozására. Az Arany János Alapítványt 1990 tavaszán jegyezték be. A szervezet 1995-ös közgyűlése határozott az Arany János-díj adományozásáról. Az elismeréseket minden évben a névadó halálának hónapjában, októberben adják át. Első ízben 1996-ban osztották ki az elismerést.
(MTI)
